2016. november 4., péntek
Kicsit elkéstem, Isten veled Józsa Imre!
Nagyon nem késtem, csak néhány napot. Nem szokott még eszembe jutni, hogy nekem naplóm is van, ha valami számomra fontos, vagy megüt, akkor leírhatom. Hát Józsa Imre halála megütött. Főleg a szinkronjait szerettem, nehéz lesz megszokni azokat az arcokat, más hanggal. Hatvankét éves volt, fiatal, erős ember. Nem adta fel, feladatták vele. Sajnálom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bűncselekmény
-%%&&#@>!!@@&##!!! -Drágám, őszintén sajnálom, hogy feldaraboltam és megettem a családodat... -Te miről beszélsz, csak a zokn...
-
Kellene valamit tanulnom. Befizettem egy NLP levélsorozatra, amiben végrehajtandó küldetéseket adnak. Link Aránylag jól sikerült teljesíten...
-
Régen nem írtam, talán be is kellene fejeznem. Nincs miről írni, nem történik semmi, csak a fájdalom mindennapos. Tegnap (vagy tegnapelőtt?)...
-
No, megint eltelt egy kis idő. Most meg jöttem és írok. Megoldás sok mindenre, ami amúgy nem igényel megoldást. Sajnálom a világot. Az elmúl...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése