Hazaszeretet, hazaárulás...

Volt itt valami szavazás féle. Hazaáruló lettem: nem szavaztam. Hazaáruló lettem, mert nem védtem meg a hazámat egy "nem" szó alatti karikába rakott iksszel. Hazaáruló lettem, pedig senki nem tudja, hogy miért nem rohantam hátracsapott farokkal a szavazófülkébe. Magyarország. Ebben az országban születtem. Ebben az országban élek, nagy valószínűséggel itt fogok meghalni is. Nem azért mert nem akarom kipróbálni az igazi demokráciát és emberszeretetet, hanem azért, mert én a világon sehol se kellek. Ezt értsd úgy, hogy itthon se. Mert ha valaki "roki" vagy "nyugger", akkor dögöljön meg. Elmondom mit kellene átlépnem a hazaszeretethez.
Szeretem az országot ahol élek, miközben a kormány és a hozzájuk hű emberek, valamint akik nem gondolkoznak egyszerűen semminek se tartanak. Azt mondják, én csak elveszek az asztalról, de nem teszek le semmit. Igaz. Ó, ne gondold, hogy nem akartam dolgozni, amíg bírtam. Dehogynem. Az akaratom legalább egy jó napot szerzett a munkaügyi központ előadójának, aki a képembe röhögött, mikor azt mondta: "egy egészségesnek sincs munka, nem hogy egy ilyennek". Szeressem, hogy nálunk egy gyerekkorban megbetegedett ember 35000 forint rokkantsági járadékot kap egész életében, miközben a kerekesszékben ül és hallgatja amint csalónak és a gazdaság legnagyobb haszonélvezőjének nevezik? Szeressem, hogy ebben az országban politikusnak mondott emberek - akik azért vannak megválasztva, hogy az egész magyar társadalomért dolgozzanak - azt mondják: "nem kenyerem az egyenlősdi"? Ahol egyik sportoló többet ér mint a másik? Ahol a fogyatékkal élőket összemossák egy masszává és egy siket hosszútávfutó parkolási igazolványt kap, egy féllábú ember meg nem, mert "nem ugrotta meg" a negyven százalékos betegséghatárt? Tudod, ha egészséges vagy és úszni támad kedved, te elmehetsz. Ha egy mozgáskorlátozottnak úszni támad kedve, akkor könnyen lehet, hogy vívni fog. Nem azért, mert abban a legjobb, hanem azért, mert abba az épületbe tud bemenni gyakorolni. Azok a paralimpikonok, akik érmeket hoztak az országnak, lehet, hogy egyáltalán nem tudnak száz százalékot teljesíteni egy olyan sportban, amit kényszerből választottak. Mégis hozzák az érmeket - féláron. Szeressem azt az országot, ahol alkotmányba van foglalva, hogy a rokkantsági járadék, a rokkantsági ellátás és a rehabilitációs ellátás elvehető, megszüntethető, csökkenthető? Hogy engem még az alkotmányos jog se illet meg, hogy kenyeret vegyek? Szeressem azt az országot, ahol a valódi gyógykezelés helyett csak papíron gyógyítanak? El se tudom mondani, hány olyan kezelést kaptam papíron, aminek az életben a közelében sem jártam. Nemrég még spermavizsgálatom is volt - papíron. Tudja valaki, hogy mi az az értorna? Én sem, pedig papírom van róla, hogy megtanítottak rá. Az orvosom állandó gyógytornát javasol, de fél évente csak tizenöt alkalommal mehetek. Annyit fizet az állam. Akkor két-három hét alatt le van tudva és várhatom a következő fél évet. Szeretem az országomat, mert egy szívbeteg, gyomorbeteg, pánikbeteg ember ha rosszul van, akkor bevágják a pszichiátriára és beüvöltik, hogy itt egy pánik. Ha szívroham vagy infarktus lett volna, már nem élnék, mert EKG-t nem tartottak szükségesnek rám tenni. Ennek a három betegségnek igencsak hasonló tünetei vannak és a mentőápoló dönti el, hogy hova visz. Szeressem az országomat, ahol az a demokrácia, amit a miniszterelnök annak tart? Tudod Viktor, mikor te kétharmados törvényeket toltál le az emberek torkán, azt demokráciának nevezted. Amikor 19:4 arányban le lettél szavazva az európai parlamentben, azt meg átverésnek. Legyél következetes. Ha ez átverés, akkor a magánnyugdíjak elvétele is az volt. Mert a parlament megszavazta. Vagyis ti. Továbbra is szeressem az országomat, ugye? Ahol nem tolerálják, hogy más a véleményem, vagy az életmódom. Ahol a járása miatt ki lehet röhögni, fel lehet rúgni, adott esetben pedig meg is lehet verni az embert.  Ahol szükség lenne pszichológus segítségére, de nincs. Van helyette nyugtató meg hangulatjavító. Gyors, egyszerű, halálos. Szeressem, mert kerekesszékkel nem lehet bejutni helyekre, miközben a törvényeink előírják a rámpát. Sebaj, majd beviszik az embert, mint a "gólya viszi a fiát" játékban.Ne gondold, hogy megalázó... Szeretem azért is, mert olyan helyeken kell ügyintézni, ahol nincs lift. Sebaj, megállok minden fordulóban pihenni. Szeressem továbbra is az anyaföldet, ugye? Mert itt születtem, az enyém is, legalább annyira mint amennyire más magyar embereké. Megmondjam mennyire?! Nulla. Nulla. Folytassam?! NULLA! Itt kisajátítható bármi. Törvényesen. Itt az önkormányzati bérlakásban élők kitehetők az utcára. Törvényesen. Ha valamit találsz a földben az a tied? Ó, te szerencsétlen. Bármi legyen is az, az államé. Ha régészeket kell hívni, akkor a számla a tied. Így van ez, a te földed, te fizetsz. Hazaáruló vagyok, mert eszem azt, amire nekem jut az állam, vagyis az adófizetők pénzéből. Mert amikor én kapok 75000 forintot a te pénzedből, az az adófizetők pénze, én meg egy semmirekellő rohadék vagyok, mert egyáltalán hozzá merek érni. Amikor kétszázmilliárd megy az offshore cégekhez közpénzből, az már viszont nem közpénz. (Akkor vajon milyen pénz?!) Sajnálod tőlem? Jól teszed. Sajnáld tőlük is. Akkor lenne egyenlősdi meg demokrácia. Amikor itt háború lesz, ki marad? Én. Mert nem tudok futni. Az elsők között fogok meghalni a hazáért. Mert szeretem a hazámat. A végén tudod mi van, neked és nekem is? Akkor tényleg juthat egy darab az anyaföldből. Ha van elég pénzed, néhány százezerért elásnak egy két köbméternyi helyre. De az is csak addig tart, míg nem akarnak a nyughelyed fölé építeni egy lakóövezetet. Nekem és a családomnak nincs pénze. Én százezer körül elégek és beleszórnak a kútba, amit az ilyen nem ide való hazaárulóknak építettek. Majd leúszok valami csatornán, ha szerencsém van, akár a tengerig is eljuthatok. Mondjuk nem vígasztal a tudat, hogy egy szar élet után egy szaros csatornában fogok úszkálni halálom után, de nekem ez jut. Mert hazaáruló vagyok. Mert velem fogják szennyezni a folyót. Tedd ki a zászlót, mert te bármire képes vagy a hazádért. No nem a benne élő emberek a lényegesek - ők dögöljenek meg -, hanem a fogalom. De azért valamit te is megjegyezhetnél magadnak és közben elgondolkodhatsz rajta, hogy ki az igazán magyar: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”  (Tamási Áron) Így amikor a Szíriában lebombázott kórházban, a törmelék alól kimentett egy hónapos csecsemőre azt mondod, hogy "úgy is kell, csak hulljon a férgese", akkor elgondolkodhatsz magadon, hogy ember vagy-e, és joggal használod-e ellenem a "magyarság elárulása" kifejezés könnyen odavágható felszínes szavait.