Karácsony van!

Kedves Jézus!
Én nem tudom, hogy hiszek-e benned. Ha nem, az jobb nekem. Ha igen, az rád nézve nem előnyös. Elmondom miért. Ha valamit rosszul mondok, bármikor félbeszakíthatsz...
Már az életeddel is vannak problémáim. Gondolj bele, kik voltak a híveid? Pénzváltók, hitetlenek. Olyanok, akik - mire hármat szólt a kakas -, hipp-hopp meg is tagadtak téged. Ha már akkor ezt válsztottad, gondolod, hogy a halálod után jobb lett a helyzet? Hitetlenek vagyunk. Tamások vagyunk. Teszel valamit azért, hogy ne így legyen?
Úgy tűnik, téged ez nem érdekel.
Emberek, akik hisznek benned, érted gyilkolnak. Emberek, akik nem hisznek benned, olyanokat gyilkolnak, akik igen.
De téged láthatóan ez se érdekel.
A te neved egy márkanév lett. Egyház épült rá. Egy olyan emberre építetted, aki megtagadott téged. De azt mondja az egyházad, aki téged megtagad, az pokolra jut. Ezek szerint Szent Péter egy nagy szart van a mennyek kapujában. Ott rotyog a mélyben.
Érdekel ez téged?
Nem tudom, hogy volt-e feleséged, vagy nem, mert nem egyértelmű. Egyesek szerint igen, mások szerint nem. Muszáj volt ezt ennyire hülyén megoldani? Elfajzott embertelen papok gyerekeket erőszakolnak. Lehet, hogy akkor is így lenne, ha egyértelmű lenne az, hogy nős voltál, vagy sem? Ha akkor is erőszakolnának, téged...
...ez sem igazán érdekel, igaz?
Gazdaggá teszed azokat, akik a te márkanevedet használják. A pápa ruhájából egy lakótelepet fel lehetne építeni. Az összreabolt kincsekből meg lehetne szüntetni az éhezést a világon. Ezért a kincsért nem kellett sokat tennie az egyházadnak. Toborozni néhány százezer katonát, megáldani és elengedni őket, hogy gyilkoljanak. Ugyanúgy nem szakítasz félbe, ahogy nem szakítod félbe a neveddel való visszaélést sem. Kénytelen vagyok azt hinni, hogy csak egy név vagy. Kardon, puskán, rakétán.
Ha létezel, akkor viszont nem nagyon érdekel, igaz?
Azt mondod, hogy a hitem szerint legyen nekem? A te hited szerint. Amikor csodákat tettél, előtte megköszönted az atyádnak. Azt MUTATTAD, hogy ezt így kell. De azt MONDTAD, hogy könyörögjünk. Te tanítottad: "mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" - nem azt, hogy köszönöm uram, hogy megadod ma a mindennapi kenyerünket... Azt mondtad, hogy a virágnak se kell félnie attól, hogy lesz-e ruhája. De emberek ezrei fagynak meg, mert nincs ruhájuk.
Érdekel? Ugye nem?
Mondok még egyet: ha tényleg mindenkinek jót akartál volna, három dolgot tanítottál volna meg az embereknek: hogyan lehet ötezer embert egy darab kenyérrel jóllakatni, ugyanezt hallal, és - nem, nem azt, hogy hogyan lehet a vizet borrá változtatni. Azt, hogy hogyan lehet mindenkinek vize!
Mondjuk ez téged nem annyira érdekel.
Boldog karácsonyt, minden fenyőnek, aki nem halt meg idén a nevedben! Minden gyereknek, aki nem halt meg idén miattad, vagy azok miatt, akik nem hisznek benned. Pá.

Napló

No, megint eltelt egy kis idő. Most meg jöttem és írok. Megoldás sok mindenre, ami amúgy nem igényel megoldást. Sajnálom a világot. Az elmúlt egy-két hétben Aleppóról néztem híradásokat, twitter és facebook bejegyzéseket, ami nem tett jót a lelkivilágomnak. Most meg Berlinről meg a többi városról nézek, ahol terrortámadások vannak. Hát bassza meg a kutya, ki a hülye ezen a világon? Kit sajnáljak? Miért pont Németország, ahol befogadják a menekülteket? Vagy ezek mások? Pláne, hogy úgy tűnik, a terrorista is menedékjogot kapott. Nem tudom már, hogy mit gondoljak, de azért gondolok valamit. Önző leszek a továbbiakban és leszarom az egész rohadt közel-keletet, mert a tököm tele van vele, hogy míg én azon szörnyülködök, hogy őket gyilkolják, közben ők is gyilkolásznak. Én rohadtul nem tudom szétválasztani, hogy melyik a jó és a rossz közülük, tehát kénytelen vagyok azt mondani, hogy maradjon mind otthon a francba. Kaptam két könyvet ajándékba, ritka csemege a papírkönyv. Kiolvastam a következő részét a Setét toronynak. Megmondom őszintén, nagyon durván megakadt a cselekmény, nem igazán kedvelem a történet közepén a visszatekintést, főleg, hogy fél könyv arra van felhasználva. Legyen első az első, második a második. Ahogy a Star Wars is össze-vissza csapong, az már csak egy egyszerű képregénnyé degradálódott a szememben, aminek évente adják ki az új részét. Lehet, hogy jó, csak hagyjuk már ezt a marhaságot, hogy az utolsó résszel kezdünk, aztán úgy haladunk visszafele. Jó volt egyébként, az említett (számomra) hibán túl egy nagyon jó kis könyv volt. Izgalmas, fájdalmas. Leesett a hó, az első, de ez nekem nem igazán öröm. Ha mennem kell, akkor nem. Kellene már valami írótanfolyam, sokkal egyszerűbb lenne, ha nem csaponganának a gondolataim írás közben, mert akkor csapzott lesz az írás is. Mondjuk totál mindegy, egy olyan naplónál, amit saját magamnak írok.

Napló. Na ja. Könyv ismét.

Stephen King - A setét torony 3. Puszta földek. No, ez sokáig tartott, nagyon leköt a sportfogadás statisztika gyártása.

Napló

Lassan tényleg csak akkor írok, ha kiolvasok egy könyvet. Ennyi az élet? Ennyi. Most viszont nem azért írok. A Setét Torony 3. részével nagyon lassan haladok, vagy nagyon hosszú, vagy keveset olvasok. Teljesen ráfeküdtem a sportfogadási stratégiák keresésébe, mostanában ez az egy pénzkereseti "lehetőség" van előttem. Nem azért, mert nem akarok dolgozni, hanem azért, mert nem tudok olyan munkát találni, ami miatt megéri elveszíteni a családi pótlékot. Tudom, már megkaptam, hogy ez nem erről szól, meg jó lenne, ha megkeresném azt a pénzt, sok vitám volt már ebből magammal is, másokkal is. Mondok én valamit: ebben az ügyben hagy legyek már önző. Meg tulajdonképpen majdnem mindenben, ami az én életemet érinti. Ugyanis ha most elkezdek mindent aszerint csinálni, ahogy mások szerint kellene, akkor bele lehetne szarni az életbe. Mondjuk amúgy is, de akkor még ráadásul az az öröm sincs meg, hogy a sajátomat élem. Azért kínlódni, fájdalmakkal élni nap, mint nap, mert mások szerint ez úgy lenne helyes... hát nem.
Úgy tűnik én is megkapom a tízezres Erzsébet utalványt, de igazság szerint nem kértem, nem is igazán esik jól így, mert megint azonnal megindult a nyuggerellenesség. Nyilván szándékos a kormány részéről, naná! Amikor a Medgyessy kormány adta a 19000 Forintot, azt valahogy úgy éreztem, hogy tényleg jót tesznek velem. Most olyan érzésem van, hogy ezzel is valamit el akarnak érni, amit nem láthatok, nem érthetek. De nem egy normális, egyszerű gesztusnak tartom. Ennél a kormánynál valahogy soha nem csak egy dolgot látok. Mindig, mindennek van háttere, mögöttes értelme. Hagyjuk.
Most három stratégián ügyködök a tippmixen.
1. Napi sok meccset kiválasztva döntetlenre vadászok. Ez elég sokba kerül, kíváncsi leszek, hogy mikor dönt úgy a virtuális egyenlegem, hogy vége.
2. Hatos fölötti szorzókra fogadok. Minden nap, amennyi van, annyira. Ez is sok meccs, ráadásul jóval ritkább, mint a döntetlen. Mondjuk itt legalább nem kell olyan sokkal emelni a tétet a következő sorozatra.
3. Egy meccsen öt kimenetelre fogadok. Ebből egy egészen biztos, hogy bejön. Nem, nem vagyok hülye, hogy ötszáz forintot kockáztatok háromszázért, bár első olvasatra úgy tűnik. Arról van szó, hogy ezt az öt kimenetelt öt különböző fogadásnak tekintem. Egy bejön, a többin meg emelem a tétet. A kérdés az, hogy ha egy-két szálon elmegy a bankroll, a többi hozza-e. Egyelőre úgyis csak táblázatban dolgozok, szerintem bármilyen bohóságot érdemes tesztelni, hogy kiderüljön mi az ami nem működik.
Tegnap este elég vacakul voltam, nem is aludtam el hajnalig. Emer végig velem volt, ezek a macskák mindig rajtunk fekszenek, ha szarul vagyunk. Gyógymacskák.
Mennem kell a reumatológiára, a neurológus küldött el. Nem is baj, mert 50-100 méter után igencsak nézem a közelemben, hogy hova lehetne leülni, annyira fáj a derekam. Hétvégén kaptam egy egeret a páromtól, egy CM Storm. Eddig nagyon meg vagyok elégedve, csak tudnám, hogy mi a francért csinálnak mindenből karácsonyfát?! Világít ez is minden irányba és tekintve, hogy nálam éjjel is megy a gép, le kell takargatnom. Persze a billentyűjét szívesen megvettem volna, de úgy együtt már 17000 lett volna. Persze neten rendelve csak tíz, de hát ez van. Majd, ha lesz rá fedezet. Sok mindenre kellene. De mindenre azt kell mondanom, hogy majd máskor. Nagyszerű az élet. Persze, tudom, nem csak rólam van szó, de ez most továbbra sem érdekel.

Napló

Ez a pali nagyon tud. Stephen King - Setét Torony 2. A hármak elhívatása.

Lassan elmondhatom, hogy én is nagyon tudok. Excel táblázatot késztítek fogadáshoz, de az alap tudásom elég kevés volt hozzá, így napok óta csak tanulok és próbálkozok. Ki kellene találni, hogy cellaszínnel hogy lehet képletet készíteni. Hátha megtalálom a sportfogadók Bölcsek Kövét, amit már matematikusok is kerestek, meg nálam jóval okosabb emberek. Sebaj, lekötöm magam, addig se szar a kedvem. 

Napló

Még egy könyv: Stephen King - A setét torony 1. A harcos. Mintha más nem is történne. Ja, de megkeresett a sorstársi tanácsadó, hogy ha meggyógyultam, akkor talán vegyem fel a kapcsolatot vele. De mikor depresszív a hangulatom, akkor azt se tudom, hogy mit akarok. Ha most megkérdeznék, hogy mi lenne az, ami örömet okozna, akkor csak mantráznám, hogy: pénz, pénz, pénz... Süt a nap, szar az élet.

Napló

Régen nem írtam, talán be is kellene fejeznem. Nincs miről írni, nem történik semmi, csak a fájdalom mindennapos. Tegnap (vagy tegnapelőtt?) kiolvastam Réz András - Válogatott szorongásaim című könyvét. Mást vártam, de amit kaptam, az se volt rossz.

Negyvennégyre lapot?!

Tudod, fiatalon azt mondtam, hogy a negyvenesek öregek. Azt tudom, hogy az idősek még fiatalnak tartanak. Így most külső szemlélőtől függ, hogy öreg, vagy fiatal vagyok. Részben legalábbis. Mert ugye láthatunk olyan fennkölt írásokat, hogy nem a kor dönti el, hogy fiatalok, vagy öregek vagyunk. Mindegy, igazából nem is fontos. Einsteinnek igaza volt, az idő relatív. Ahogy telik, úgy gyorsul. Nekem legalábbis. Azt mondják az okosok, hogy élményeket kell gyűjteni, hogy az ember a halálos ágyán tudjon emlékezni. Hát, az én élményeimen nem kell sokat gondolkozni. Ez sem érdekel. Hogy mi érdekel? Momentán begyulladt a fülem, majdnem a tarkómig fáj. Vannak bizony öreg emberek, akik soha nem voltak és lesznek annyiszor orvosnál, ahányszor nekem mennem kell. Ha csak kontrollra kellene mennem, egészségesnek tartanám magam és fiatalnak. Így, hogy két kontroll között állandóan beteg vagyok náthával, vírussal, gyulladásokkal, nem tartom magam egészségesnek, de lelkileg is megvisel. De a legnagyobb ellenség a pénz hiánya. Elmondom itt, amit a facebook-on nem merek: ezen a világon a szar élet is kurva drága.
Kiolvastam Stephen King - Álom doktor című könyvét. A ragyogás folytatása, de ez nem szar. Az ember belemerül és teljesen elvonatkoztat attól, hogy mennyivel jobb vagy rosszabb volt a Ragyogás, mivel teljesen más történet, mások szereplők. Nekem tetszett.

