Politika?

Fideszes vagy? Kormánypárti? Jobbos, balos? Kommunista? Nem érdekel. Tudod mit? Én tíz éve nem ihatok alkoholt. Te szereted a sört? Meséld el nekem, hogy milyen érzés egy iszonyú meleg nap végén beülni egy sörkertbe? Milyen érzés a kezedbe venni egy gyönyörű tiszta korsót, aminek párás az oldala a hideg sörtől? Nem, ne olyan helyre menjünk, ahol kihozzák az asztalunkhoz. Kíváncsi vagyok, hogy milyen vagy. Félúton belekortyolsz? Vagy hősiesen elhozod az asztalig és csak akkor iszol bele, mikor már kényelembe helyezted magad? Nem mintha számítana. Mesélj, jól esik? Egyébként szereted az autókat? Én igen. Nagyon szeretnék egyszer beülni egy hatalmas sportkocsiba és menni néhány kört egy versenypályán. Ha te is szeretnéd, én szívesen beülök melléd, hogy a tied legyen az első pár kör. Addig is tanulok tőled. Akár a hibáidból is, miért ne?! Emberek vagyunk, belefér. Én úgyis több hibát ejtek. Közben megbeszélhetjük üvöltve, hogy mekkora dolog hatszáz lovat kézben tartani... Fideszes vagy? Kormánypárti? Jobbos, balos? Kommunista? Most nem érdekel. Ott egy asztal középen, üljünk le mellé és meséld el, hogy milyen érzés amikor lecsúszik az első korty a torkodon. Én meg elmesélem, hogy milyen íze volt a nyárnak, amikor az általános iskola hetedik évének végén felírtuk a táblára a nagy V-t és befejeződött a szó: VAKÁCIÓ!

Robbantás

Két ember a kórházban van, súlyos sérülésekkel. Egy 23 éves nő és egy 27 éves férfi. Szabina és László. Ez a nevük. Szabina modell akart lenni, rendőr lett.
Robbantottak Magyarországon. Tudjuk mindannyian. Szörnyű dolog. A politika persze azonnal reagál, a politika már csak ilyen. Jobbról-balról jönnek az elméletek. Újsághírek szerint a diszpécser megkérdezi a tanút, hogy hallott-e allahu akbar! kiáltást. A bal oldali sajtó és a hozzájuk közeli arcok kormánymegbízásról meg szavazás előtti pánikkeltésről beszélnek. Mert mit keresett két perccel a robbanás után két civil ruhás rendőr a helyszínen? A jobb oldali újságok, tv-k, kirakatemberek pedig dzsihádistákról. Minden párt szóvivője megszólal, ujjal mutogatnak egymásra. Mi emberek, pártállástól függően ugyanezt tesszük, anélkül, hogy megkérdeznénk a saját elménket. Azért van, basszus. Gondolkodjunk vele. Nem Orbán, Gyurcsány, Lázár... Agy. A sajátunk.
Kérdezd meg magadtól, mi van ha...
...a másik oldalnak igaza van?
...tényleg a kormány áll emögött?
...tényleg iszlám terroristák csinálták?
Megmondom neked. Semmi. Ha kormánymegbízás, el vannak varrva a szálak. Ha mégis kiderül, akkor se lesz semmi. Dobnak elénk két-három gumicsontot, amin rágódhatunk, miközben szépen elkenik az ügyet. Több millió ember fog több millió védőbeszédet tartani a megbízó kormánytag mellett. Mindennel így van ez. Botrány? Lopás? Sikkasztás? Az ország pénzének és jövőjének zsebrerakása? A magyarok jó nagy része nem kivizsgálást és fejek hullását akarja, hanem bolsevik (libsi, libbant, ballib, gyurcsányista, Soros) összeesküvést lát mögötte. A végén kiderül, hogy véletlen volt. Ha terrorszervezet tette, akkor mi van? Elkapják, vagy nem kapják el. Ez van. De jó lenne, ha a híres magyar agy elgondolkodna, hogy hogyan süllyedhettünk odáig, hogy ez egyáltalán megtörténhetett? Hogy egyáltalán gondolni kell arra: ezt akár a saját választott kormányunk is megtehette? Megvan a kérdés?! Hol fordulhat elő, hogy a kormány akár gondolati síkon belekeveredhet egy ilyen merényletbe és még mindig hatalmon van?! Demokráciában? Politikában? A maffiában? Végül is akkor ki követte el a robbantást? Emberek, mi magunk. Azzal, hogy mindig csak utólag mondjuk: "nem gondoltam volna... Ez a Pisti gyerek annyira jó ember volt, harminc éve ismerem... Motorfűrésszel lemészárolta és megette a szüleit? Itt, tíz méterre a nyitott ablakomtól?"
Két ember kórházban fekszik súlyos sérülésekkel. Egy életre szóló traumával. A szüleik életre szóló lelki sérülésével... Folytathatod a sort. Bármelyik oldalt támogatod, elgondolkodhatsz: ha téged érne ilyen támadás, a te hozzátartozóid ülnének a kórházban és szorítanának neked, hogy túléld, vagy azon vitatkoznának a váróban, hogy Orbán Viktor, vagy al-Baghdadi követte el?

