Bűncselekmény

-%%&&#@>!!@@&##!!!
-Drágám, őszintén sajnálom, hogy feldaraboltam és megettem a családodat...
-Te miről beszélsz, csak a zoknidat hagytad a... ó...

Mai magyar

-Ön a rendőrséget hívta, mi a panasza?
-Jó napot! Özvegy Magyarné vagyok, Gurulóstarhonyapusztáról beszélek! Kérem jöjjenek azonnal, migráncsok vannak a faluban!
-Lassabban kérem, mondja el, hogy mit lát!
-Kérem, én a szomszédos Magyarakarattyáról itt járok át a piacra. Ma is így volt, sajnos teljesen kifogyott a veremből a krumpli. Elvették a földem egy részét, Mészáros úré lett, de így legalább magyar kézben maradt. Örömmel adtam oda, mert a fiam így tud dolgozni nála. Nem sokat fizetnek neki, de hát elég nekünk a kevés is, csak az országunk boldoguljon. Visszafele jövet megláttam egy padon négy kendős némbert! Kérem, azonnal vigyék innen őket, teljesen félelmetes az utcakép tőlük! Olyan sötét, gyűlöletes pofázmányuk van!
-Írja le őket!
-Hát, hogy is mondjam. Sötét ruha, teljesen eltakarja az egész testüket, a fejükön kendő és ülnek a padon!
-Fegyvert lát náluk?
-Nem, nem hiszem! Úristen! Az egyik egy kardot fogott és fenyegeti a gyerekeket az utcán!!! Rikácsol! Üvölt!
-Mondja el, hogy pontosan hol van!
-A Kossuth utcán vagyok! El se téveszthetik, nincs több utca a faluban!

- Küldöm az autót, ne mozduljon, maradjon velem, mondja, hogy mit lát!
...
-Látom, rendőr úr, látom, itt az autó! Jó nagy! Páncélos! Ágyúval! Helyes, így kell ezt csinálni! Most puffantsanak oda egyet!
-Hölgyem, ezt nem tehetjük, előbb meg kell vizsgálni a helyzetet.
-Mit kell ezen vizsgálni?! Lőjenek oda az ágyúval a rohadt muzulmánnak, hát nem emlékeznek már a törökökre?!
-Kérem asszonyom, várjon!
-Na végre, kinyílt az páncélos ajtaja... Ej, de szép szál legények, kár, hogy nem látom őket rendesen attól a nagy pajzstól, ami előttük van! Mint a teknősök! Biztos ez a nevük is, bár innen csak annyi látszik a ruhájukon, hogy TEK! De milyen szép géppisztolyaik vannak! Csak úgy merednek a pajzsok között! Igazán férfiasak, gyönyörű fiúk, majd ők elintézik a büdös arabját! Kicsit közelebb jövök!
-Ne menjen oda! Műveleti terület, veszélyes lehet!!!
-Ezek a fiúk csak beszélgetnek! Hát mi folyik itt? Vér nem, az biztos! Bezzeg, ha nálam lenne a kapám! Jé, hisz ez a Julcsi! Meg a Maris! Hát őket ismerem! Úristen, jesszusom és minden szentek! Én meg azt hittem... Istenem... Ne haragudjanak, én azt hittem arabok. A kendő, a kard... az nem is kard, az a botja! Teremtőm, annyira sajnálom!
-Semmi baj kedves! Jól tette, hogy hívott! Bármikor hívhat, ha gyanúsat lát! Soha nem lehetünk elég óvatosak! Elmondhatja az unokáinak, hogy ma hőstettet hajtott végre!
-Az unokámnak?! Bahh, majd pont neki. Büdös libsi lett a kölök, nyolc éve nem is szóltam hozzá... ha meg pénzt küld, akkor azt úgy fogom fel, hogy kárpótlást fizet a szülőhazájának! Mert itt hagyta! Utálok hozzányúlni is az euróhoz, de valamiből élni kell, míg apánk küldi a következő Erzsébet-utalványt...