Fohász

Egy beszélgétés idézete, csak tőlem:


"Valami hiányzik az életből. Nem mai gondolat ez már. Gondolkoztam, hogy talán az ősidőkben, de nem érzem, hogy ott jelen lett volna. Én könnyebben megérzem, mert nem vagyok lekötve, nincs semmi ami kitöltené a napjaimat, de tudom milyen az is. Akkor is hiányzott valami, amikor dolgoztam, szórakoztam. Akkor is, amikor tanyán laktam, fát vágtam, fűtöttem, földet túrtam. Mi lehet az?

Neked nincs ilyen érzésed? Hogy ez nem az igazi? Hogy valamivel pótolgatjuk meg foltozgatjuk a szakadt életet, de hiába? Hogy életnek nevezzük azt, amit annak mondanak, miközben nem is az?

Érzem én, hogy mozogni kell, de mintha egy rohadt nagy téglafal lenne köztem és az utca között. Meg az értelmetlenség érzése.

Azt is érzem, hogy késő már. Már túl sokat dohányoztam, túlságosan leengedtem, tönkretettem magam a gondolataimmal, megöregedtem, nem tanultam meg, amit meg kellett volna, nem indultam akkor, mikor zöld volt a lámpa, elengedtem olyanokat, amiket/akiket nem kellett volna elengedni, és foggal-körömmel ragaszkodok ahhoz a látszat-élethez, amit el kellene engednem."

A fohász: Istenem, add meg nekem azt is, hogy legyen elég az élethez, amit adsz.

dühöngő

Mindegy, hogy mibe kezdek bele, az isten beleszarik. Próbálkozok, keresek, de hiába. Az itthoni pénzkeresetről úgy tűnik lemondhatok, ha a csp-t vagy az ellátást nem akarom elveszíteni, akkor biztosan. De hogy ezen kívül még azzal is ver, hogy folyamatosan kiadásokra késztet, az már tényleg a legutolsó, legaljasabb húzás. Gina mindkét fülében seb van. Holnap vihetem az orvoshoz. De ha nem Gina, akkor más jönne, szóval ez már tényleg... hihetetlen. Pedig azt mondják az okosok, hogy bízz és tedd a dolgod. Én, ha elkezdek valamit, csakis azért teszem, mert bízok. Teszem a dolgom addig, amíg van értelme, vagy össze nem omlik az egész. És hát évek óta összeomlik. De leszarom, csak ne lennének plusszok. 2014-óta viszont más sincs, csak plusz. Vegyél kocsit, drágább a jogsi, drágább a biztosítás, a macskákkal állandóan orvoshoz kell menni, tönkremegy ez, meg az is... Szóval lassan ott tartok, hogy az utolsó pár ezer forint A-hitelemen veszek egy pisztolyt és a számba dugom. Egy közellenséggel kevesebb lesz. Hogy miért pisztoly? Azzal meg tudnám tenni. Az ablakból nem merek kiugrani...

Napló

Az élet csak úgy van. Mint ma is. Olvastam, lehetőségeket kerestem pénzkeresetre. Ez a tippmixpro annyira gyenge kínálatot tud felmutatni, hogy nem is érdemes vele vergődni. Tegnap meg egy vicces dolog történt: az Etoro elvett az egyenlegemből egy kis pénzt. Nem sokat, csak az összeset. (27,63 dollár). Hogy mire fel, azt nem igazán értettem az angol leírásból, gondolom a bónusz, vagy valami ilyesmi van a háttérben. Mindenesetre ez is hasonlít az állam hozzáállására az online fogadás ügyében. A nyereség után adózz, a veszteség a tied. Mindenki bekaphatja. Nem kezdek el orbánozni meg vajnázni.
Kiolvastam Stephen King - Borzalmak városa című könyvét. Azért nem írok a könyvekről, mert ezer helyen lehet elolvasni a tartalmát, a kritikáit, de ez mind hiábavaló. Ha te nem olvasod el, akkor neked semmiről se szól. Nekem bejön King. Nem minden könyve, de a legtöbb igen. Amelyik meg nem, abban is ott van az a stílus, ami miatt tetszik.

Rockant dühöngő

Feltettem negyvenezer forintot egy vipbetadvice nevű oldalra. Vagyis hatezret oda, hogy küldjenek nekem nyerő tippeket, 34 ezret meg a tippmixpro-ra. Hát nyerő tippet is küldtek időnként, elvétve. Mondhatni véletlenszerűen. Ami nem jó, tekintve, hogy véletlenszerű tippeket még egy ló is tud adni ingyen. Szóval "bassza meg a kutya"! A mai nappal elment a negyvenezer forint. Mondjuk megint hazudok, megmaradt 1877, de azt meg nem csapatra tettem, ahogy ajánlották, hanem döntetlenre. Leszarandó, így is, úgy is elmegy már ez a kevés pénz, ebből soha nem teremteném meg még a vipbetadvice előfizetést se. Szóval megint ott vagyok, ahol a part szakad, csak néhány ezerrel kijjebb. Nagyon bíztam ebben, nagyon nagyot estem. Ismét. De attól még fáj, hogy rohadnának meg akik azt hiszik, hogy akit átvernek ilyenekkel, az gazdag és boldog és csak szórakozásból küldi nekik a pénzt. Szóval innen üzenném az illetékes szakértőknek, akik "elemzik" a tippeket. Anyádnak elemezgess. Több mint fél havi nyugdíjam ment rá, hogy szarabbnál szarabb tippeket tegyek a tippmixre, de utolsó esélyként még ezt is megpróbáltam. Persze lenne több mód is a pénzkeresetre. Éppen csak pénz kellene hozzá. 22-es csapdája? Nem, basszus. Ez nem az, ez szándékos ellehetetlenítés az állam részéről. Vagy megelégszel a szarral, vagy próbálkozol, de akkor dolgoznod kell, mert elvesszük a nyugdíjadat. Mert figyelj csak: a bet365-ön lenne stratégiám. De illegális. Ami nem probléma, ha a nyereményed után adózól. 43%-ot összesen. Plusz áfa. A legújabb rendelet még egyszerűbb lesz. Letiltják a magyar bankszámlákról való utalást, a külföldi fogadóirodák felé. Addig ez nem is gond, míg az oda való utalást tiltják, de gondolom akkor a büdös életben nem kapsz onnan se pénzt vissza, mert nem lehet. Gondolhatod azért, hogy a Vajna féle kiskapu megmarad, hát persze. NO, de "van mááásik"! Töltsd fel a Skrill számládat. Ok, megtörtént. Aztán jövőre várd a levelet a NAV-tól, mondván, hogy a skrill számládon van pénz, ami után nem adóztál. Egyszerűen úgy néz ki a helyzet, hogy minden kiskaput bezárnak. Tudniillik nem az adózással van bajom. Azzal van bajom, hogy ez a bizonyos adó 43%.. Én adom a tőkét, én nyelem a veszteséget és Mészáros Lőrinc vesz magának szállodát. Hogy baszná meg egy bivaly, mert erre már tényleg nem tudok mit mondani. De mondom még egyszer: nem az adózás zavar. Az zavar, hogy ha jövedelmem van, akkor a családi pótlékot azonnal elveszik. Az bizony évi 240000 forint. Ezért cserébe egy bizonytalan mértékű, szerencsejátékból származó jövedelmem lenne. Amivel ha túllépe három egymást követő hónapban a 150000 forintot, akkor a nyugdíjat is elveszik. Nekünk, kisembereknek nem engedik, hogy egy kicsit is jobban menjen a szekér, mert rögtön benyújtják a számlát. Szóval ritkán mondok ilyet, de most kimondom: el tudnám viselni, ha valaki bemenne a parlamentbe egy golyószóróval. De tényleg. Ez az aljasság már nálam nem fér bele. Abban az esetben igen, ha az adó és egyéb járulékok nem csak a kicsiket érintik. Hanem őket is. De hahahaha. Ők megkerülik, máshogy, máshol, más nevében szedik össze magukat. Érinthetetlenek, büntethetetlenek. Ezért dögöljenek meg. Mert kihasználnak, megölnek és a zsírodon saját vasutat építenek. Kurva állatok.

Napló

Hát megvolt az orvos. Két orvos, az egyik nem volt betervezve. Az állandó köhögés miatt mentem el a fül-orr-gégére, "rövid" várakozás után röntgenen is voltam, utána kaptam orrspray-t meg allergiagyógyszert, hátha... Az andrológián is túl vagyok, felírták az injekciómat, meg a vérvételi beutalót. Ez jó, mert ezzel valamikor januárban, az endokrinológus beutalójával meg december közepén kell mennem és ugyanazt az adatot kérik. Mondhatnám, hogy mindegy, de én fizetős vérvételre járok, képtelen lévén végigállni az sztk-ban sort. 

Írnom kellene a sortársi tanácsadónak, hogy most már mehet a buli, de sajnos ha egyszer megszakítok, vagy szüneteltetek valamit, akkor nagy valószínűséggel soha többet nem indítom el újra. Hogy miért? Ha tudnám, akkor ez nem jelentene gondot. Nem az a probléma, hogy nem megyek, vagy nem folytatom az adott tevékenységet (mint pl. a szobabicikli, amit évekkel ezelőtt abbahagytam, azóta itt áll a szobában), hanem az, hogy nem folytatom, de nem is zárom le végleg. Eladhatnám a szobabiciklit, lezárhatnám magamban az ügyet és kimondhatnám, hogy nem megyek a tanácsadóhoz, de ez nem megy. Szóval ott lebeg folyton a tudatomban, hogy egyszer (soha) felülök a szobabiciklire, vagy összeszedem magam és kérek egy időpontot a tanácsadóhoz, vagy előveszem a szintetizátort, vagy valamelyik NLP tananyagot, amit kifizettem, egyszer végigcsináltam, utána félretettem, hogy majd újra megcsinálom. Szóval igazság szerint a lezárást kellene megtanulnom, bevallani magamnak (és másnak), hogy nem fogom többet elővenni az adott dolgot. Túllépni rajta. Igen, ez lenne a helyes kifejezés és a helyes eljárás. De nekem itt lebegnek ezek az elhagyott, lezáratlan dolgok és minden nap gondolok rájuk, hogy "kellene". Kellene ezt, meg azt. Folytatni, elkezdeni, újrakezdeni. 

Időközben befejeztem még pár könyvet Lorre-tól, el is fogyott, ami az olvasón volt. Most újra Stephen King-et olvasok. Hiányzott.

 

Napló

Hát mára nem jutott semmi különös. Hitnövelő agykontroll gyakorlatot végzek néha. Azt szeretném, ha valmilyen madár a konyha ablakába szállna. Jó lesz a szoba is. Csak ne galamb legyen, az megszokott. Bármi más jöhet. Kiolvastam még egy Charles Lorre könyvet. Az már szinte említésre sem méltó, hogy továbbra is fáj mindenem, feszült vagyok.

Kicsit elkéstem, Isten veled Józsa Imre!

Nagyon nem késtem, csak néhány napot. Nem szokott még eszembe jutni, hogy nekem naplóm is van, ha valami számomra fontos, vagy megüt, akkor leírhatom. Hát Józsa Imre halála megütött. Főleg a szinkronjait szerettem, nehéz lesz megszokni azokat az arcokat, más hanggal. Hatvankét éves volt, fiatal, erős ember. Nem adta fel, feladatták vele. Sajnálom.

Napló

Ötkor keltem. Gyomorproblémák. Végigmásztam az oldalaimon, már nem fűt a lelkesedés, hogy találjak egy ajándék programot. Vannak olyan oldalak, amik naponta adnak egy egyébként fizetős programot ajándékba. Három normális, sűrűn használt programot találtam eddig az évek alatt. Az egyik nemrég járt le, az AVG vírusirtó teljes verziója egy fél évre, a másik a kedvencem, az ABBYY Pdf Transformer, amivel pdf dokumentumokat lehet szerkeszthető Microsoft dokumentummá, vagy más formátumba konvertálni. Erre nagy szükségem van néha, mikor pdf fájlokat kellene a Kindle olvasóra tenni, mert az a pdf-et nem szépen kezeli. A harmadik a ProcessLassoPro. Nem fogom bemutatni, az internet azért van, hogy nekem ne kelljen megcsinálnom az ezredik leírást valamiről. Process Lasso leírás link  Az a problémám ezekkel, hogy a legtöbb esetben csak akkor lehet telepíteni, amikor megy az akció, tehát nem egy olyan műfaj, amit kiírsz DVD-re és szépen elteszed arra az időre, amíg nincs rá szükséged. Most is van a gépen egy halom ilyen program, de nem nagy kedvem van minden vackot feltelepíteni, hogy kipróbáljam működik-e, aztán letöröljem.
Az elmúlt két napban egy kicsivel többet foglalkoztam az Etoro-val, ez egy közösségi kereskedési platform. Rájöttem, hogy a japán jen az USD-hez képest elég mozgékony és kicsi összeg az, amit a cég levon miatta. Így nekikezdtem 10 centeket megtenni célnak, és az éppen aktuális mozgás alapján döntöm el, hogy vegyek, vagy eladjak. Nem nagy összeg, de miután sikeresen elbuktam az oldalon 130 dollárt, a maradékkal elszórakozok egy darabig, hogy tanuljak. Persze nem tanulok, mert hasraütésszerűen dolgozok nagyon minimális napi hozamért. Tegnap úgy 30 cent volt. Még mindig jobb, mint hat ptc oldalt kattolgatni ugyanennyiért. Néha beleolvasok abba, amit eddig írtam és arra jöttem rá, hogy nem irigylem az életemet. De azét se, aki nap, mint nap elindul dolgozni azért a szar fizetésért, amit kap és folyton baszogatják közben.
Estére kelve, vagyis délutánra kiolvastam az "A sivatag démona" című Charles Lorre könyvet. Ezt most először.