Összeesküvés elmélet, vagy valóság?

A felmelegedéssel kapcsolatos vitákról jutott eszembe. Van pár millió ember, aki tudja, hogy létezik és van pár millió ember, akik szerint csak a nagy zsidó-amerikai-Soros György által kreált kitalálmány, hogy irányítani tudják az embereket. Nos, ez utóbbiaknak írnám:

Réges-régen, harminc évvel ezelőtt:
-Ősz van, hamisítatlan. A levelek elkezdenek sárgulni, vörösödni. Esténként leszáll a köd. Lassan előkerül egy-egy ruhadarab, amire nyáron nem volt szükség. Hosszú nadrág, egy pulóver... Őszi kabát, cipő a szandál vagy papucs helyett. Eltelik három hónap, és fokozatosan...
-Tél van. Esik a hó, novemberben, decemberben, januárban. Fehér karácsony, csend... Csend a városban, a hó elnyeli a hangokat. Gyönyörű. Anyák, apák szánkóval viszik a kicsiket az oviba. Minden magaslatot ellepnek a nevető gyerekek, szánkóval, bobbal, nejlondarabbal csúszva, felbukva, nevetve, hógolyózva, hóembert építve. Három csendes hónap után...
- Tavasz van, valódi illatos, robbanással jövő tiszta tavasz. A nap kisütött, mosolyogtunk. Ez az egy évszak nem fokozatos. Egyik nap csupasz ágak, másnap teljesen zöld a világ. Hajat borzoló, langyos szél, pezseg a vér. A szoknyák rövidülnek... Három röpke, nagyon szép hónap, és...
- Nyár van, valódi nyár. Nyaraltunk, csavarogtunk, fürödtünk. Egész nap bicikliztünk, jártuk a vidéket. Szerettem, bár egyszer - nagyon emlékszek rá - bejelentették a kánikula riasztást, mivel 34 fokra emelkedett a hőmérséklet.


Most:
- Ősz van. Az idő tartja magát, szeptember közepén, végén még megy a klíma éjjel, mert harminc fok van a lakásban. Aztán egyik napról a másikra sötét, hideg, színtelen... Harminc fok különbség szombatról vasárnapra. Ha véletlenül kisüt a nap még egy napra, az az indián nyár. Mosolyogj, örülj. Másnap:
- Tél van. Ha esik a hó, akkor jó, de nem esik. Fekete karácsony, időnként 18 fokos meleg. Szürke az ég, de ha esik is valami, az eső vagy ónos eső. Depressziós, vacak és fekete időszak. Sár, beton... Ez egészen áprilisig tart, amikor egyik napról a másikra...
-Tavasz van. Eltelik egy viharos szelekkel tarkított röpke óra, utána...
-Nyár van. Köpködünk, süt - mit süt éget! -a nap. Elviselhetetlen a hőség. Nem csavargok egész nap, fürdeni se akarok a harminc fokos vizekben. Permetező állomásokat állítanak fel a városokban, hogy valahol le tudjanak hűlni, akik kényszerből az utcán vannak. Menj végig a városon, mindenhol üvöltenek a klímák. Önkéntesek vizet osztogatnak a járókelőknek, váltással, mert ők se bírják. Tusolsz naponta ötször, hatszor, tízszer. Aztán csak teleengeded a kádat és ha arra jársz, belefekszel. Kijössz, nem törölközöl, majd pont azt a kevés hűtést is letörlöd magadról, ami a következő két percben jó érzést okoz. Az ember nem barnul -leég. Aztán lehámlik és megint leég. Veszélyes már 15 perc is a napon töltve. Sapka, kabát, A legdrágább napszemüveg, mert már csak az tudja nagyjából megvédeni a szemedet. Kencék, tejek, olajak a testeden. Nyár van, boldogság?! Hol is van hűvös nyáron, google?! Ott szeretnék nyaralni...

Ken Follett - Az idők végezetéig

Ez a könyv remek. Lenne. Ha nem lenne az előző része. Így kicsit (nagyon) olyan érzésem volt, mint amikor egy szoftvernek kiadják az újabb verzióját. Szóval egy Katedrális 2.0. Hihetetlenül hasonlít az elsőre, szinte csak a nevek változtak. Többek között a fordítás miatt is, mivel az elsőben magyaros nevek voltak (János, Tamás, Fülöp...) Aztán próbáld meg visszakövetkeztetni a második részből, hogy vajon kire is utalnak a Thomas, Phillip stb. névvel. A helyszín ugyanaz, a problémák ugyanazok. Kőbánya bezárás, kinyitás, William helyett Ralph a gonosz erőszakoló lord, János mester helyett Merthin? talán. Összedől, felépítik. Újat, jobbat építenek. A fiatal mester irigységet szül. Az Isten által is egymásnak teremtett pár nem lehet egymásé, csak évek, évtizedek múltán. Ja, és a szex. Úton, útfélen. Templomban, erdőben, szobában, konyhában, istállóban, ispotályban. Nincs ezzel baj, legfeljebb átnevezzük a katedrális ötven árnyalatára, de egy könyvben (ha nem ez a fő vonulat) szerintem elég egy-két alkalommal elejétől a végéig bemutatni az aktust. A többit el lehetne intézni egy-két szóval. Szóval én ezt félbehagytam. Már a nevek sem érdekeltek benne. Újat nem mondott, a régit meg már ismerem. Kösz, Ken, sikerült összeomlasztani ezt a katedrálist.

Politika?

Kedves jobboldali barátaim! Azt mondjátok, hogy gyűlöljek minden csoportot, aki nem illik bele a normáinkba.
Kedves baloldali barátaim! Azt mondjátok, hogy minden csoportot el kell fogadnom, akkor is, ha nem illik bele a normáinkba. 
Kedves mindkét oldali barátaim, csak azt felejtitek el, hogy a csoportokat egyének alkotják. Nem fogok gyűlölni egy személyt, mert hajléktalan, cigány, közel-keleti, vagy meleg DE nem fogok elfogadni egy bűnözőt azért, mert hajléktalan, cigány, közel-keleti vagy meleg. A hovatartozás nem lehet se vád, se felmentés.

Macskák

Említettem már, hogy van két macskánk? Nem? Sebaj. Van két macskánk. Na. Most már említettem. Kettő darab Maine Coon, testvérek. Egy fiú egy lány. Várj, van képem, elfér a blogon. A fiúcska 10 kg. fölött mozog, a hugi most fogyott, csak 5,65 kg. Ez azért jó, mert biztosan észreveszed, ha hajnali háromkor játszani akar veled.

Emer (fent) és Gina (értelemszerűen)

Nemrég Ginának sebes lett az arca. Arra tippeltünk, hogy mivel a bátyja folyton pofozza, esetleg ez lehet a gond. Voltunk dokinál (8500Ft.) és ő is arra tippelt, hogy egy karmolás elfertőződött. Jött a seb, kezeltük, elment a seb. Jött helyette másik. Aztán még egy. Ez utóbbi annyira csúnya lett, hogy ma újra elvittük dokihoz. (18500Ft.) Ez másik orvos volt, azt mondta, hogy először zárjuk ki a bolhát vagy egyéb élősködőt, mert az okozhat ilyen allergiás reakciót. Kaptunk szteroidos injekciót, bolha-féreg-kullancs irtó cseppeket a hátára, meg egy Skingel nevű szert Betadine helyett (Arra allergiásak vagyunk. Mármint mi, emberek.) és egy lámpaernyőt. Ezt gallérnak hívják valamiért, de igazából ha ül, akkor úgy néz ki mint egy éjjeli lámpa, ha áll, akkor meg úgy, mint egy reflektor.  Egy hét múlva vissza kell vinni (?Ft.) Ha nem ez a megfelelő kezelés és továbbra is lesznek rajta sebek, akkor el kell kezdeni megkeresni az okot. (?00000Ft). Kicsit drága az állatgyógyászat és ott nincs közgyógy. De nem gond, az autó műszakiztatása csúszik egy kicsit. Vannak fontossági sorrendek, nekem ők az elsők, nem a tárgyak.

Szegény...

A változás piramisa - NLP

Beszereztem a címben említett online tananyagot. Nem akarom újrafogalmazni, hogy mi ez, mert ha egyszer már le van írva, akkor minek koptassam a billentyűzetet, nem igaz?

"A Változás Piramisa egy történet, amelynek te vagy a főszereplője.Egy többszintes piramison kell átkelned, és meghatározott kérdésekre felelned, illetve különféle szempontok alapján átgondolnod azt a problémát/célt/élethelyzetet, amellyel beléptél a titokzatos épületbe.
A metaforikus gyakorlat egy olyan NLP modell alapján lett felépítve, amely garantáltan kimozdít a szokásos gondolkodási sablonokból. A megoldás nem a gyakorlatban van - hanem benned. A feladatok azonban segítenek előhozni az elmédből azokat a válaszokat, amelyek megmutatják neked a kivezető utat - nem csak a piramisból, hanem a saját problémádból is."

