Napló

Nincs semmi új. A betegség tartja magát, itt van a hosszú hétvége. Ha orvoshoz kell mennem, akkor csak ügyelet jöhet számításba.
Megvolt a következő don Camillo regény is, ez jobban tetszett, mint a don Camillo Moszkvában, de nem érte el a dC Kisvilága című regényt. A moszkvát és a fiatalokat töröltem is az olvasóról, de a Kisvilág maradt, nagy valószínűséggel ki lesz még olvasva.
A Vipbetadvice éppen vesztő sorozatban van, így arról sincs pozitív hír.
Moncsi arra próbált rávezetni, hogy milyen autót szeretnék, miután teljesen tanácstalan vagyok a témában. Végül arra jutottunk, hogy csak szín, kényelem és motor van a fejemben, konkrét márka nem nagyon. Nyilván egy Audi vagy Volvo bejönne, de ki tudja. Valami egyszerű, olcsó, kényelmes, kell és mivel a hitem kevés az új autóra való törekvéshez, így azt hiszem, egy II-es Punto-ban gondolkodom. Bár nem ültem még benne, ami viszont elengedhetetlen. Ezt a Lanost se tudtam kipróbálni, meg is ittam a levét.
El kellene kezdeni egy tananyagot, elvégre azért fizettem ki őket, hogy segítsenek, nem azért, hogy ott álljanak a sarokban. De olyan kurva lusta vagyok, hogy nincs kedvem, se erőm hozzá.

Napló

A betegség tartja magát, már nem reménykedek, hogy szakorvos nélkül megoldódik. Teljesen felőröl a fulladás, ehhez képest a köhögés és a vele járó izomfájdalom csak melléktermék. Dohányzik? Igen. Akkor minek jött ide?! Nagyjából ez a párbeszéd fog lezajlani a tüdőgyógyászaton, ez a megszokott. Nem vagyok büszke arra, hogy dohányzok, arra meg főleg nem, hogy szinte láncdohányos vagyok, de szolgáljon mentségemül, hogy nem igazán van mentségem. Esetleg a mindennapos depresszió. Megvolt don Camillo következő története is,  a "Don Camillo Moszkvában". Messze nem olyan jó mint az előző, de élvezhető olvasmány ez is.
Tegnap megtaláltam a nekem és minden más hasonló betegséggel küzdő embernek való peroneus-emelőt. Egy videót láttam róla, hasonló járással küszködő ember FUTOTT benne. A remény elkapott, megforgatott és végül - hogy is szokott lenni? - pofára ejtett. Darabja 151.545 forinttól kezdődik. Ezért kapod a legkisebbet, leggyengébbet. Ami igazán röhej, hogy egy amerikai oldalon 449 dollár, ami tegnapi áron számítva 127000 forint. A szokásos: nem elég, hogy negyed-, ötödannyi a pénzed mint nekik, hanem még olcsóbbak is a dolgok náluk. De szeretném, ha csak egyszer, csak egy kicsit megtapasztalnák azok az emberek ezt az életet, akik elintézik nekünk. Vajon változna valami?

Napló

Valahogy telik az idő. De ugyanolyan szarul vagyok, mint egy hete. Meg akarok fulladni éjjel-nappal görcsösen köhögök. Már a második doboz antibiotikumot szedem, egy hörgőtágító spray-el felturbózva. Esik, nem esik, esik. Mindenesetre nem vidámító az időjárás. Tegnap végeztem Giovannino Guareschi Don ​Camillo Kisvilága című könyvvel. Top tíz, fent marad az olvasón, mert nagyon jó. Politika, verekedésig fajulva, gyűlölködés, agitáció, DE mégis támogatják egymást. Jó lenne ennek csak a csíráját látni itthon. Nincs csíra és egyáltalán nem is vicces amit itt folyik, ellentétben a két mázsás asztalt hajigáló pappal. A tippmixpro, illetve a Vipbetadvice fizetős tippjei működnek úgy-ahogy, viszont nem vagyok pluszban. Most változtattam a stratégián, remélem így látható lesz némi haszon. A sorstársi tanácsadót egyelőre lemondtam, nem szándékozok senkinek betegséget vinni ajándékba.

Napló.

Ma is egy nap. Esik, csúnya, szomorú. Éjjel 38,5 láz, (férfiláz, tudod, halálközeli élmény). Köhögök mint a marha, már mindenem fáj tőle.
Megtettem az első tippet a fizetős oldal által ajánlottból. Ha jól gondolom, igen gyorsan el fogom veszíteni az utolsó fillérjeimet, mert ilyen a szerencsém. De ha bejön, két-három hónap múlva már talán tudok rá építkezni. Most imádkozok magamban.
Gina nem találja a helyét, csak császkál le-fel és kiabál.
Kellene valamit írni már, de nem nagy erőm van hozzá, az agyam se forog rendesen ilyenkor. Kakukk.
Estére kelve meg kiolvastam Charles Lorre Sátánlégióját. Nekem tetszik, sokadszorra is.
Persze ahogy telik a nap, a hónap, az év, úgy jönnek az embernek a számlák. Fel kellett töltenem azt az átok telefont. Nem tudom, lesz-e még a héten kiadás, pont mikor befizetem az utolsó vasaimat az utolsó pénzkereseti reménybe. Persze elég hülyeség arra gondolni folyton, hogy ez az utolsó remény, de mindig ezt érzem. Remélem, ha ez is elbukik, lesz még és még és újra valami, amiben reménykedhetek.

Ismét napi hírek. Elvégre ez a naplóm.

Beteg vagyok, orvosnál voltam. Végig fulladtam éjjel, meg nappal is. Köhögök mint a... Valami. Találj ki magadnak valamit, ami illik ide.Antibiotikum meg ami kell. Már nem akadunk fel rajta.  Egyre többet gondolok rá, hogy ki kéne próbálni a rádiózást. A Hurock rádióhoz kellene műsorvezető. Csak egyelőre nem látom magam, hogy nekem ez menne. Közben kiolvastam Leslie L. Lawrence - Homokvihar című könyvét. Az utolsó néhánynál már úgy érzem egyszerűsödik, de Laci bácsi, az Laci bácsi. Már nem azért olvasom, mert hujj, de mekkora könyv, csak olyan mint egy öreg bútordarab, amit már megszoktam. Most éppen három könyvet kezdtem el olvasni, majd kiderül, hogy melyiknek érek a végére. Befizettem a tippmixpro-ra egy kis (sok, rengeteg, az utolsó fillérjeim) pénzt, mert utolsó mentsvárként ki akarom próbálni a fizetős tippeket, pénz menedzseléssel. Ima belefér. Nincs már más esélyem. Közben apám leműszakiztatta a kocsimat, tartozok neki az árával, a macskáról lekerült a tányér, most vinni kéne vissza a dokihoz. Mindegy, elsődleges a pénzkereset, ha az bejön, akkor pár hónap múlva már nyugodtabban gondolhatok a kiadásokra. Májusig kellene kitartani, akkor jár le a kocsira felvett hitel. Persze a legjobbkor jön az éves biztosítás is, 14000 Forint.

Napi hírek

Rájöttem, hogy mi a gondom. Mármint az egyik gondom. Reggel átfutom a munkát, a fórumaimat, a blogjaimat, utána felmegyek a Facebook-ra. Migránsok erőszakoltak meg egy kerekesszékes nőt. Következő: "Általában a gyengébbek megérdemlik, hogy jól megverjék őket, mert visszaélnek azzal, hogy gyámoltalanok. Le kell őket csavarni, hogy később ne jusson eszükbe visszaélni a gyengeségükkel – fogalmaz egy neve elhallgatását kérő, előzetesben ülő, tagbaszakadt fiatal férfi."
Aztán: három 16-17 éves "ember" fellökött és kirabolt egy kerekesszékes asszonyt. Vak nőnek nem adják át a helyet a villamoson/metrón/buszon közlekedő fiatalok, mert akkor nem tudnak telefont nyomkodni.
Két ismerősöm "nyaral", olyan helyen, amit még álmaimban se érhetek el. Irigy kutya vagyok. Nem tőlük irigylem.
A jövő héten mehetek a sorstársi tanácsadóhoz, ugyanis most már segítséget kértem. Nem megy egyedül. Egyre jobban be vagyok zárkózva, utoljára a macskát vittem állatorvoshoz. Talán szeptember vége volt még, talán október eleje. Pénzhiányom van, a kocsimtól meg ráz a hideg. Zabálok, hízok, zabálok. Már minden nappal egyre idegesebb vagyok, mert egy-két hét múlva elkezdődik a kanossza (orvos) járás. Hét helyre kell mennem elméletileg a következő két hónapban. Ilyenkor már kezdődik az idegesség, ami az indulás napjára rosszullétben csúcsosodik ki és amikor túl vagyok rajta, akkor kotrok hazafele a megbízható négy fal közé. Gáz van babám az agyadban.

Charles Lorre

Időközben kiolvastam még két könyvet. Charles Lorre, alias Nagy Károly tollából. Rejtő Jenőre erősen hasonlító stílus és életpálya. Kortársak voltak, mindketten munkatáborban haltak meg. A könyvek címe "Öt légiós történet" - bár lehet, hogy ez csak alcím - a másik pedig "Lorre meg én". Most már Leslie L. Lawrence - Homokvihar című könyvét olvasom, ha véletlenül elfelejteném megint leírni.

Kristályfény - Összetört glóriák 5.

Ez is megvolt. Ha leszámítjuk a banális szófordulatokat, mint pl. az "ingerlően telt kebel", meg a "rózsás ajkak", meg azt, hogy férfi vagy így alapból nem neked szól a történet; ha nem foglalkozunk azzal, hogy egy több ezer éves angyal olyan eszelős féltékenységi rohamokat tud produkálni, mint egy egyszerű vadember, akkor a könyv jó. Ha ezek mellett nem tudsz elmenni, akkor ne is vedd a kezedbe. Én véletlenül találtam, valami eszement a fantasy könyvek közé tette, de ha már megvettem nem dobtam el. Aztán a történet miatt elolvastam a többi részt is. Ez az ötödik, talán a legdurvább emberi vonásokkal ruházza fel az angyalokat. Nem örültem. Ha a bizalom nem létező szó közöttük se, akkor nagy baj van a világgal. Szerencsére ez egy regény. Ha igaz történet lenne, nyugodtan megveregethetnénk a vállunkat, mondván, hogy jobbak vagyunk mint az angyalok.

Hazaszeretet, hazaárulás...

Volt itt valami szavazás féle. Hazaáruló lettem: nem szavaztam. Hazaáruló lettem, mert nem védtem meg a hazámat egy "nem" szó alatti karikába rakott iksszel. Hazaáruló lettem, pedig senki nem tudja, hogy miért nem rohantam hátracsapott farokkal a szavazófülkébe. Magyarország. Ebben az országban születtem. Ebben az országban élek, nagy valószínűséggel itt fogok meghalni is. Nem azért mert nem akarom kipróbálni az igazi demokráciát és emberszeretetet, hanem azért, mert én a világon sehol se kellek. Ezt értsd úgy, hogy itthon se. Mert ha valaki "roki" vagy "nyugger", akkor dögöljön meg. Elmondom mit kellene átlépnem a hazaszeretethez.
Szeretem az országot ahol élek, miközben a kormány és a hozzájuk hű emberek, valamint akik nem gondolkoznak egyszerűen semminek se tartanak. Azt mondják, én csak elveszek az asztalról, de nem teszek le semmit. Igaz. Ó, ne gondold, hogy nem akartam dolgozni, amíg bírtam. Dehogynem. Az akaratom legalább egy jó napot szerzett a munkaügyi központ előadójának, aki a képembe röhögött, mikor azt mondta: "egy egészségesnek sincs munka, nem hogy egy ilyennek". Szeressem, hogy nálunk egy gyerekkorban megbetegedett ember 35000 forint rokkantsági járadékot kap egész életében, miközben a kerekesszékben ül és hallgatja amint csalónak és a gazdaság legnagyobb haszonélvezőjének nevezik? Szeressem, hogy ebben az országban politikusnak mondott emberek - akik azért vannak megválasztva, hogy az egész magyar társadalomért dolgozzanak - azt mondják: "nem kenyerem az egyenlősdi"? Ahol egyik sportoló többet ér mint a másik? Ahol a fogyatékkal élőket összemossák egy masszává és egy siket hosszútávfutó parkolási igazolványt kap, egy féllábú ember meg nem, mert "nem ugrotta meg" a negyven százalékos betegséghatárt? Tudod, ha egészséges vagy és úszni támad kedved, te elmehetsz. Ha egy mozgáskorlátozottnak úszni támad kedve, akkor könnyen lehet, hogy vívni fog. Nem azért, mert abban a legjobb, hanem azért, mert abba az épületbe tud bemenni gyakorolni. Azok a paralimpikonok, akik érmeket hoztak az országnak, lehet, hogy egyáltalán nem tudnak száz százalékot teljesíteni egy olyan sportban, amit kényszerből választottak. Mégis hozzák az érmeket - féláron. Szeressem azt az országot, ahol alkotmányba van foglalva, hogy a rokkantsági járadék, a rokkantsági ellátás és a rehabilitációs ellátás elvehető, megszüntethető, csökkenthető? Hogy engem még az alkotmányos jog se illet meg, hogy kenyeret vegyek? Szeressem azt az országot, ahol a valódi gyógykezelés helyett csak papíron gyógyítanak? El se tudom mondani, hány olyan kezelést kaptam papíron, aminek az életben a közelében sem jártam. Nemrég még spermavizsgálatom is volt - papíron. Tudja valaki, hogy mi az az értorna? Én sem, pedig papírom van róla, hogy megtanítottak rá. Az orvosom állandó gyógytornát javasol, de fél évente csak tizenöt alkalommal mehetek. Annyit fizet az