Napló

Tegnap nem volt folyt. köv., de nem is emlékszek komolyabb történésre. Közben kiolvastam egy hosszabb lélegzetű Charles Lorre könyvet, A sárga pokol címmel. Ma már a következőt olvasom. Vannak átfedések a könyvek között, hasonlítanak a történetek, a szereplők, de most először futottam bele, hogy szóról-szóra ugyanaz a szöveg legyen az egyik és a másik könyvben is. Sebaj.
Hittel kapcsolatos anyagokat kerestem a neten, a saját hitemet kellene növelnem valahogy. Sajnos csak vallásos meg spirituális dolgokat találok, az meg nem tartozik az érdeklődési körömbe. Igazából emberek történeteire lennék kíváncsi, hogy milyen módon lépnek előre annak ellenére, hogy minden ellenük esküszik. Mert ahhoz hit kell, hogy valaki mindennek ellenére lépjen egyet, majd még egyet. Talán rossz irányban keresgélek, lehet, hogy a cél vonzza őket. Egy olyan cél, amiért érdemes dolgozni, amiért érdemes mindent megpróbálni. De sajnos a túl nagy célokat (autó, ház, pénz) nem hiszem, hogy elérhetném, így ezért kellene talán először a hit, utána a cél. Vagy kisebb célok? Nem tudok olyat, ami elég vonzó lenne, hogy dolgozzak érte. A kis célok már nem vonzanak. Kis dolgokra már nem nagyon van szükségem, azokat vagy megadta az élet, vagy okafogyottá váltak. Gondolkodom. Évek óta.
Egészség ugyanaz, nem változik. Pedig kicsinykét már unalmas a sok köhögés és a vele járó izomfájdalom. Tudom, undor, de úgyis magamnak írom (ha mégis olvassa valaki, akkor ezt a mondatot hagyja ki kérem): időnként köhögéskor a seggemből fröcsög a vér. Szóval aranyér a köbön. Vagy más, de tudod az a furcsa (nevetséges), hogy ez most a legkisebb bajom. Igen, kicsit irigy vagyok olyanokra, akiknek ez a legnagyobb bajuk. És el tudom képzelni, mikor nekik azt mondják, hogy vannak mások, sokkal nagyobb betegségekkel, akkor köpnek egyet. Tudod miért? Mert nekem is szokták mondani, hogy vannak nálam rosszabbul élő, betegebb emberek. És? Ettől nekem miért is jó? Ettől egyből jobban kell magam éreznem? Sajnálom, nem megy. Ha bajom van, leszarom más baját. Ez van. Önző paraszt vagyok, de az vesse rám az első követ, aki nem ilyen. Ja, mellesleg ez valami hasonló, mint a repülőn a vész esetén alkalmazandó megoldás. Először a saját maszkodat kell felvenned, mert ha elájulsz, akkor te és a gyereked is meghaltok. Ez nem önzés.

Napló

9:03 - Most már annyira fáj egy izom a hasamban, meg vele szemben a hátamban, hogy majd beszarok. Mintha átszúrtak volna rajtam egy kardot. Bár azt azért nem próbáltam még, de levegőt nem nagyon kapok a fájdalomtól, ha belenyilall. A fejem is szórakozik a jobb oldalon, már napok óta, remélem, hogy csak ettől a görcsös köhögéstől van. Ma kapok időpontot a fül-orr-gégére, ima száll azért, hogy csak allergia legyen, ne komolyabb dolog.

Tegnap bejött a bronz meccs a vipbeten, még nem vagyok pénzemnél, mert az ezüst még nem jött, de van remény. Este már nagyon neki voltam keseredve. Folyt köv.

Naplo(pó)

Semmi nem történik. Kitörés előtti állapotban vagyok, a jövő héten már mennem kell az orvoshoz, szóval már csak az tölti ki minden gondolatomat. Meg a többi, amihez elő kellene szednem a papírjaimat (tegnap leszakadt a szekrénypolcom, amin az orvosi papírjaimat és a gyógyszereimet tartom).
A meccsek úsznak el egymás után, ha ma vagy holnap nem jön be, akkor nyárig vége. Vagy végleg.
Még két könyv, sokadszor kiolvasva az elmúlt 20 évben, de még mindig jók. Charles Lorre: Csontváz kis hibával és Ki nevet a végén? Szerintem az egyik legjobb a Ki nevet a végén, de ízlések és pofonok... Ebben vannak pofonok. Nem hosszú könyvek, ha a Bűn és bűnhődést kellene olvasnom, nem lenne ilyen sok kiolvasott könyvem. Utólag beszúrva, mert időközben ezeken is átúsztam. Charles Lorre (Nagy Károly) - Csempészháború és a Kockás szabadságon című könyvek. Füzetkék. Nem emlékszek, hogy írtam-e már az íróról, de Rejtő mellett nagy kedvencem a témában. Vidám, figyelemelterelőnek nagyon jó kis regények. Az író élete már nem annyira vidám, Rejtő Jenőhöz kísértetiesen hasonlít az élete, de a munkatáborban történő halála is.

Napló

Nincs semmi új. A betegség tartja magát, itt van a hosszú hétvége. Ha orvoshoz kell mennem, akkor csak ügyelet jöhet számításba.
Megvolt a következő don Camillo regény is, ez jobban tetszett, mint a don Camillo Moszkvában, de nem érte el a dC Kisvilága című regényt. A moszkvát és a fiatalokat töröltem is az olvasóról, de a Kisvilág maradt, nagy valószínűséggel ki lesz még olvasva.
A Vipbetadvice éppen vesztő sorozatban van, így arról sincs pozitív hír.
Moncsi arra próbált rávezetni, hogy milyen autót szeretnék, miután teljesen tanácstalan vagyok a témában. Végül arra jutottunk, hogy csak szín, kényelem és motor van a fejemben, konkrét márka nem nagyon. Nyilván egy Audi vagy Volvo bejönne, de ki tudja. Valami egyszerű, olcsó, kényelmes, kell és mivel a hitem kevés az új autóra való törekvéshez, így azt hiszem, egy II-es Punto-ban gondolkodom. Bár nem ültem még benne, ami viszont elengedhetetlen. Ezt a Lanost se tudtam kipróbálni, meg is ittam a levét.
El kellene kezdeni egy tananyagot, elvégre azért fizettem ki őket, hogy segítsenek, nem azért, hogy ott álljanak a sarokban. De olyan kurva lusta vagyok, hogy nincs kedvem, se erőm hozzá.

Napló

A betegség tartja magát, már nem reménykedek, hogy szakorvos nélkül megoldódik. Teljesen felőröl a fulladás, ehhez képest a köhögés és a vele járó izomfájdalom csak melléktermék. Dohányzik? Igen. Akkor minek jött ide?! Nagyjából ez a párbeszéd fog lezajlani a tüdőgyógyászaton, ez a megszokott. Nem vagyok büszke arra, hogy dohányzok, arra meg főleg nem, hogy szinte láncdohányos vagyok, de szolgáljon mentségemül, hogy nem igazán van mentségem. Esetleg a mindennapos depresszió. Megvolt don Camillo következő története is,  a "Don Camillo Moszkvában". Messze nem olyan jó mint az előző, de élvezhető olvasmány ez is.
Tegnap megtaláltam a nekem és minden más hasonló betegséggel küzdő embernek való peroneus-emelőt. Egy videót láttam róla, hasonló járással küszködő ember FUTOTT benne. A remény elkapott, megforgatott és végül - hogy is szokott lenni? - pofára ejtett. Darabja 151.545 forinttól kezdődik. Ezért kapod a legkisebbet, leggyengébbet. Ami igazán röhej, hogy egy amerikai oldalon 449 dollár, ami tegnapi áron számítva 127000 forint. A szokásos: nem elég, hogy negyed-, ötödannyi a pénzed mint nekik, hanem még olcsóbbak is a dolgok náluk. De szeretném, ha csak egyszer, csak egy kicsit megtapasztalnák azok az emberek ezt az életet, akik elintézik nekünk. Vajon változna valami?

Napló

Valahogy telik az idő. De ugyanolyan szarul vagyok, mint egy hete. Meg akarok fulladni éjjel-nappal görcsösen köhögök. Már a második doboz antibiotikumot szedem, egy hörgőtágító spray-el felturbózva. Esik, nem esik, esik. Mindenesetre nem vidámító az időjárás. Tegnap végeztem Giovannino Guareschi Don ​Camillo Kisvilága című könyvvel. Top tíz, fent marad az olvasón, mert nagyon jó. Politika, verekedésig fajulva, gyűlölködés, agitáció, DE mégis támogatják egymást. Jó lenne ennek csak a csíráját látni itthon. Nincs csíra és egyáltalán nem is vicces amit itt folyik, ellentétben a két mázsás asztalt hajigáló pappal. A tippmixpro, illetve a Vipbetadvice fizetős tippjei működnek úgy-ahogy, viszont nem vagyok pluszban. Most változtattam a stratégián, remélem így látható lesz némi haszon. A sorstársi tanácsadót egyelőre lemondtam, nem szándékozok senkinek betegséget vinni ajándékba.

Napló.

Ma is egy nap. Esik, csúnya, szomorú. Éjjel 38,5 láz, (férfiláz, tudod, halálközeli élmény). Köhögök mint a marha, már mindenem fáj tőle.
Megtettem az első tippet a fizetős oldal által ajánlottból. Ha jól gondolom, igen gyorsan el fogom veszíteni az utolsó fillérjeimet, mert ilyen a szerencsém. De ha bejön, két-három hónap múlva már talán tudok rá építkezni. Most imádkozok magamban.
Gina nem találja a helyét, csak császkál le-fel és kiabál.
Kellene valamit írni már, de nem nagy erőm van hozzá, az agyam se forog rendesen ilyenkor. Kakukk.
Estére kelve meg kiolvastam Charles Lorre Sátánlégióját. Nekem tetszik, sokadszorra is.
Persze ahogy telik a nap, a hónap, az év, úgy jönnek az embernek a számlák. Fel kellett töltenem azt az átok telefont. Nem tudom, lesz-e még a héten kiadás, pont mikor befizetem az utolsó vasaimat az utolsó pénzkereseti reménybe. Persze elég hülyeség arra gondolni folyton, hogy ez az utolsó remény, de mindig ezt érzem. Remélem, ha ez is elbukik, lesz még és még és újra valami, amiben reménykedhetek.

Ismét napi hírek. Elvégre ez a naplóm.

Beteg vagyok, orvosnál voltam. Végig fulladtam éjjel, meg nappal is. Köhögök mint a... Valami. Találj ki magadnak valamit, ami illik ide.Antibiotikum meg ami kell. Már nem akadunk fel rajta.  Egyre többet gondolok rá, hogy ki kéne próbálni a rádiózást. A Hurock rádióhoz kellene műsorvezető. Csak egyelőre nem látom magam, hogy nekem ez menne. Közben kiolvastam Leslie L. Lawrence - Homokvihar című könyvét. Az utolsó néhánynál már úgy érzem egyszerűsödik, de Laci bácsi, az Laci bácsi. Már nem azért olvasom, mert hujj, de mekkora könyv, csak olyan mint egy öreg bútordarab, amit már megszoktam. Most éppen három könyvet kezdtem el olvasni, majd kiderül, hogy melyiknek érek a végére. Befizettem a tippmixpro-ra egy kis (sok, rengeteg, az utolsó fillérjeim) pénzt, mert utolsó mentsvárként ki akarom próbálni a fizetős tippeket, pénz menedzseléssel. Ima belefér. Nincs már más esélyem. Közben apám leműszakiztatta a kocsimat, tartozok neki az árával, a macskáról lekerült a tányér, most vinni kéne vissza a dokihoz. Mindegy, elsődleges a pénzkereset, ha az bejön, akkor pár hónap múlva már nyugodtabban gondolhatok a kiadásokra. Májusig kellene kitartani, akkor jár le a kocsira felvett hitel. Persze a legjobbkor jön az éves biztosítás is, 14000 Forint.

Napi hírek

Rájöttem, hogy mi a gondom. Mármint az egyik gondom. Reggel átfutom a munkát, a fórumaimat, a blogjaimat, utána felmegyek a Facebook-ra. Migránsok erőszakoltak meg egy kerekesszékes nőt. Következő: "Általában a gyengébbek megérdemlik, hogy jól megverjék őket, mert visszaélnek azzal, hogy gyámoltalanok. Le kell őket csavarni, hogy később ne jusson eszükbe visszaélni a gyengeségükkel – fogalmaz egy neve elhallgatását kérő, előzetesben ülő, tagbaszakadt fiatal férfi."
Aztán: három 16-17 éves "ember" fellökött és kirabolt egy kerekesszékes asszonyt. Vak nőnek nem adják át a helyet a villamoson/metrón/buszon közlekedő fiatalok, mert akkor nem tudnak telefont nyomkodni.
Két ismerősöm "nyaral", olyan helyen, amit még álmaimban se érhetek el. Irigy kutya vagyok. Nem tőlük irigylem.
A jövő héten mehetek a sorstársi tanácsadóhoz, ugyanis most már segítséget kértem. Nem megy egyedül. Egyre jobban be vagyok zárkózva, utoljára a macskát vittem állatorvoshoz. Talán szeptember vége volt még, talán október eleje. Pénzhiányom van, a kocsimtól meg ráz a hideg. Zabálok, hízok, zabálok. Már minden nappal egyre idegesebb vagyok, mert egy-két hét múlva elkezdődik a kanossza (orvos) járás. Hét helyre kell mennem elméletileg a következő két hónapban. Ilyenkor már kezdődik az idegesség, ami az indulás napjára rosszullétben csúcsosodik ki és amikor túl vagyok rajta, akkor kotrok hazafele a megbízható négy fal közé. Gáz van babám az agyadban.

Charles Lorre

Időközben kiolvastam még két könyvet. Charles Lorre, alias Nagy Károly tollából. Rejtő Jenőre erősen hasonlító stílus és életpálya. Kortársak voltak, mindketten munkatáborban haltak meg. A könyvek címe "Öt légiós történet" - bár lehet, hogy ez csak alcím - a másik pedig "Lorre meg én". Most már Leslie L. Lawrence - Homokvihar című könyvét olvasom, ha véletlenül elfelejteném megint leírni.

Kristályfény - Összetört glóriák 5.

Ez is megvolt. Ha leszámítjuk a banális szófordulatokat, mint pl. az "ingerlően telt kebel", meg a "rózsás ajkak", meg azt, hogy férfi vagy így alapból nem neked szól a történet; ha nem foglalkozunk azzal, hogy egy több ezer éves angyal olyan eszelős féltékenységi rohamokat tud produkálni, mint egy egyszerű vadember, akkor a könyv jó. Ha ezek mellett nem tudsz elmenni, akkor ne is vedd a kezedbe. Én véletlenül találtam, valami eszement a fantasy könyvek közé tette, de ha már megvettem nem dobtam el. Aztán a történet miatt elolvastam a többi részt is. Ez az ötödik, talán a legdurvább emberi vonásokkal ruházza fel az angyalokat. Nem örültem. Ha a bizalom nem létező szó közöttük se, akkor nagy baj van a világgal. Szerencsére ez egy regény. Ha igaz történet lenne, nyugodtan megveregethetnénk a vállunkat, mondván, hogy jobbak vagyunk mint az angyalok.

Hazaszeretet, hazaárulás...

Volt itt valami szavazás féle. Hazaáruló lettem: nem szavaztam. Hazaáruló lettem, mert nem védtem meg a hazámat egy "nem" szó alatti karikába rakott iksszel. Hazaáruló lettem, pedig senki nem tudja, hogy miért nem rohantam hátracsapott farokkal a szavazófülkébe. Magyarország. Ebben az országban születtem. Ebben az országban élek, nagy valószínűséggel itt fogok meghalni is. Nem azért mert nem akarom kipróbálni az igazi demokráciát és emberszeretetet, hanem azért, mert én a világon sehol se kellek. Ezt értsd úgy, hogy itthon se. Mert ha valaki "roki" vagy "nyugger", akkor dögöljön meg. Elmondom mit kellene átlépnem a hazaszeretethez.
Szeretem az országot ahol élek, miközben a kormány és a hozzájuk hű emberek, valamint akik nem gondolkoznak egyszerűen semminek se tartanak. Azt mondják, én csak elveszek az asztalról, de nem teszek le semmit. Igaz. Ó, ne gondold, hogy nem akartam dolgozni, amíg bírtam. Dehogynem. Az akaratom legalább egy jó napot szerzett a munkaügyi központ előadójának, aki a képembe röhögött, mikor azt mondta: "egy egészségesnek sincs munka, nem hogy egy ilyennek". Szeressem, hogy nálunk egy gyerekkorban megbetegedett ember 35000 forint rokkantsági járadékot kap egész életében, miközben a kerekesszékben ül és hallgatja amint csalónak és a gazdaság legnagyobb haszonélvezőjének nevezik? Szeressem, hogy ebben az országban politikusnak mondott emberek - akik azért vannak megválasztva, hogy az egész magyar társadalomért dolgozzanak - azt mondják: "nem kenyerem az egyenlősdi"? Ahol egyik sportoló többet ér mint a másik? Ahol a fogyatékkal élőket összemossák egy masszává és egy siket hosszútávfutó parkolási igazolványt kap, egy féllábú ember meg nem, mert "nem ugrotta meg" a negyven százalékos betegséghatárt? Tudod, ha egészséges vagy és úszni támad kedved, te elmehetsz. Ha egy mozgáskorlátozottnak úszni támad kedve, akkor könnyen lehet, hogy vívni fog. Nem azért, mert abban a legjobb, hanem azért, mert abba az épületbe tud bemenni gyakorolni. Azok a paralimpikonok, akik érmeket hoztak az országnak, lehet, hogy egyáltalán nem tudnak száz százalékot teljesíteni egy olyan sportban, amit kényszerből választottak. Mégis hozzák az érmeket - féláron. Szeressem azt az országot, ahol alkotmányba van foglalva, hogy a rokkantsági járadék, a rokkantsági ellátás és a rehabilitációs ellátás elvehető, megszüntethető, csökkenthető? Hogy engem még az alkotmányos jog se illet meg, hogy kenyeret vegyek? Szeressem azt az országot, ahol a valódi gyógykezelés helyett csak papíron gyógyítanak? El se tudom mondani, hány olyan kezelést kaptam papíron, aminek az életben a közelében sem jártam. Nemrég még spermavizsgálatom is volt - papíron. Tudja valaki, hogy mi az az értorna? Én sem, pedig papírom van róla, hogy megtanítottak rá. Az orvosom állandó gyógytornát javasol, de fél évente csak tizenöt alkalommal mehetek. Annyit fizet az állam. Akkor két-három hét alatt le van tudva és várhatom a következő fél évet. Szeretem az országomat, mert egy szívbeteg, gyomorbeteg, pánikbeteg ember ha rosszul van, akkor bevágják a pszichiátriára és beüvöltik, hogy itt egy pánik. Ha szívroham vagy infarktus lett volna, már nem élnék, mert EKG-t nem tartottak szükségesnek rám tenni. Ennek a három betegségnek igencsak hasonló tünetei vannak és a mentőápoló dönti el, hogy hova visz. Szeressem az országomat, ahol az a demokrácia, amit a miniszterelnök annak tart? Tudod Viktor, mikor te kétharmados törvényeket toltál le az emberek torkán, azt demokráciának nevezted. Amikor 19:4 arányban le lettél szavazva az európai parlamentben, azt meg átverésnek. Legyél következetes. Ha ez átverés, akkor a magánnyugdíjak elvétele is az volt. Mert a parlament megszavazta. Vagyis ti. Továbbra is szeressem az országomat, ugye? Ahol nem tolerálják, hogy más a véleményem, vagy az életmódom. Ahol a járása miatt ki lehet röhögni, fel lehet rúgni, adott esetben pedig meg is lehet verni az embert.  Ahol szükség lenne pszichológus segítségére, de nincs. Van helyette nyugtató meg hangulatjavító. Gyors, egyszerű, halálos. Szeressem, mert kerekesszékkel nem lehet bejutni helyekre, miközben a törvényeink előírják a rámpát. Sebaj, majd beviszik az embert, mint a "gólya viszi a fiát" játékban.Ne gondold, hogy megalázó... Szeretem azért is, mert olyan helyeken kell ügyintézni, ahol nincs lift. Sebaj, megállok minden fordulóban pihenni. Szeressem továbbra is az anyaföldet, ugye? Mert itt születtem, az enyém is, legalább annyira mint amennyire más magyar embereké. Megmondjam mennyire?! Nulla. Nulla. Folytassam?! NULLA! Itt kisajátítható bármi. Törvényesen. Itt az önkormányzati bérlakásban élők kitehetők az utcára. Törvényesen. Ha valamit találsz a földben az a tied? Ó, te szerencsétlen. Bármi legyen is az, az államé. Ha régészeket kell hívni, akkor a számla a tied. Így van ez, a te földed, te fizetsz. Hazaáruló vagyok, mert eszem azt, amire nekem jut az állam, vagyis az adófizetők pénzéből. Mert amikor én kapok 75000 forintot a te pénzedből, az az adófizetők pénze, én meg egy semmirekellő rohadék vagyok, mert egyáltalán hozzá merek érni. Amikor kétszázmilliárd megy az offshore cégekhez közpénzből, az már viszont nem közpénz. (Akkor vajon milyen pénz?!) Sajnálod tőlem? Jól teszed. Sajnáld tőlük is. Akkor lenne egyenlősdi meg demokrácia. Amikor itt háború lesz, ki marad? Én. Mert nem tudok futni. Az elsők között fogok meghalni a hazáért. Mert szeretem a hazámat. A végén tudod mi van, neked és nekem is? Akkor tényleg juthat egy darab az anyaföldből. Ha van elég pénzed, néhány százezerért elásnak egy két köbméternyi helyre. De az is csak addig tart, míg nem akarnak a nyughelyed fölé építeni egy lakóövezetet. Nekem és a családomnak nincs pénze. Én százezer körül elégek és beleszórnak a kútba, amit az ilyen nem ide való hazaárulóknak építettek. Majd leúszok valami csatornán, ha szerencsém van, akár a tengerig is eljuthatok. Mondjuk nem vígasztal a tudat, hogy egy szar élet után egy szaros csatornában fogok úszkálni halálom után, de nekem ez jut. Mert hazaáruló vagyok. Mert velem fogják szennyezni a folyót. Tedd ki a zászlót, mert te bármire képes vagy a hazádért. No nem a benne élő emberek a lényegesek - ők dögöljenek meg -, hanem a fogalom. De azért valamit te is megjegyezhetnél magadnak és közben elgondolkodhatsz rajta, hogy ki az igazán magyar: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”  (Tamási Áron) Így amikor a Szíriában lebombázott kórházban, a törmelék alól kimentett egy hónapos csecsemőre azt mondod, hogy "úgy is kell, csak hulljon a férgese", akkor elgondolkodhatsz magadon, hogy ember vagy-e, és joggal használod-e ellenem a "magyarság elárulása" kifejezés könnyen odavágható felszínes szavait. 

Politika?

Fideszes vagy? Kormánypárti? Jobbos, balos? Kommunista? Nem érdekel. Tudod mit? Én tíz éve nem ihatok alkoholt. Te szereted a sört? Meséld el nekem, hogy milyen érzés egy iszonyú meleg nap végén beülni egy sörkertbe? Milyen érzés a kezedbe venni egy gyönyörű tiszta korsót, aminek párás az oldala a hideg sörtől? Nem, ne olyan helyre menjünk, ahol kihozzák az asztalunkhoz. Kíváncsi vagyok, hogy milyen vagy. Félúton belekortyolsz? Vagy hősiesen elhozod az asztalig és csak akkor iszol bele, mikor már kényelembe helyezted magad? Nem mintha számítana. Mesélj, jól esik? Egyébként szereted az autókat? Én igen. Nagyon szeretnék egyszer beülni egy hatalmas sportkocsiba és menni néhány kört egy versenypályán. Ha te is szeretnéd, én szívesen beülök melléd, hogy a tied legyen az első pár kör. Addig is tanulok tőled. Akár a hibáidból is, miért ne?! Emberek vagyunk, belefér. Én úgyis több hibát ejtek. Közben megbeszélhetjük üvöltve, hogy mekkora dolog hatszáz lovat kézben tartani... Fideszes vagy? Kormánypárti? Jobbos, balos? Kommunista? Most nem érdekel. Ott egy asztal középen, üljünk le mellé és meséld el, hogy milyen érzés amikor lecsúszik az első korty a torkodon. Én meg elmesélem, hogy milyen íze volt a nyárnak, amikor az általános iskola hetedik évének végén felírtuk a táblára a nagy V-t és befejeződött a szó: VAKÁCIÓ!