Itt elérhető, aki bővebben akarja tanulmányozni, egyébént megéri a pénzét.
A változás piramisa

A lényeg az, hogy végigjárod a különböző szinteket egy problémáddal. Nos, nem írnám le a teljes gyakorlatot, csak annyit, amennyi engem érint. Van egy szint a piramisban, ami a "spirituális" vagyis a környezettel és az emberekkel való egység, egyenlőség szintje. Hát az én problémámmal itt találtam meg az okot. Ami nyilván nem jó, mert sokkal könnyebb lenne egy széket arrébb tolni a környezeti szinten, hogy megoldódjon egy gond. Nem ezt dobta az élet. Szóval ültem és megpróbáltam egységet érezni, de én egyedüllétet éreztem. Voltak csillagok, fű, fa, állat, de nem éreztem magam közéjük tartozónak. Ez ébresztett rá arra, hogy azért nem megyek utcára, vagy emberek közé (nem egészen ugyanaz), mert kirekesztettnek érzem magam. Nem mostani gond ez, már gyerekkoromban is problémát okozott. Akkor, amikor kiröhögtek, beszóltak és még fel is rúgtak a járásom miatt. Amikor évekig vörös volt az arcom attól, hogy égtem mint a rongy. Lehet, hogy a végén már nem is foglalkoztak velem az emberek, de ha menet közben valaki a hátam mögé került, akkor megálltam, hogy elém kerüljön. Ha egy nevetést hallottam, már elvörösödtem mert úgy éreztem, hogy én vagyok a célpont. Részben így is volt, nehéz eltéveszteni, mikor szabályosan, egyenes vonalban feléd böknek és mondják a társuknak, hogy "nézd már hogy jár". Amikor bemész a klinikára, az ambuláns nővér meg jó hangosan megkérdezi: "hogy lépeget maga?!" (Elvégre azért megy az ember a neurológiára, mert egészséges...) Amikor az iskolában a hátad mögött egy csapat lány vihog és akkor egy jóakaró odajön és figyelmeztet, hogy a járásodon röhögnek... Amikor miattad futtatják újra le az egész osztállyal a két kilométert, mert azt hiszi a tanár, hogy lefeküdtél félúton aludni... Amikor azért nem mehetsz a szüleiddel, mert vagy messze van a parkoló a helytől ahova készülnek, vagy sietnek és nem szeretnék, ha lassítanád őket. Ma már nem veszek észre ilyet, ez nyilván megcsontosodott a tudattalanomban. De ennek az egységnek is több rétege van, érezhetnék egységet a természettel például. Kezdetnek megtenné. Igen ám, de a természet is kirekesztett. Az időjárás annyira megváltozott, hogy a nyarat a klíma alatt fekve töltöm. Rosszul vagyok, ha ki kell mennem, vagy akár ha fel kell vennem egy ruhát. Félnem kell a naptól, mert a vérhígító, a szívem, vagy az agyi infarktus problémát okozhat. Télen ha hó van, nem tudok benne járni, vagyis csak nagy odafigyeléssel és fáradtsággal. A természethez való eljutáshoz ráadásul az embereken keresztül kell mennem. Ilyenkor mi van?! A kirekesztettség érzése. Ezt a szót eddig soha nem alkalmaztam magamra, sok cikket olvasok a mozgáskorlátozottakról, velük kapcsolatban többször is megjelenik, de hogy én?! Hát tudok járni, mozogni, be tudok menni olyan helyekre, ahova kerekesszékkel lehetetlen. Most kellett rájönnöm, hogy ez nem csak fizikai dolog. Lehet lelki, lehet elmebeli is. Most akkor hogyan tovább? Hogyan magyarázzam meg magamnak, hogy tulajdonképpen nem vagyok kirekesztve? Tudod elég felmenni a facebook-ra és megnézni egy-egy poszt alatt a hozzászólásokat. Ha nem azt mondod, ami a másik véleménye, akkor máris letipornak, lehülyéznek. Pocskondiázás van akkor is, ha egészséges vagy, de talán megvéded magad, lesüllyedsz hozzájuk és te is káromkodsz nekik egy sort. Ha belém kötnek, akkor én lelépek. Fizikailag rossz érzést, erős stresszt okoz, ha megtámadnak. Próbálom sokszor, hogy megírjam a véleményemet de utána letörlöm. De most már legalább tudom, hogy miért érzem ezt. Csak az a gond, hogy hiába tudom, nem jut eszembe semmi, amit tehetnék ellene. Pszichológus 7-8 ezer forint alkalmakként. Köszi.

Vacakság

Veszekedtem. Az oktatás helyzetéről olvastam egy cikket és próbáltam elmondani, hogy mi nem tetszik benne. Társam nem volt partner, nem értette, hogy miért fáj nekem az orbáni oktatási rendszer. Egyszerűen nem értette, hogy szerintem nekünk ez az egyetlen kiugrási lehetőségünk. Ez az ország, a szétlopott, tönkretett, összeragaszthatatlan gazdaságával már nem fog talpra állni. A mostani generáció képzett, okos emberei már külföldön élnek és dolgoznak. Az itthon maradtak nem képesek ellátni annyi ember feladatát, kiégnek, elmennek vagy szakmát váltanak. A következő generáció olyan oktatásban részesül, hogy az onnan kijött fiatalok mindennek nevezhetők lesznek, csak éppen jól képzett munkaerőnek nem, tehát a nyugati cégek még csak számításba se fognak venni, mint lehetséges célpontot gyártóüzem vagy egyéb befektetés szempontjából. Vissza fogunk esni a ruhagyár ország szintjére. Ezzel együtt az a nagyon halvány remény is ugrott, hogy valaki egyszer csak feláll az egyetem padjából és létrehoz egy olyan gazdasági rendszert, amit tíz év alatt helyrehozná nem csak a magyar, de a fél világ gazdaságát. Hibás vagyok, hogy nem tudom láttatni és elmondani azt, amit ezzel kapcsolatban érzek, de azt tudom, hogy egy rendszerben hozott bármilyen apró változás igenis hatással van az életünkre, ami azt is jelenti, hogy nem fog történni semmi pozitív dolog. Az orbáni vezetés azonnal érezhető változtatásai viszont folyton csak szar hatással vannak az országra. Egyszerűbben: az azonnal érezhető változás rossz, a hosszabb távra tervezett pedig rossz lesz. Persze nem mindenkinek. Van kivétel, van akinek jó. Gondolom a rezsim tagjainak gyerekei akkor is egyetemre fognak járni, ha fejjel bontanak falat és a szobájukat már gyerekkorban gumival tapétázzák. Egy huszonéves csaj simán elmehet a bahreini miniszterekkel tárgyalni, csak legyen neki egy diplomája turizmusból? Ja nem, ahhoz Orbán lányának kell lenni. Hogy tud-e létrehozni valamit a szakmájában, azt nem igazán kell bizonyítania, mert a készbe ül bele, szállodákat kap, csak győzze vezetni.. Azonban bármilyen szegény(ebb), leszakadt családból származó gyerek mehet szakmunásképzőbe, a továbblépés lehetősége nélkül és ráadásul ilyen tananyag mellett még készségei sem lesznek. A papír a lényeg, nem az, hogy a munkás szépen, megbízhatóan dolgozzon és ne köpjön a szőnyegedre köszönés helyett. Szóval ez igazából számomra a reményről szól, bár minden változtatással inkább a reménytelenségről. Szerettem volna valamikor jobban élni, de úgy tűnik, hogy nem fog menni, nem lesz a hazámban senki, aki meg tudja (és meg is akarja) csinálni. És mikor elmondanám valakinek, hogy egyre reménytelenebbnek látom a jövőnket, nem érti. Ez meg rosszabbul esik, mint maga a történet. Lesz, vagy van egyáltalán valaki, aki megértené amit mondok? Hogy amit mondok, az nem feltétlenül érint azonnal és keményen, de valamilyen szinten kihatással van az egész jövőnkre? Érdekel egyáltalán valakit? Nem tudom. Nyilván magamban kell tartanom az ilyen gondolatokat, mert csak idegesítem magam és ezek szerint másokat is. Sokszor érzem, hogy nincs igazán partnerem a gondolkodásomhoz. Ez nyilván elősegíti azt az életet, amit élni szeretnék. Ja, nem. Majd egyszer valaki megsimogatja az orrom és a számba nyom egy jutalomfalatot, hogy ne ugassak.

Összeesküvés elmélet a javából.

Az alábbi gondolat akkor ütött szöget a fejembe, mikor láttam a facebook-on egy bejegyzést. A Nagy Magyar Tudat egyik megnyilvánulása volt, a szokásos szíriuszi eredettel, meg a Világ Egyetlen Istentől Származó Népével együtt. Az egésznek az volt a lényege, hogy űr nem létezik, áthatolhatatlan plazma van a helyén és a világok között az északi-sarki átjáróval lehet közlekedni. Hát mit mondjak, röhögtem. Aztán hirtelen megvilágosodtam! Hát ennyire alapvető dolgot nem veszünk észre?! Elmondom feleim, hogy tényleg mi vagyunk a Nagy Isteni Nép és még azt is bizonyítani fogom, hogy a finnek tényleg a rokonaink, sőt, közösek a terheink is, ami a világ megmentését illeti.

Az egész gondolat onnan indult, hogy mennyire hülye már, aki az Északi-sarkon átjárókat keres, elvégre ott lakik a Mikulás meg a manói, hát ők csak észrevették volna már, ha lenne ott egy világok közti átjáró, nem?! De. Ezt le is írtam egy hozzászólásban, erre jött egy megvilágosító válasz: a Mikulás is azt az átjárót használja és a MANÓI A SZÜRKE IDEGENEK!!! Hát ez az! Ez kérem mindenre magyarázatot ad! Akkor most itt a teljes összeesküvés, szinte mindenre kiterjedően. Szóval ott az az átjáró. A Mikulás vagy a manói beszállnak és beütnek egy számot, aztán kiszállnak a megadott koordinátákon. De hát - gondoltam én - mekkora baki volt már az építők részéről, hogy az az átjáró egyenesen a házak kéményébe van bekötve? Gondolkoztam, hogy ennek mi lehet az oka. Ettől a foglalatosságtól megfájdult a fejem. Meg el kellett mennem a wc-re is, és itt ért a megvilágosodás! Ez az! Eredetileg, mikor az átjáró épült, még nem voltak angol porcelánvécék! Pottyantós budi volt kérem! Hogy is néz ki egy pottyantós budi?! Bizony, mint egy kémény! Hát itt van a gyapjas alakváltó elásva! Először a budikba volt bekötve az átjáró! Ezért van az, hogy a budik száma ma 00! Sajnos! Ugyanis eredetileg csak a főbudi volt 00-ás, a mellékbudik viszont 01, 02, 03,... stb. számozásokat viseltek. Bizonyíték erre a mindent tudó magyar nyelv, elvégre még mindig MELLÉKhelyiségnek nevezzük a wc-t! Szóval nagy valószínűséggel a főbudiban volt az örök élet patakja. Mikulás egyszerűen odautazott az átjáróban és várta az igazság csermelyét csorogni. Szóval ha már idáig eljutottunk, le kell vonnunk a következtetést. A MIKULÁS EGY MÁSIK VILÁGRÓL SZÁRMAZÓ GONOSZ LÉNY! És az ő manói azok a szürke idegenek, akik elrabolják az embereket és mindenféle anális kísérleteket folytatnak velük. Szóval rendesen perverzek is. Tehát miért kellett a kéményekbe kötni az átjárót? Mert a dagi nem fért be az angol wc-n. Tehát jön a kéményen. A legendák megemlékeznek róla, hogy a Mikulás éhes és szomjas, tehát a sütit meg a tejet kirakjuk neki, de sajnos azt már elfelejtettük, hogy ő is csak egy biológiai lény, tehát szarni kell neki. Hát itt a magyarázat! Ő elindul, bemegy a házakba, kutatja a jövő évi elrabolandó emberanyagot, eszik és ürít, ha kell neki. Szóval amikor várod a Mikulást, jobb, ha a budit szabadon hagyod és nem zárod be, mert akkor szenet rak a csizmácskádba. Bizony, úgy beleszarik, hogy csak úgy koppan. Azt kérdezed, hogy miért hord ajándékokat a gyerekeknek, ha egyszer gonosz? Ember, gondolkodj! AZ AJÁNDÉKOT TE VESZED A GYEREKNEK! És itt eljutottunk oda, hogy bizonyítsuk a finnekkel való rokonságunkat. Ezt a tudósok már megtették minden ellenkezés dacára, de most tényekkel fogjuk alátámasztani. A mi nyelvünkben Mikulásnak hívjuk, a finnek viszont Joulupukkinak! Érzed? Érzed te ezt? Ez gyönyörűen kifejezi a két nyelv hasonlóságát, mert figyelj: miKULÁS és jouluPUKKI. Mind a kettő utal a budi használatának fázisaira. Ezek alapján a Mikulást kétféle módon lehet leírni. A finnek a repülő, a magyarok a földön járó Mikulást tartják számon. Mert ez a két hős testvéri nép, a vállán hordja a nagy titkot, amit majd a finn Jézus eljövetelekor együtt fognak a nyilvánosság elé tárni. Szóval a Joulupukki a nevében hordozza a levegőben való haladásának titkát. Bizony: pukkizik. Sokat. Hosszút. Ezzel halad. De ezáltal mindenféle üvegházhatású gázt enged a levegőbe és bizony ez látszik is: hosszú felhőszerű képződményt húz maga után. A köznyelv ezt nevezi chemtrail-nek. Úgy ám. Pedig ez csak a Mikulás pukkija. A földön járó miKULÁST már megbeszéltük. Az ősi landolási helye (budi) után  lett elnevezve. Azt ugye tudjuk, hogy Hitler is az Északi-sarkra menekült? Hát elmondom: nem menekült. Akkor halt meg az előző mikulás és odament a mikulásválasztásra. Ha látod a párhuzamot Batu kánnal, akkor jó helyen tapogatózol.. Bizony, az előző mikulás a Batu volt. Ő is félbehagyta a háborúját és ment a nagy mikulásválasztásra. Egyelőre ennyi, tudom, ezt is nehéz lesz megemészteni. De az igazság mindig fáj először. Folyt. köv. a többi összeesküvés-elmélet igazságának leírásával.

Ken Follet - A katedrális

Párszor eszembe jutott már, hogy írjam le az elolvasott könyvek íróját és címét, mert ezt soha nem tudom megjegyezni. Általában úgy kell rájönnöm, hogy olvastam-e az adott könyvet, hogy belelapozok. Ez nem mindig jó, ha megkérdezik olvastam-e ezt vagy azt. Hát most kezdem, az előző pár ezer kimarad. Fene tudja, hogy mennyi volt, csak írtam egy számot. Sok.

Ez a könyv jó. Így egyszerűen. Lassú, mint maga a középkor, de nincs megállás, végig történik valami. Egy egész generáció életét mondja el, történelmi tényekkel tele, amit egyébként mindig csak utólag kapott el az agyam. A pápaság és császárság harcát tanuljuk az iskolában, de ilyen formában leírva teljesen más élmény. A középkor mocska és tisztasága egy könyvben. Szóval mindenképpen toplistás nálam. Köszönöm Moncsi! :)

Rockant dühöngő 2.

Peroneus emelő

Tegnap reggel pofára estem mint a vajaskenyér. Sajnos nem képletesen, mert az nem annyira fáj a fizikai testnek, hanem konkrétan. Ez nem igazán tartozik a "rockant dühöngő" cím alá, elvégre mindenki el tud esni, nem kell ahhoz betegnek lenni. De ez az esés konkrétan amiatt volt. Az utcán ugyan hordok peroneus emelőt (lábfej emelő), de otthon elég kényelmetlen lenne, így lógó lábfejjel sétálgatok, ami sűrűn beleakad ebbe-abba.
Amiért leírtam ezt, az az, hogy rájöttem mennyire relatív az idő. Tudom, Einstein már leírta, ismerem a forró kályhás történetet. De megtapasztalni ritkán szoktuk ezt. Szóval dől az ember, mint a fa. Egy pillanat alatt rájössz, hogy innen már nincs visszaút, becsókolsz az anyaföldnek. Ezt viszont képletesen értem, mert az anyaföld harminc méterrel lejjebb van. Ez volt az a pillanat, amikor az agyam felvillantotta a lehetőségeket. Nyilván nem sok volt, de megmutatta azt a keveset. A tv-állványon van egy gömb. Nem, ha azt elkapom, akkor borul minden. Akkor a gömbön belül, vagy kívül próbáljam meg magam lassítani? Első gondolat: belül. De akkor lehet, hogy megcsúszik a karom és lelököm a tv-t. Érted, nem az a fontos, hogy ne törd össze magad, nem a nyugaton élünk, hogy vegyünk egy új tv-t, ha eltörik. Á, dehogy: életed árán is az értékeidet véded. Mert az mutatja meg, hogy mit értél el az életben. Gáz van, nagy. Szóval akkor marad a bütykön kívüli terület, ami az asztal éle. Jobb mint a semmi, odatettem a karom. Mondanom se kell, hogy szétvágta a könyökömet, de a tv még mindig él. A térdem még nem ért le, de már néztem a falat, meg rajta a csövet, hogy vajon a másik kezemet a talaj, vagy a fal fele indítsam támasznak, ugyanis ha a földre teszem és a falon a fejemmel támaszkodok meg, az nem biztos, hogy jót tesz a további gondolkodásomnak. Sikerült földet érnem. Nem tudom, hogy jól döntöttem-e esés közben, de a lényegen nem változtat. A térdem dagadt, a jobb karom megrándult egészen a gerinc melletti izmokig. A bal csuklóm is meghúzódott egy csöppet, ma reggelre meg a jobb bokámat is érzem. (Hát mit várhatnék, mikor mind a 120 kilóm ráesik az ízületekre?) Fél hatkor ébredtem a fájdalomra. Igazából szerintem nem az idő lassul, hanem az agy gyorsul be ebben a helyzetben. De ami megdöbbentő: a választ a tudatodra bízza még így is. Csak kérdéseket tesz fel, hogy mi legyen. Viszont a válaszok sebessége is lenyűgöző, ha jól sejtem ilyenkor nem gondoljuk túl a dolgot, mint normális esetben. Jó lenne megtanulni ezt a gondolkodási sebességet, szerintem éveket nyernénk vele az élettől. A tudományos álláspont szerint viszont pont az a baj egy esés közben, hogy az ember gondolkodik. Megfeszül. Két tornádóban elszállt emberről láttam egy dokumentum filmet. Az egyik meghalt, a másik túlélte, pedig jóval távolabb találtak rá. A kutatók arra jöttek rá, hogy aki életben maradt, valószínűleg eszméletlen állapotban repült így nem tudott (rossz) döntéseket hozni és teljesen el volt lazulva a teste. Nem állt ellen semminek, mint egy makacs, öreg fa.