állam. Akkor két-három hét alatt le van tudva és várhatom a következő fél évet. Szeretem az országomat, mert egy szívbeteg, gyomorbeteg, pánikbeteg ember ha rosszul van, akkor bevágják a pszichiátriára és beüvöltik, hogy itt egy pánik. Ha szívroham vagy infarktus lett volna, már nem élnék, mert EKG-t nem tartottak szükségesnek rám tenni. Ennek a három betegségnek igencsak hasonló tünetei vannak és a mentőápoló dönti el, hogy hova visz. Szeressem az országomat, ahol az a demokrácia, amit a miniszterelnök annak tart? Tudod Viktor, mikor te kétharmados törvényeket toltál le az emberek torkán, azt demokráciának nevezted. Amikor 19:4 arányban le lettél szavazva az európai parlamentben, azt meg átverésnek. Legyél következetes. Ha ez átverés, akkor a magánnyugdíjak elvétele is az volt. Mert a parlament megszavazta. Vagyis ti. Továbbra is szeressem az országomat, ugye? Ahol nem tolerálják, hogy más a véleményem, vagy az életmódom. Ahol a járása miatt ki lehet röhögni, fel lehet rúgni, adott esetben pedig meg is lehet verni az embert.  Ahol szükség lenne pszichológus segítségére, de nincs. Van helyette nyugtató meg hangulatjavító. Gyors, egyszerű, halálos. Szeressem, mert kerekesszékkel nem lehet bejutni helyekre, miközben a törvényeink előírják a rámpát. Sebaj, majd beviszik az embert, mint a "gólya viszi a fiát" játékban.Ne gondold, hogy megalázó... Szeretem azért is, mert olyan helyeken kell ügyintézni, ahol nincs lift. Sebaj, megállok minden fordulóban pihenni. Szeressem továbbra is az anyaföldet, ugye? Mert itt születtem, az enyém is, legalább annyira mint amennyire más magyar embereké. Megmondjam mennyire?! Nulla. Nulla. Folytassam?! NULLA! Itt kisajátítható bármi. Törvényesen. Itt az önkormányzati bérlakásban élők kitehetők az utcára. Törvényesen. Ha valamit találsz a földben az a tied? Ó, te szerencsétlen. Bármi legyen is az, az államé. Ha régészeket kell hívni, akkor a számla a tied. Így van ez, a te földed, te fizetsz. Hazaáruló vagyok, mert eszem azt, amire nekem jut az állam, vagyis az adófizetők pénzéből. Mert amikor én kapok 75000 forintot a te pénzedből, az az adófizetők pénze, én meg egy semmirekellő rohadék vagyok, mert egyáltalán hozzá merek érni. Amikor kétszázmilliárd megy az offshore cégekhez közpénzből, az már viszont nem közpénz. (Akkor vajon milyen pénz?!) Sajnálod tőlem? Jól teszed. Sajnáld tőlük is. Akkor lenne egyenlősdi meg demokrácia. Amikor itt háború lesz, ki marad? Én. Mert nem tudok futni. Az elsők között fogok meghalni a hazáért. Mert szeretem a hazámat. A végén tudod mi van, neked és nekem is? Akkor tényleg juthat egy darab az anyaföldből. Ha van elég pénzed, néhány százezerért elásnak egy két köbméternyi helyre. De az is csak addig tart, míg nem akarnak a nyughelyed fölé építeni egy lakóövezetet. Nekem és a családomnak nincs pénze. Én százezer körül elégek és beleszórnak a kútba, amit az ilyen nem ide való hazaárulóknak építettek. Majd leúszok valami csatornán, ha szerencsém van, akár a tengerig is eljuthatok. Mondjuk nem vígasztal a tudat, hogy egy szar élet után egy szaros csatornában fogok úszkálni halálom után, de nekem ez jut. Mert hazaáruló vagyok. Mert velem fogják szennyezni a folyót. Tedd ki a zászlót, mert te bármire képes vagy a hazádért. No nem a benne élő emberek a lényegesek - ők dögöljenek meg -, hanem a fogalom. De azért valamit te is megjegyezhetnél magadnak és közben elgondolkodhatsz rajta, hogy ki az igazán magyar: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”  (Tamási Áron) Így amikor a Szíriában lebombázott kórházban, a törmelék alól kimentett egy hónapos csecsemőre azt mondod, hogy "úgy is kell, csak hulljon a férgese", akkor elgondolkodhatsz magadon, hogy ember vagy-e, és joggal használod-e ellenem a "magyarság elárulása" kifejezés könnyen odavágható felszínes szavait.