Robbantás

Két ember a kórházban van, súlyos sérülésekkel. Egy 23 éves nő és egy 27 éves férfi. Szabina és László. Ez a nevük. Szabina modell akart lenni, rendőr lett.
Robbantottak Magyarországon. Tudjuk mindannyian. Szörnyű dolog. A politika persze azonnal reagál, a politika már csak ilyen. Jobbról-balról jönnek az elméletek. Újsághírek szerint a diszpécser megkérdezi a tanút, hogy hallott-e allahu akbar! kiáltást. A bal oldali sajtó és a hozzájuk közeli arcok kormánymegbízásról meg szavazás előtti pánikkeltésről beszélnek. Mert mit keresett két perccel a robbanás után két civil ruhás rendőr a helyszínen? A jobb oldali újságok, tv-k, kirakatemberek pedig dzsihádistákról. Minden párt szóvivője megszólal, ujjal mutogatnak egymásra. Mi emberek, pártállástól függően ugyanezt tesszük, anélkül, hogy megkérdeznénk a saját elménket. Azért van, basszus. Gondolkodjunk vele. Nem Orbán, Gyurcsány, Lázár... Agy. A sajátunk.
Kérdezd meg magadtól, mi van ha...
...a másik oldalnak igaza van?
...tényleg a kormány áll emögött?
...tényleg iszlám terroristák csinálták?
Megmondom neked. Semmi. Ha kormánymegbízás, el vannak varrva a szálak. Ha mégis kiderül, akkor se lesz semmi. Dobnak elénk két-három gumicsontot, amin rágódhatunk, miközben szépen elkenik az ügyet. Több millió ember fog több millió védőbeszédet tartani a megbízó kormánytag mellett. Mindennel így van ez. Botrány? Lopás? Sikkasztás? Az ország pénzének és jövőjének zsebrerakása? A magyarok jó nagy része nem kivizsgálást és fejek hullását akarja, hanem bolsevik (libsi, libbant, ballib, gyurcsányista, Soros) összeesküvést lát mögötte. A végén kiderül, hogy véletlen volt. Ha terrorszervezet tette, akkor mi van? Elkapják, vagy nem kapják el. Ez van. De jó lenne, ha a híres magyar agy elgondolkodna, hogy hogyan süllyedhettünk odáig, hogy ez egyáltalán megtörténhetett? Hogy egyáltalán gondolni kell arra: ezt akár a saját választott kormányunk is megtehette? Megvan a kérdés?! Hol fordulhat elő, hogy a kormány akár gondolati síkon belekeveredhet egy ilyen merényletbe és még mindig hatalmon van?! Demokráciában? Politikában? A maffiában? Végül is akkor ki követte el a robbantást? Emberek, mi magunk. Azzal, hogy mindig csak utólag mondjuk: "nem gondoltam volna... Ez a Pisti gyerek annyira jó ember volt, harminc éve ismerem... Motorfűrésszel lemészárolta és megette a szüleit? Itt, tíz méterre a nyitott ablakomtól?"
Két ember kórházban fekszik súlyos sérülésekkel. Egy életre szóló traumával. A szüleik életre szóló lelki sérülésével... Folytathatod a sort. Bármelyik oldalt támogatod, elgondolkodhatsz: ha téged érne ilyen támadás, a te hozzátartozóid ülnének a kórházban és szorítanának neked, hogy túléld, vagy azon vitatkoznának a váróban, hogy Orbán Viktor, vagy al-Baghdadi követte el?

Összeesküvés elmélet, vagy valóság?

A felmelegedéssel kapcsolatos vitákról jutott eszembe. Van pár millió ember, aki tudja, hogy létezik és van pár millió ember, akik szerint csak a nagy zsidó-amerikai-Soros György által kreált kitalálmány, hogy irányítani tudják az embereket. Nos, ez utóbbiaknak írnám:

Réges-régen, harminc évvel ezelőtt:
-Ősz van, hamisítatlan. A levelek elkezdenek sárgulni, vörösödni. Esténként leszáll a köd. Lassan előkerül egy-egy ruhadarab, amire nyáron nem volt szükség. Hosszú nadrág, egy pulóver... Őszi kabát, cipő a szandál vagy papucs helyett. Eltelik három hónap, és fokozatosan...
-Tél van. Esik a hó, novemberben, decemberben, januárban. Fehér karácsony, csend... Csend a városban, a hó elnyeli a hangokat. Gyönyörű. Anyák, apák szánkóval viszik a kicsiket az oviba. Minden magaslatot ellepnek a nevető gyerekek, szánkóval, bobbal, nejlondarabbal csúszva, felbukva, nevetve, hógolyózva, hóembert építve. Három csendes hónap után...
- Tavasz van, valódi illatos, robbanással jövő tiszta tavasz. A nap kisütött, mosolyogtunk. Ez az egy évszak nem fokozatos. Egyik nap csupasz ágak, másnap teljesen zöld a világ. Hajat borzoló, langyos szél, pezseg a vér. A szoknyák rövidülnek... Három röpke, nagyon szép hónap, és...
- Nyár van, valódi nyár. Nyaraltunk, csavarogtunk, fürödtünk. Egész nap bicikliztünk, jártuk a vidéket. Szerettem, bár egyszer - nagyon emlékszek rá - bejelentették a kánikula riasztást, mivel 34 fokra emelkedett a hőmérséklet.


Most:
- Ősz van. Az idő tartja magát, szeptember közepén, végén még megy a klíma éjjel, mert harminc fok van a lakásban. Aztán egyik napról a másikra sötét, hideg, színtelen... Harminc fok különbség szombatról vasárnapra. Ha véletlenül kisüt a nap még egy napra, az az indián nyár. Mosolyogj, örülj. Másnap:
- Tél van. Ha esik a hó, akkor jó, de nem esik. Fekete karácsony, időnként 18 fokos meleg. Szürke az ég, de ha esik is valami, az eső vagy ónos eső. Depressziós, vacak és fekete időszak. Sár, beton... Ez egészen áprilisig tart, amikor egyik napról a másikra...
-Tavasz van. Eltelik egy viharos szelekkel tarkított röpke óra, utána...
-Nyár van. Köpködünk, süt - mit süt éget! -a nap. Elviselhetetlen a hőség. Nem csavargok egész nap, fürdeni se akarok a harminc fokos vizekben. Permetező állomásokat állítanak fel a városokban, hogy valahol le tudjanak hűlni, akik kényszerből az utcán vannak. Menj végig a városon, mindenhol üvöltenek a klímák. Önkéntesek vizet osztogatnak a járókelőknek, váltással, mert ők se bírják. Tusolsz naponta ötször, hatszor, tízszer. Aztán csak teleengeded a kádat és ha arra jársz, belefekszel. Kijössz, nem törölközöl, majd pont azt a kevés hűtést is letörlöd magadról, ami a következő két percben jó érzést okoz. Az ember nem barnul -leég. Aztán lehámlik és megint leég. Veszélyes már 15 perc is a napon töltve. Sapka, kabát, A legdrágább napszemüveg, mert már csak az tudja nagyjából megvédeni a szemedet. Kencék, tejek, olajak a testeden. Nyár van, boldogság?! Hol is van hűvös nyáron, google?! Ott szeretnék nyaralni...

Ken Follett - Az idők végezetéig

Ez a könyv remek. Lenne. Ha nem lenne az előző része. Így kicsit (nagyon) olyan érzésem volt, mint amikor egy szoftvernek kiadják az újabb verzióját. Szóval egy Katedrális 2.0. Hihetetlenül hasonlít az elsőre, szinte csak a nevek változtak. Többek között a fordítás miatt is, mivel az elsőben magyaros nevek voltak (János, Tamás, Fülöp...) Aztán próbáld meg visszakövetkeztetni a második részből, hogy vajon kire is utalnak a Thomas, Phillip stb. névvel. A helyszín ugyanaz, a problémák ugyanazok. Kőbánya bezárás, kinyitás, William helyett Ralph a gonosz erőszakoló lord, János mester helyett Merthin? talán. Összedől, felépítik. Újat, jobbat építenek. A fiatal mester irigységet szül. Az Isten által is egymásnak teremtett pár nem lehet egymásé, csak évek, évtizedek múltán. Ja, és a szex. Úton, útfélen. Templomban, erdőben, szobában, konyhában, istállóban, ispotályban. Nincs ezzel baj, legfeljebb átnevezzük a katedrális ötven árnyalatára, de egy könyvben (ha nem ez a fő vonulat) szerintem elég egy-két alkalommal elejétől a végéig bemutatni az aktust. A többit el lehetne intézni egy-két szóval. Szóval én ezt félbehagytam. Már a nevek sem érdekeltek benne. Újat nem mondott, a régit meg már ismerem. Kösz, Ken, sikerült összeomlasztani ezt a katedrálist.

Politika?

Kedves jobboldali barátaim! Azt mondjátok, hogy gyűlöljek minden csoportot, aki nem illik bele a normáinkba.
Kedves baloldali barátaim! Azt mondjátok, hogy minden csoportot el kell fogadnom, akkor is, ha nem illik bele a normáinkba. 
Kedves mindkét oldali barátaim, csak azt felejtitek el, hogy a csoportokat egyének alkotják. Nem fogok gyűlölni egy személyt, mert hajléktalan, cigány, közel-keleti, vagy meleg DE nem fogok elfogadni egy bűnözőt azért, mert hajléktalan, cigány, közel-keleti vagy meleg. A hovatartozás nem lehet se vád, se felmentés.

Macskák

Említettem már, hogy van két macskánk? Nem? Sebaj. Van két macskánk. Na. Most már említettem. Kettő darab Maine Coon, testvérek. Egy fiú egy lány. Várj, van képem, elfér a blogon. A fiúcska 10 kg. fölött mozog, a hugi most fogyott, csak 5,65 kg. Ez azért jó, mert biztosan észreveszed, ha hajnali háromkor játszani akar veled.

Emer (fent) és Gina (értelemszerűen)

Nemrég Ginának sebes lett az arca. Arra tippeltünk, hogy mivel a bátyja folyton pofozza, esetleg ez lehet a gond. Voltunk dokinál (8500Ft.) és ő is arra tippelt, hogy egy karmolás elfertőződött. Jött a seb, kezeltük, elment a seb. Jött helyette másik. Aztán még egy. Ez utóbbi annyira csúnya lett, hogy ma újra elvittük dokihoz. (18500Ft.) Ez másik orvos volt, azt mondta, hogy először zárjuk ki a bolhát vagy egyéb élősködőt, mert az okozhat ilyen allergiás reakciót. Kaptunk szteroidos injekciót, bolha-féreg-kullancs irtó cseppeket a hátára, meg egy Skingel nevű szert Betadine helyett (Arra allergiásak vagyunk. Mármint mi, emberek.) és egy lámpaernyőt. Ezt gallérnak hívják valamiért, de igazából ha ül, akkor úgy néz ki mint egy éjjeli lámpa, ha áll, akkor meg úgy, mint egy reflektor.  Egy hét múlva vissza kell vinni (?Ft.) Ha nem ez a megfelelő kezelés és továbbra is lesznek rajta sebek, akkor el kell kezdeni megkeresni az okot. (?00000Ft). Kicsit drága az állatgyógyászat és ott nincs közgyógy. De nem gond, az autó műszakiztatása csúszik egy kicsit. Vannak fontossági sorrendek, nekem ők az elsők, nem a tárgyak.

Szegény...

A változás piramisa - NLP

Beszereztem a címben említett online tananyagot. Nem akarom újrafogalmazni, hogy mi ez, mert ha egyszer már le van írva, akkor minek koptassam a billentyűzetet, nem igaz?

"A Változás Piramisa egy történet, amelynek te vagy a főszereplője.Egy többszintes piramison kell átkelned, és meghatározott kérdésekre felelned, illetve különféle szempontok alapján átgondolnod azt a problémát/célt/élethelyzetet, amellyel beléptél a titokzatos épületbe.
A metaforikus gyakorlat egy olyan NLP modell alapján lett felépítve, amely garantáltan kimozdít a szokásos gondolkodási sablonokból. A megoldás nem a gyakorlatban van - hanem benned. A feladatok azonban segítenek előhozni az elmédből azokat a válaszokat, amelyek megmutatják neked a kivezető utat - nem csak a piramisból, hanem a saját problémádból is."