Miatyánk

Mi Atyánk, aki ott vagy, ahova vágytál,
megszenteltetett a te neved;
eljött a te országod;
meglett a te akaratod,
amint kiejtetted a szádon, hogy:
"akarom, most akarom, mindent akarok, azonnal!"
Mindegy milyen áron,
egy országot a Földről,
és egy darabot az mennyből is.
Mindennapi kenyerünket majd megadják
a civil szervezetek az ingyenkonyhán, amíg engeded.
Bocsásd meg a társaid vétkeit,
miképpen mi is megbocsátunk, a Soros vétkéért,
hogy a személyedben egy kígyót ölelt a keblére;
és ne vígy minket kísértésbe,
amikor a romlott nyugati sátán, egy élhető országot kínál lakhelyül
a gyermekeinknek és az unokáinknak,
de szabadíts meg a háborúból menekülő, árva, sérült gyermekektől!
Mert tiéd ez az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké!
Ámen.

Polgárok háborúja

Állunk egymással szemben, két tömeg. Mi megnyertük amit akartunk, ők pedig nem akarják átadni. Félünk. Csak sorfalunk van, kevés fegyverünk, még kevesebb vezetőnk. Állunk önmagunkért, a gyerekeinkért, a hazánkért. Sokszínűek vagyunk, eltérő bőrszínű emberek, vegyes, össze-vissza ruházatban. A másik oldalról fegyvercsövek néznek ránk. Félelmetesen vidám színbe öltözött harci gépek. Van vezérük, példaképük. Vannak kiképzőik, különböző országok maffiózói, gyilkosai trenírozták őket, hogy gond nélkül szúrják a testvérükbe a szuronyt. Farkasszemet nézünk. Nem agresszíven, nem akarjuk, hogy támadjanak. Nem akarunk semmit, csak ami jár, amit megérdemlünk. A méltó életet. Amikor nem minden a másé, nem mindenki ellenség, aki más véleményen van. Úgy látszik, hogy nem kaphatjuk meg. Oldalról harckocsik dübörgő hangja ér hozzánk. Nekünk nincs, ez is az ellenfelünké, a testvéreinké. Várunk. Szemben velünk valaki beszédet tart. Majd egy torokká áll össze a tömeg, egyszerre üvöltik: MAGYARORSZÁGÉRT! A mi kiszáradt szánkon, összeszorult torkunkon suttogva esik ki a szó, hogy a macskaköveken azonnal összetörjön: Magyarországért... Mellettem egy idős férfi összegörnyed. A szívét fogja. Belekarolok, hátha állva tarthatom, de nem megy. Együtt kerülünk a földre. Kérdezem, hogy van, kivinném a tömegből, ki az őrületből. Nem engedi. Elhaló, csendes szóval mondja: most itt kell meghalni, nem otthon. Felállok, balra nézek, segítséget keresve. Végül hárman felállítjuk a férfit és támogatjuk. Nincsenek életjelei, de fogjuk, mintha ezen múlna a jövője, a jövőnk. Eldördül az első lövés. A csendben szétrobbantja a fülünket az irgalmatlan durranás. Azt hittem ők lőttek, de nem. Egy nő a mi oldalunkról. Maga ellen fordította a fegyverét. Nem látott reményt, ahogy mi sem. De nem adhatjuk fel. A mögötte álló felkapja a fegyverét, közben megpróbálja letörölni a nő vérét magáról. Szörnyetegnek látszik, pedig tegnap még lehet, hogy kenyeret sütött. A gyerekek hátul vannak, mögöttünk, a házakban. A bennünk élő, remegő gyermekek képe az, ami itt tart minket. A bennük élő remegő gyerek viszont el akar küldeni: menj, menekülj, nem akarok meghalni! Magamba mélyedek. Mit keresek itt?! Még elmehettem volna. Még lett volna esélyem egy kicsit élni, elmenni messzire. Mindegy már... Lépnünk kellene, de nincs aki megmondja, hogy hova, miért, és mekkorát. A szemben álló tömeg a vállához veszi a fegyvert, felcsatolja a szuronyt... Nevetnek...