Itt elérhető, aki bővebben akarja tanulmányozni, egyébént megéri a pénzét.
A változás piramisa

A lényeg az, hogy végigjárod a különböző szinteket egy problémáddal. Nos, nem írnám le a teljes gyakorlatot, csak annyit, amennyi engem érint. Van egy szint a piramisban, ami a "spirituális" vagyis a környezettel és az emberekkel való egység, egyenlőség szintje. Hát az én problémámmal itt találtam meg az okot. Ami nyilván nem jó, mert sokkal könnyebb lenne egy széket arrébb tolni a környezeti szinten, hogy megoldódjon egy gond. Nem ezt dobta az élet. Szóval ültem és megpróbáltam egységet érezni, de én egyedüllétet éreztem. Voltak csillagok, fű, fa, állat, de nem éreztem magam közéjük tartozónak. Ez ébresztett rá arra, hogy azért nem megyek utcára, vagy emberek közé (nem egészen ugyanaz), mert kirekesztettnek érzem magam. Nem mostani gond ez, már gyerekkoromban is problémát okozott. Akkor, amikor kiröhögtek, beszóltak és még fel is rúgtak a járásom miatt. Amikor évekig vörös volt az arcom attól, hogy égtem mint a rongy. Lehet, hogy a végén már nem is foglalkoztak velem az emberek, de ha menet közben valaki a hátam mögé került, akkor megálltam, hogy elém kerüljön. Ha egy nevetést hallottam, már elvörösödtem mert úgy éreztem, hogy én vagyok a célpont. Részben így is volt, nehéz eltéveszteni, mikor szabályosan, egyenes vonalban feléd böknek és mondják a társuknak, hogy "nézd már hogy jár". Amikor bemész a klinikára, az ambuláns nővér meg jó hangosan megkérdezi: "hogy lépeget maga?!" (Elvégre azért megy az ember a neurológiára, mert egészséges...) Amikor az iskolában a hátad mögött egy csapat lány vihog és akkor egy jóakaró odajön és figyelmeztet, hogy a járásodon röhögnek... Amikor miattad futtatják újra le az egész osztállyal a két kilométert, mert azt hiszi a tanár, hogy lefeküdtél félúton aludni... Amikor azért nem mehetsz a szüleiddel, mert vagy messze van a parkoló a helytől ahova készülnek, vagy sietnek és nem szeretnék, ha lassítanád őket. Ma már nem veszek észre ilyet, ez nyilván megcsontosodott a tudattalanomban. De ennek az egységnek is több rétege van, érezhetnék egységet a természettel például. Kezdetnek megtenné. Igen ám, de a természet is kirekesztett. Az időjárás annyira megváltozott, hogy a nyarat a klíma alatt fekve töltöm. Rosszul vagyok, ha ki kell mennem, vagy akár ha fel kell vennem egy ruhát. Félnem kell a naptól, mert a vérhígító, a szívem, vagy az agyi infarktus problémát okozhat. Télen ha hó van, nem tudok benne járni, vagyis csak nagy odafigyeléssel és fáradtsággal. A természethez való eljutáshoz ráadásul az embereken keresztül kell mennem. Ilyenkor mi van?! A kirekesztettség érzése. Ezt a szót eddig soha nem alkalmaztam magamra, sok cikket olvasok a mozgáskorlátozottakról, velük kapcsolatban többször is megjelenik, de hogy én?! Hát tudok járni, mozogni, be tudok menni olyan helyekre, ahova kerekesszékkel lehetetlen. Most kellett rájönnöm, hogy ez nem csak fizikai dolog. Lehet lelki, lehet elmebeli is. Most akkor hogyan tovább? Hogyan magyarázzam meg magamnak, hogy tulajdonképpen nem vagyok kirekesztve? Tudod elég felmenni a facebook-ra és megnézni egy-egy poszt alatt a hozzászólásokat. Ha nem azt mondod, ami a másik véleménye, akkor máris letipornak, lehülyéznek. Pocskondiázás van akkor is, ha egészséges vagy, de talán megvéded magad, lesüllyedsz hozzájuk és te is káromkodsz nekik egy sort. Ha belém kötnek, akkor én lelépek. Fizikailag rossz érzést, erős stresszt okoz, ha megtámadnak. Próbálom sokszor, hogy megírjam a véleményemet de utána letörlöm. De most már legalább tudom, hogy miért érzem ezt. Csak az a gond, hogy hiába tudom, nem jut eszembe semmi, amit tehetnék ellene. Pszichológus 7-8 ezer forint alkalmakként. Köszi.

Vacakság

Veszekedtem. Az oktatás helyzetéről olvastam egy cikket és próbáltam elmondani, hogy mi nem tetszik benne. Társam nem volt partner, nem értette, hogy miért fáj nekem az orbáni oktatási rendszer. Egyszerűen nem értette, hogy szerintem nekünk ez az egyetlen kiugrási lehetőségünk. Ez az ország, a szétlopott, tönkretett, összeragaszthatatlan gazdaságával már nem fog talpra állni. A mostani generáció képzett, okos emberei már külföldön élnek és dolgoznak. Az itthon maradtak nem képesek ellátni annyi ember feladatát, kiégnek, elmennek vagy szakmát váltanak. A következő generáció olyan oktatásban részesül, hogy az onnan kijött fiatalok mindennek nevezhetők lesznek, csak éppen jól képzett munkaerőnek nem, tehát a nyugati cégek még csak számításba se fognak venni, mint lehetséges célpontot gyártóüzem vagy egyéb befektetés szempontjából. Vissza fogunk esni a ruhagyár ország szintjére. Ezzel együtt az a nagyon halvány remény is ugrott, hogy valaki egyszer csak feláll az egyetem padjából és létrehoz egy olyan gazdasági rendszert, amit tíz év alatt helyrehozná nem csak a magyar, de a fél világ gazdaságát. Hibás vagyok, hogy nem tudom láttatni és elmondani azt, amit ezzel kapcsolatban érzek, de azt tudom, hogy egy rendszerben hozott bármilyen apró változás igenis hatással van az életünkre, ami azt is jelenti, hogy nem fog történni semmi pozitív dolog. Az orbáni vezetés azonnal érezhető változtatásai viszont folyton csak szar hatással vannak az országra. Egyszerűbben: az azonnal érezhető változás rossz, a hosszabb távra tervezett pedig rossz lesz. Persze nem mindenkinek. Van kivétel, van akinek jó. Gondolom a rezsim tagjainak gyerekei akkor is egyetemre fognak járni, ha fejjel bontanak falat és a szobájukat már gyerekkorban gumival tapétázzák. Egy huszonéves csaj simán elmehet a bahreini miniszterekkel tárgyalni, csak legyen neki egy diplomája turizmusból? Ja nem, ahhoz Orbán lányának kell lenni. Hogy tud-e létrehozni valamit a szakmájában, azt nem igazán kell bizonyítania, mert a készbe ül bele, szállodákat kap, csak győzze vezetni.. Azonban bármilyen szegény(ebb), leszakadt családból származó gyerek mehet szakmunásképzőbe, a továbblépés lehetősége nélkül és ráadásul ilyen tananyag mellett még készségei sem lesznek. A papír a lényeg, nem az, hogy a munkás szépen, megbízhatóan dolgozzon és ne köpjön a szőnyegedre köszönés helyett. Szóval ez igazából számomra a reményről szól, bár minden változtatással inkább a reménytelenségről. Szerettem volna valamikor jobban élni, de úgy tűnik, hogy nem fog menni, nem lesz a hazámban senki, aki meg tudja (és meg is akarja) csinálni. És mikor elmondanám valakinek, hogy egyre reménytelenebbnek látom a jövőnket, nem érti. Ez meg rosszabbul esik, mint maga a történet. Lesz, vagy van egyáltalán valaki, aki megértené amit mondok? Hogy amit mondok, az nem feltétlenül érint azonnal és keményen, de valamilyen szinten kihatással van az egész jövőnkre? Érdekel egyáltalán valakit? Nem tudom. Nyilván magamban kell tartanom az ilyen gondolatokat, mert csak idegesítem magam és ezek szerint másokat is. Sokszor érzem, hogy nincs igazán partnerem a gondolkodásomhoz. Ez nyilván elősegíti azt az életet, amit élni szeretnék. Ja, nem. Majd egyszer valaki megsimogatja az orrom és a számba nyom egy jutalomfalatot, hogy ne ugassak.

Összeesküvés elmélet a javából.

Az alábbi gondolat akkor ütött szöget a fejembe, mikor láttam a facebook-on egy bejegyzést. A Nagy Magyar Tudat egyik megnyilvánulása volt, a szokásos szíriuszi eredettel, meg a Világ Egyetlen Istentől Származó Népével együtt. Az egésznek az volt a lényege, hogy űr nem létezik, áthatolhatatlan plazma van a helyén és a világok között az északi-sarki átjáróval lehet közlekedni. Hát mit mondjak, röhögtem. Aztán hirtelen megvilágosodtam! Hát ennyire alapvető dolgot nem veszünk észre?! Elmondom feleim, hogy tényleg mi vagyunk a Nagy Isteni Nép és még azt is bizonyítani fogom, hogy a finnek tényleg a rokonaink, sőt, közösek a terheink is, ami a világ megmentését illeti.

Az egész gondolat onnan indult, hogy mennyire hülye már, aki az Északi-sarkon átjárókat keres, elvégre ott lakik a Mikulás meg a manói, hát ők csak észrevették volna már, ha lenne ott egy világok közti átjáró, nem?! De. Ezt le is írtam egy hozzászólásban, erre jött egy megvilágosító válasz: a Mikulás is azt az átjárót használja és a MANÓI A SZÜRKE IDEGENEK!!! Hát ez az! Ez kérem mindenre magyarázatot ad! Akkor most itt a teljes összeesküvés, szinte mindenre kiterjedően. Szóval ott az az átjáró. A Mikulás vagy a manói beszállnak és beütnek egy számot, aztán kiszállnak a megadott koordinátákon. De hát - gondoltam én - mekkora baki volt már az építők részéről, hogy az az átjáró egyenesen a házak kéményébe van bekötve? Gondolkoztam, hogy ennek mi lehet az oka. Ettől a foglalatosságtól megfájdult a fejem. Meg el kellett mennem a wc-re is, és itt ért a megvilágosodás! Ez az! Eredetileg, mikor az átjáró épült, még nem voltak angol porcelánvécék! Pottyantós budi volt kérem! Hogy is néz ki egy pottyantós budi?! Bizony, mint egy kémény! Hát itt van a gyapjas alakváltó elásva! Először a budikba volt bekötve az átjáró! Ezért van az, hogy a budik száma ma 00! Sajnos! Ugyanis eredetileg csak a főbudi volt 00-ás, a mellékbudik viszont 01, 02, 03,... stb. számozásokat viseltek. Bizonyíték erre a mindent tudó magyar nyelv, elvégre még mindig MELLÉKhelyiségnek nevezzük a wc-t! Szóval nagy valószínűséggel a főbudiban volt az örök élet patakja. Mikulás egyszerűen odautazott az átjáróban és várta az igazság csermelyét csorogni. Szóval ha már idáig eljutottunk, le kell vonnunk a következtetést. A MIKULÁS EGY MÁSIK VILÁGRÓL SZÁRMAZÓ GONOSZ LÉNY! És az ő manói azok a szürke idegenek, akik elrabolják az embereket és mindenféle anális kísérleteket folytatnak velük. Szóval rendesen perverzek is. Tehát miért kellett a kéményekbe kötni az átjárót? Mert a dagi nem fért be az angol wc-n. Tehát jön a kéményen. A legendák megemlékeznek róla, hogy a Mikulás éhes és szomjas, tehát a sütit meg a tejet kirakjuk neki, de sajnos azt már elfelejtettük, hogy ő is csak egy biológiai lény, tehát szarni kell neki. Hát itt a magyarázat! Ő elindul, bemegy a házakba, kutatja a jövő évi elrabolandó emberanyagot, eszik és ürít, ha kell neki. Szóval amikor várod a Mikulást, jobb, ha a budit szabadon hagyod és nem zárod be, mert akkor szenet rak a csizmácskádba. Bizony, úgy beleszarik, hogy csak úgy koppan. Azt kérdezed, hogy miért hord ajándékokat a gyerekeknek, ha egyszer gonosz? Ember, gondolkodj! AZ AJÁNDÉKOT TE VESZED A GYEREKNEK! És itt eljutottunk oda, hogy bizonyítsuk a finnekkel való rokonságunkat. Ezt a tudósok már megtették minden ellenkezés dacára, de most tényekkel fogjuk alátámasztani. A mi nyelvünkben Mikulásnak hívjuk, a finnek viszont Joulupukkinak! Érzed? Érzed te ezt? Ez gyönyörűen kifejezi a két nyelv hasonlóságát, mert figyelj: miKULÁS és jouluPUKKI. Mind a kettő utal a budi használatának fázisaira. Ezek alapján a Mikulást kétféle módon lehet leírni. A finnek a repülő, a magyarok a földön járó Mikulást tartják számon. Mert ez a két hős testvéri nép, a vállán hordja a nagy titkot, amit majd a finn Jézus eljövetelekor együtt fognak a nyilvánosság elé tárni. Szóval a Joulupukki a nevében hordozza a levegőben való haladásának titkát. Bizony: pukkizik. Sokat. Hosszút. Ezzel halad. De ezáltal mindenféle üvegházhatású gázt enged a levegőbe és bizony ez látszik is: hosszú felhőszerű képződményt húz maga után. A köznyelv ezt nevezi chemtrail-nek. Úgy ám. Pedig ez csak a Mikulás pukkija. A földön járó miKULÁST már megbeszéltük. Az ősi landolási helye (budi) után  lett elnevezve. Azt ugye tudjuk, hogy Hitler is az Északi-sarkra menekült? Hát elmondom: nem menekült. Akkor halt meg az előző mikulás és odament a mikulásválasztásra. Ha látod a párhuzamot Batu kánnal, akkor jó helyen tapogatózol.. Bizony, az előző mikulás a Batu volt. Ő is félbehagyta a háborúját és ment a nagy mikulásválasztásra. Egyelőre ennyi, tudom, ezt is nehéz lesz megemészteni. De az igazság mindig fáj először. Folyt. köv. a többi összeesküvés-elmélet igazságának leírásával.

Ken Follet - A katedrális

Párszor eszembe jutott már, hogy írjam le az elolvasott könyvek íróját és címét, mert ezt soha nem tudom megjegyezni. Általában úgy kell rájönnöm, hogy olvastam-e az adott könyvet, hogy belelapozok. Ez nem mindig jó, ha megkérdezik olvastam-e ezt vagy azt. Hát most kezdem, az előző pár ezer kimarad. Fene tudja, hogy mennyi volt, csak írtam egy számot. Sok.

Ez a könyv jó. Így egyszerűen. Lassú, mint maga a középkor, de nincs megállás, végig történik valami. Egy egész generáció életét mondja el, történelmi tényekkel tele, amit egyébként mindig csak utólag kapott el az agyam. A pápaság és császárság harcát tanuljuk az iskolában, de ilyen formában leírva teljesen más élmény. A középkor mocska és tisztasága egy könyvben. Szóval mindenképpen toplistás nálam. Köszönöm Moncsi! :)

Rockant dühöngő 2.

Peroneus emelő

Tegnap reggel pofára estem mint a vajaskenyér. Sajnos nem képletesen, mert az nem annyira fáj a fizikai testnek, hanem konkrétan. Ez nem igazán tartozik a "rockant dühöngő" cím alá, elvégre mindenki el tud esni, nem kell ahhoz betegnek lenni. De ez az esés konkrétan amiatt volt. Az utcán ugyan hordok peroneus emelőt (lábfej emelő), de otthon elég kényelmetlen lenne, így lógó lábfejjel sétálgatok, ami sűrűn beleakad ebbe-abba.
Amiért leírtam ezt, az az, hogy rájöttem mennyire relatív az idő. Tudom, Einstein már leírta, ismerem a forró kályhás történetet. De megtapasztalni ritkán szoktuk ezt. Szóval dől az ember, mint a fa. Egy pillanat alatt rájössz, hogy innen már nincs visszaút, becsókolsz az anyaföldnek. Ezt viszont képletesen értem, mert az anyaföld harminc méterrel lejjebb van. Ez volt az a pillanat, amikor az agyam felvillantotta a lehetőségeket. Nyilván nem sok volt, de megmutatta azt a keveset. A tv-állványon van egy gömb. Nem, ha azt elkapom, akkor borul minden. Akkor a gömbön belül, vagy kívül próbáljam meg magam lassítani? Első gondolat: belül. De akkor lehet, hogy megcsúszik a karom és lelököm a tv-t. Érted, nem az a fontos, hogy ne törd össze magad, nem a nyugaton élünk, hogy vegyünk egy új tv-t, ha eltörik. Á, dehogy: életed árán is az értékeidet véded. Mert az mutatja meg, hogy mit értél el az életben. Gáz van, nagy. Szóval akkor marad a bütykön kívüli terület, ami az asztal éle. Jobb mint a semmi, odatettem a karom. Mondanom se kell, hogy szétvágta a könyökömet, de a tv még mindig él. A térdem még nem ért le, de már néztem a falat, meg rajta a csövet, hogy vajon a másik kezemet a talaj, vagy a fal fele indítsam támasznak, ugyanis ha a földre teszem és a falon a fejemmel támaszkodok meg, az nem biztos, hogy jót tesz a további gondolkodásomnak. Sikerült földet érnem. Nem tudom, hogy jól döntöttem-e esés közben, de a lényegen nem változtat. A térdem dagadt, a jobb karom megrándult egészen a gerinc melletti izmokig. A bal csuklóm is meghúzódott egy csöppet, ma reggelre meg a jobb bokámat is érzem. (Hát mit várhatnék, mikor mind a 120 kilóm ráesik az ízületekre?) Fél hatkor ébredtem a fájdalomra. Igazából szerintem nem az idő lassul, hanem az agy gyorsul be ebben a helyzetben. De ami megdöbbentő: a választ a tudatodra bízza még így is. Csak kérdéseket tesz fel, hogy mi legyen. Viszont a válaszok sebessége is lenyűgöző, ha jól sejtem ilyenkor nem gondoljuk túl a dolgot, mint normális esetben. Jó lenne megtanulni ezt a gondolkodási sebességet, szerintem éveket nyernénk vele az élettől. A tudományos álláspont szerint viszont pont az a baj egy esés közben, hogy az ember gondolkodik. Megfeszül. Két tornádóban elszállt emberről láttam egy dokumentum filmet. Az egyik meghalt, a másik túlélte, pedig jóval távolabb találtak rá. A kutatók arra jöttek rá, hogy aki életben maradt, valószínűleg eszméletlen állapotban repült így nem tudott (rossz) döntéseket hozni és teljesen el volt lazulva a teste. Nem állt ellen semminek, mint egy makacs, öreg fa.

Rockant dühöngő 1.

Ha egészséges vagy, az jó. Tudsz dolgozni, futni, kirándulni és folytathatod magadnak, hogy mit tudsz még. Ha nem vagy az, akkor a boltba járás is kihívás lehet. Ezért kell a kocsi. Neked nem biztos, hogy szükséged van rá, tudsz buszozni, biciklizni. Ha van (volt) autód, akkor tudod, hogy mennyibe kerül fenntartani. Ha nem volt még, elmondom neked. Először is meg kell venni. Ez a pénztárcádhoz van szabva, de nyilván az enyém nem enged, csak az alsó - kétszázezres - kategóriából válogatni. Ha megvan, akkor először is biztosítást kötsz, átíratsz és kicserélteted az olajat meg a vezérműszíjat. Meg amit kell hirtelen. Ami nem létszükséglet, azt nem csinálod. Az ablak nem baj, ha fel van tekerve nyáron, majd ha telik, kicserélteted az ablakemelő szerkezetet. Fűtőradiátor? Ne hülyéskedj már, nyáron nem kell, télen és esőben meg külön jó, hogy levegőzhetsz. Ugyanis ha nincs fűtés, párásodik az ablak de rohadtul. Szóval megvolt ez nekem, 15 éve folyamatosan van kocsim, de előtte is hol volt, hol nem volt... A mostani előtt (erre még visszatérünk) volt egy Fiat Punto-m. Szerettem. Nagyon csúnya volt kívül-belül, de a láthatatlan részei nem voltak rosszak. Ment előre-hátra és még meg is állt, ha kellett. Viszont tíz litert fogyasztott, ami egy 1.1-es motortól elég meglepő. Ha nem az enyém. Ugyanis nekem kettő híján minden autóm sokat evett eddig. Hanem behívtak rokkantsági felülvizsgálatra. Megszoktam már, két-három évente mennem kell. Viszont most hirtelen az orvos aggályosnak tartotta, hogy nekem van jogosítványom és nincs beleírva semmi korlátozás. Mondtam, hogy ez már így van 1991 óta és eddig még meg se karcoltam semmit, de mindegy volt neki, átutalt a jogsi másodfokra. Még volt hat évem a jogsi orvosiból, csak úgy mellesleg. Egy hónap múlva ott találtam magam, a kezemben egy papírral, hogy "mindenféle jármű vezetésére alkalmatlan". A másik kezemben egy kézzel odavetett cím volt (csak megjegyezném főorvos úr, hogy Thököly út, nem pedig Tököli), meg egy telefonszám, hogy ha nem tetszik a rendszer, akkor felhívhatom. Hát összeomlottam egy csöppet, mi tagadás. Bementem az önkormányzathoz, ahol le kellett volna adnom a jogsit és úgy indítottam, hogy nem adom. Mert egyszerűen nem hittem el, hogy ez velem történik. Mondtam a férfinak, hogy legalább egy kis haladékot adjon, míg utánanézek, hogy hol lehet fellebbezni. Adott. Azt mondta, hogy ezeket úgyis harminc napon belül kell kiértesíteni, majd az utolsó napon fogja postázni. Állta a szavát. Első jó pont volt két hét alatt. Addig ugyanis eléggé depressziós voltam ahhoz, hogy elinduljak otthonról. Képtelennek éreztem magam arra, hogy kimozduljak. Mintha az életemből vettek volna el egy darabot. Akkor viszont felhívtam azt a számot, amit adott a főorvos úr. Pesti szám, viszont az ottani szimulátor csak pesti lakosoknak van. Érted, kétmillió embernek van egy, a másik nyolcmilliónak még egy. Hajrá Magyarország. A másiknak a telefonszámát nem tudták. Persze én ezt elhittem. Akkor elkezdődött a kálvária. Telefonok, buszozások. Még a MEOSZ-nál se tudták, hogy ilyenkor mit kell tenni!! Érted?! A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetségének a  Csongrád Megyei Elnöke!!! Nem tudta!!  Akkor írattam fel életem első botját. Leginkább azért, hogy ha még egy olyan szarházi takony tizenéves kölökkel találkozok aki beszól, és fel akar lökni a kicseszett hátizsákjával mert nem ott szállok le, ahol szerinte kellene, akkor legalább lássa, hogy nem azért megyek a távolabbi ajtóhoz, hogy őt zavarjam, hanem azért, mert a csukló és a busz eleje között nem lehet végig kapaszkodni. A neurológus doktornő felírta, de mondta, hogy aki olyan, az nem folglalkozik vele, hogy van-e nálad bot vagy nincs. Az ott ülő férfi orvos a gondolataimban olvasott, mert rögtön mondta, hogy akkor viszont fejbe lehet vágni vele. Szóval próbáltam intézni, hogy valami harmadfok, vagy bármilyen más orvos megvizsgáljon, mert nem tudtam belenyugodni ebbe a döntésbe. Addig eljutottam két hónap alatt, hogy UGYANAHHOZ az orvoshoz visszamehettem volna panaszkodni. Röhögtem, köszöntem és bontottam a vonalat. Öt hosszú hónapba telt, mire az egyik levelem célba talált, amit az NRSZH fő-fő igazgatóságának írtam. Ők megadtak egy telefonszámot és még továbbították is a levelemet a megfelelő helyre. Kiderült, hogy ez ugyanaz a hely, amelyiknek nem tudták a telefonszámát ott, ahova először telefonáltam. Persze elhiszek én sok mindent. Ezt speciel nem hittem el már akkor se, mikor mondták. Megkaptam az időpontomat. Mentem. Pestre, mert utazni jó és könnyű. Én ugyan nem vagyok kerekesszékes, de bele tudok gondolni, hogy mennyire jó lehet. Persze az anyagi vonzatai ennek is megvoltak, ugye amikor elvették a jogsimat, akkor is fizettem (7000 Ft. körül), meg a pesti vizsgálathoz is kellett csekket fizetnem (11000 Ft. körül). (Ekkor az öreg Punto már apámnál volt, mert neki kellett elvinni minden orvoshoz. Meg egyébként se volt már pénzben mérhető értéke egy ilyen lepukkant öreg jószágnak, szóval így volt a legjobb.) Pesten nagyon rendes emberekkel találkoztam. Egy orvos megvizsgált, majd leküldtek a szimulátorhoz. Két fehér köpenyes hölgy és egy férfi volt ott, aki ha jól emlékszem, közlekedési mérnök volt. A szimulátor egy félbevágott Citroen Berlingo volt, a szemben levő falon pedig egy képernyő. Ez nem utcaszimulátor. Első feladatként volt egy össze-vissza görbe vonal, amit követnem kellett a gázpedállal. Volt fékerő-mérés, féksebesség-mérés dudahangra, hirtelen pirosra váltó lámpára (azt hiszem itt sikerült egyszerre féket és gázt nyomni, annyira gyors akartam lenni), kormánytekergetés, váltás, kezelőszervek használata. meg ami kell egy autó vezetéséhez. Az utolsó feladat elég durva volt: jobb kézzel jobbra, jobb kézzel balra, bal kézzel jobbra, bal kézzel balra és mindkét kézzel jobbra és balra kellett a kormányt teljes erővel "húzni". Ez egy erőmérőhöz lehet kötve, mert ahogy megkapod a jelet, megakad a kormány és húzhatod mint az ökör. Minden irányba egy-egy percig. Átlagosnak mondható a karom ereje, de ettől folyt rólam a víz. Pár másodperces kihagyásokkal hat percig teljes erőbedobással tekerni egy "elakadt" kormányt, nem egy babygame. Végeztünk, kiültem, vártam, törölgettem a homlokom. Behívtak. Van egy jó és egy rossz hír. Gondoltam a jó hír az, hogy megkaptam a jogsit, a rossz meg az, hogy vehetek kézivezérlésű automatát. Tudod mi volt a rossz hír?! Sebességkorlátozás (50-90 km/h), szervokormány és két évente orvosi vizsgálat. Ezen elgondolkodtam. Az egyik orvos ránézésre megállapítja, hogy semmiféle járművet nem vagyok képes vezetni, a másik orvos szerint CSAK ennyi korlátozás kell! Ezt nem lehet azzal megmagyarázni, hogy a szegedi orvosnak nem volt szimulátora. Mondjuk első lépésben kezet foghatott volna velem, hogy megnézze mennyi erő van bennem. Nem tette. Az asztalnál ült, elolvasta a papírjaimat és kész, ennyi. Szóval megkaptam a jogsit. Fél év után újra embernek éreztem magam. Persze örömmel fizettem ki az újabb négyezer forintot a jogsira. Két évre. Szóval ha egészséges vagy, az jó, mert tízezerért tíz évre kapsz jogsit, ha beteg vagy, akkor még jobb, mert tízezerért két évre kapod. De legalább valamennyire embernek érzed magad. Akkor jött a következő meglépni való lépcső. Kell egy kocsi. Mennyiért, nincs pénzem, olcsón, hitelre. OTP, hitelügyintézés, nemvicces. Ugyanis nekem csak addig adnak hitelt, ameddig a felülvizsgálat érvényes. Ez nálam jó esetben három év, de inkább kettő. 18%-os egészségi állapotom van, a régi rendszerben ezt úgy hívták, hogy 82%-os rokkant. Gyógyíthatatlan betegség (izomsorvadás). Szóval ebben az országban azt véglegesítik, aki már amúgy is elérte a nyugdíjas kort, vagy azt, akinek már nem kell tartós tejet venni. Mennyit merjek vállalni? Osztottam, szoroztam, vállaltam 15000 forintot havonta. Kiszámoltuk, hogy ezért mennyi hitel jár két és fél évre. Négyszáz. Ezer. Forint. De valami azért félresiklott, mert most éppen 16600 Forint a havi részlet. Szóval megvan a négyszázezer, valamit venni kell. Ahogy mindenki, én is a legjobbat, a legújabbat akartam, ami ezért kapható. Hát megkaptam. Egy Daewoo Lanos személyében. Szervokormány pipa, megy előre-hátra pipa. Műszakival, átíratással szokásos dolgok cseréjével 350.000 Ft. Aztán fogyasztásmérés. 15 l. Valamiért nem lepődtem meg. Nyár van, most 13 liter. Amiért meg írom ezt a hosszú bejegyzést (eddig négy leállással, mert elzsibbad a karom) az az, hogy most meg eljutottam oda, hogy gondolkoznom kell az eladáson. Nem azért, mert el akarom, hanem azért, mert műszakiztatni kell és jön az éves biztosítás. Nos, ez alaphangon 43000 pénz. Ha nem kell cserélni valamit a kocsin. Fék, kipufogó, alváz, bármi. Mert akkor még nagyobb gáz van. Nemrég felhívtak az OTP-től, hogy annyira kedvesen és aranyosan törlesztek, hogy felajánlanak egy újabb hitelt, amivel visszaadhatnám az előzőt egyben és még maradna is költőpénz. Komolyan elgondolkoztam rajta, de aztán eszembe jutott megkérdezni, hogy az nem baj, hogy már csak pár hónap van a felülvizsgálatig? Megkérdezte a főnökét. De, baj. Nem adnak. Szóval ha beteg vagy, akkor hitelt se adnak. Ezek csak ilyen apró megjegyzések arra utalva, amikor folyton azt hallottam emberektől, hogy "de jó neked, nem kell csinálnod semmit, csak jön a pénz". Marha jó, de átfogalmaznám. Nem TUDOK csinálni semmit és CSAK arra a pénzre számíthatok, amit az állam ad. (Ezen egyszer úgyis változtatni fogok, de egyelőre ez van) Így azért már más a gyerek fekvése. Míg egy minimálbérből élő ember lakás-, vagy autóhitelt is kaphat egy teljesen bizonytalan gazdasági helyzetben... Mindegy. Most szokás szerint ismét szarban vagyok.
Ui.: Mikor visszakaptam a jogsimat és elmentem a neurológus doktornénimhez, elkérte a címet, ahol voltam vizsgálaton. A szimulátoroson. Akkor mondta, hogy mostanában nagyon sokan járnak így, tehát mostantól eleve oda fogja küldeni az embereket. Tudod miért? Mert az Únió előírta, hogy 2020-ig teljesítsünk egy megállapodást, ami a közlekedési baleseteket európai szintre csökkenti. Nem csak mi, ez az Únió összes országára vonatkozik. Ez a csürhe meg így fogott neki. Egyszerűen nehezítették az orvosit, így egy csomó embertől elvehetik a jogsit. A rokik úgyse mennek ki tüntetni, nem igaz?! A következő lépés az lesz, hogy százezer horkoló embertől fogják elvenni a jogsit. Szóval nem költenek arra, hogy a közlekedési morált változtassák meg, hanem inkább kevesebb vezető embert akarnak az utakon. Azt kérded, hogy szeretek-e itt élni?! He-he-he. Hi-hi-hi. Csak én nem mehetek el, mint te, mert a roki nem kell külföldön. Se.

Könyv, séta, tanulás 16+

Egyszer régen elolvastam egy könyvet. Bár lehet, hogy kétszer. Nagyon tetszett, megfogott az atmoszféra, az ÚT leírása. Ja, a lényeg, persze: Paulo Coelho - Egy mágus naplója. Ma már a Zarándoklat címmel lehet rálelni, de az enyém 1992-es kiadás. Tudom, Coelho, milyen már, rózsaszínű rágógumi, kis spiritualitásba csomagolt lányregény... De nem. Szóval ez nem. A történet tulajdonképpen lényegtelen, a lényeg az ÚT, a Szent Jakab útja. Ez egy zarándokút, kiindulástól függően 700-800 kilométer körüli gyaloglás. Az olvasás időpontja és a Most között annyira lerongyolódott a fizikai állapotom, hogy elkezdtem gondolkozni: talán ki kellene tapasztalnom a korlátaimat. Persze rögtön első körben eszembe jutott, hogy el kellene gyalogolnom Spanyolországba. Ahogy az lenni szokott egy normális emberrel. Mert gondolom mindenki erre gondolt volna először. Szóval itt ülök, hosszú évek óta a legtöbb gyaloglásom a kocsitól a Tesco bejáratáig történt, tehát alapvető, hogy... Szóval érted. Kicsit utánaolvastam és rájöttem, hogy esetleg a legközelebbi Spar-hoz vezető utat kellene előbb megtennem néhányszor, csak az erőnlét miatt. Aztán lehetne továbbfejlődni, mondjuk a legközelebbi Tesco-ig. (1 km.) Node. Pénz. Ugye, mindennek a kerékkötője. Legalábbis nálam. Sebaj, majd keresek én közelebb egy zarándokutat. Nem ám az ötös úton, mert ott mindenféle parázna népek voltak mikor utoljára arra jártam. (1998?) Na jó, vicceltem. Nemrég jártam ott, nincsenek már integető paráznák. Most csak azért nem mondom, hogy kurvák, mert ugye mégiscsak egy zarándokútról beszélünk, legyen valami méltóság bennünk. (Bassza meg, hát nem kimondtam...! - Ford Farlaine kalandjai) Ott tartottam, hogy megkeresem magamnak az UTAT. Beütöttem a google-ba, hátha Isten segedelmével mutat nekem valamit, amit követhetek. Rögtön elsőre kiadta a Magyar Zarándokút (ez egy link, ha esetleg elsiklottál volna felette) honlapját. Gondoltam is, hogy ha esetleg Táltos Magyar András honlapja jön elém, akkor ez jel, hogy ne hülyéskedjek már - de nem. Ez egy több mint négyszáz kilométeres út. Viszont nem kell végigmenni egyszerre. Mondjuk évente végigmegy az ember két falu között, de természetesen annak nincs hatása. Állítólag pár nap egyedül gyalogolva nagyon nagy változást hozhat az ember gondolkodásában. Mondjuk a mostani állapotomban lehet, hogy pont pár nap lenne két falu között egy húsz kilométernyi táv megtétele. És akkor elmondom, hogyan kell erre felkészülni Omega módra. Megnyitsz úgy kétszáz és ezer közötti honlapot, olvasgatsz, böngészel. Tanulsz. Például, hogy mit tegyél, ha vízhólyag nő rajtad. Én azért arra is gondoltam, hogy -  mivel két falu között kicsit hosszabban időznék és talán többet feküdnék, mint sétálnék - hol végzem el a dolgomat, ha esetleg még egy fa sincs a közelben. Ugye, ilyen apróságok megesnek néha. Listát nem írsz, mert te fejből megtanulod az egészet. Azért olvasod. Százszor. Elmész egy áruházba. Megveszed a bakancsot, hátizsákot, zoknit meg mindent ami kell egy ilyen útra. Hazamész, örülsz. Nézegeted. Képzeld, én még egy pólót se tudok azonnal felvenni. Előbb odabiggyesztem néhány napra az orrom elé, hogy magamhoz láncoljam. Megvan mindened. Eltelik egy hét, felveszel egy ruhadarabot, hogy kipróbáld. Felveszed a bakancsot. Elindulsz a boltba, és próbálsz úgy tenni, mintha ott se lennél, nehogy kiröhögjenek a teljes szafariöltözet miatt, amit az a barom eladó rád tukmált. Persze nem sikerül. Tudtad, hogy a magyarok nem mutogatnak ujjal? Á, mi az állunkal mutatjuk a párunknak, hogy "né' má' milyen hülye"! Így, hirtelen felrántott arcok és szemöldökök közt átvágsz, bemész a boltba, aztán piszok gyorsan hazamész egy élesztővel, vagy valami más életbevágóan fontos dologgal. Mert nem nézted, hogy mit veszel, csak azt, hogy vegyél valamit aztán fuss. Az már kicsit húzósabb, ha a betétek vagy az óvszerek sorában vagy, mert ugye a szafariöltözet meg a koton nem annyira... Mondjuk, ha látod a pénztárost pukkadozni a röhögéstől, hogy betétet vettél, akkor még mindig megmagyarázhatod, hogy a bakancsba teszed, hogy ne izzadjon a lábad. De ugye a baj nem jár egyedül, mert hát előfordulhat, hogy egy kis szárnyas tisztaságit vettél, a pénztáros meg halál komolyan visszaküld, hogy akkor vegyél egy xxl-est. Ha ezen túljutsz, akkor irány haza, de ne bízd el magad túlzottan. Mert nehogy azt hidd, hogy a hazaúton azért akar minden nő veled szelfizni, mert te vagy az álomlovag. Egy dagadt túrabakancsos őrült vagy, kotonnal a kezedben. Esetleg betéttel. Ha a túrabotot is pont most teszteled, akkor már egy fokkal jobb helyzetben vagy, mert lehet, hogy sajnálnak egy kicsit. Vagy a fene tudja, lehet, hogy azt sajnálják, hogy az MSZP bezáratta a bolondok házát. Otthon raksz egy kis máglyát a kádban és elégeted az egész kócerájt, aztán lemész a kínaiba, hogy vegyél egy egyszerű szabadidőruhát. Kiválasztod, megtapintod, felpróbálod... Aztán kezdődik elölről. Elindulsz bejáratni a ruhát, aminek a hátán EGY HATALMAS "PUNA" MÁRKAJELZÉS LÁTHATÓ!!!! Ettől fogva talán sejtheted: Omega otthon marad és megmagyarázza, hogy még a boltba is megterhelő volt lemenni. Hát persze, te hülye! Amikor az ember feszült, akkor az fizikailag is kimerítő! Azt hiszem most már bevallhatom, hogy van súlyzó az ágyam alatt. Van szoba-, és utcai kerékpárom is. Ez utóbbit akkor láttam utoljára gurulni, mikor két éve betoltam a tárolóba. Van két darab izomerősítő vagy mi a fene készülékem is, a neurológián írták fel, én meg kiváltottam és betettem a fiókba. Volt gitárom is, de aztán rájöttem, hogy bár jó dolog az internet, de nem mindenre. Nem helyettesíti a hüvelykujjat és a gitároktatót sem. Tehát most a gondolkodási fázisban vagyok. Lehet, hogy egyszer úgy döntök, hogy megnézem a hozzánk legközelebbi útszakaszt. Első körben csak úgy, szemmel. (Ami nem fáj, csak ha nézek) Aztán lesz valahogy. Talán sétálok egyet, talán nem. De az ilyen gondolkodásban az a jó, hogy miközben olvasok róla, tanulok. Nagyon sok mindent megtanultam már így, egy gondolatcsírából kinőve és visszasorvadva, de a tudás megmaradt még akkor is, ha a cselekvés ki is maradt a végén.