Rockant dühöngő 1.

Ha egészséges vagy, az jó. Tudsz dolgozni, futni, kirándulni és folytathatod magadnak, hogy mit tudsz még. Ha nem vagy az, akkor a boltba járás is kihívás lehet. Ezért kell a kocsi. Neked nem biztos, hogy szükséged van rá, tudsz buszozni, biciklizni. Ha van (volt) autód, akkor tudod, hogy mennyibe kerül fenntartani. Ha nem volt még, elmondom neked. Először is meg kell venni. Ez a pénztárcádhoz van szabva, de nyilván az enyém nem enged, csak az alsó - kétszázezres - kategóriából válogatni. Ha megvan, akkor először is biztosítást kötsz, átíratsz és kicserélteted az olajat meg a vezérműszíjat. Meg amit kell hirtelen. Ami nem létszükséglet, azt nem csinálod. Az ablak nem baj, ha fel van tekerve nyáron, majd ha telik, kicserélteted az ablakemelő szerkezetet. Fűtőradiátor? Ne hülyéskedj már, nyáron nem kell, télen és esőben meg külön jó, hogy levegőzhetsz. Ugyanis ha nincs fűtés, párásodik az ablak de rohadtul. Szóval megvolt ez nekem, 15 éve folyamatosan van kocsim, de előtte is hol volt, hol nem volt... A mostani előtt (erre még visszatérünk) volt egy Fiat Punto-m. Szerettem. Nagyon csúnya volt kívül-belül, de a láthatatlan részei nem voltak rosszak. Ment előre-hátra és még meg is állt, ha kellett. Viszont tíz litert fogyasztott, ami egy 1.1-es motortól elég meglepő. Ha nem az enyém. Ugyanis nekem kettő híján minden autóm sokat evett eddig. Hanem behívtak rokkantsági felülvizsgálatra. Megszoktam már, két-három évente mennem kell. Viszont most hirtelen az orvos aggályosnak tartotta, hogy nekem van jogosítványom és nincs beleírva semmi korlátozás. Mondtam, hogy ez már így van 1991 óta és eddig még meg se karcoltam semmit, de mindegy volt neki, átutalt a jogsi másodfokra. Még volt hat évem a jogsi orvosiból, csak úgy mellesleg. Egy hónap múlva ott találtam magam, a kezemben egy papírral, hogy "mindenféle jármű vezetésére alkalmatlan". A másik kezemben egy kézzel odavetett cím volt (csak megjegyezném főorvos úr, hogy Thököly út, nem pedig Tököli), meg egy telefonszám, hogy ha nem tetszik a rendszer, akkor felhívhatom. Hát összeomlottam egy csöppet, mi tagadás. Bementem az önkormányzathoz, ahol le kellett volna adnom a jogsit és úgy indítottam, hogy nem adom. Mert egyszerűen nem hittem el, hogy ez velem történik. Mondtam a férfinak, hogy legalább egy kis haladékot adjon, míg utánanézek, hogy hol lehet fellebbezni. Adott. Azt mondta, hogy ezeket úgyis harminc napon belül kell kiértesíteni, majd az utolsó napon fogja postázni. Állta a szavát. Első jó pont volt két hét alatt. Addig ugyanis eléggé depressziós voltam ahhoz, hogy elinduljak otthonról. Képtelennek éreztem magam arra, hogy kimozduljak. Mintha az életemből vettek volna el egy darabot. Akkor viszont felhívtam azt a számot, amit adott a főorvos úr. Pesti szám, viszont az ottani szimulátor csak pesti lakosoknak van. Érted, kétmillió embernek van egy, a másik nyolcmilliónak még egy. Hajrá Magyarország. A másiknak a telefonszámát nem tudták. Persze én ezt elhittem. Akkor elkezdődött a kálvária. Telefonok, buszozások. Még a MEOSZ-nál se tudták, hogy ilyenkor mit kell tenni!! Érted?! A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetségének a  Csongrád Megyei Elnöke!!! Nem tudta!!  Akkor írattam fel életem első botját. Leginkább azért, hogy ha még egy olyan szarházi takony tizenéves kölökkel találkozok aki beszól, és fel akar lökni a kicseszett hátizsákjával mert nem ott szállok le, ahol szerinte kellene, akkor legalább lássa, hogy nem azért megyek a távolabbi ajtóhoz, hogy őt zavarjam, hanem azért, mert a csukló és a busz eleje között nem lehet végig kapaszkodni. A neurológus doktornő felírta, de mondta, hogy aki olyan, az nem folglalkozik vele, hogy van-e nálad bot vagy nincs. Az ott ülő férfi orvos a gondolataimban olvasott, mert rögtön mondta, hogy akkor viszont fejbe lehet vágni vele. Szóval próbáltam intézni, hogy valami harmadfok, vagy bármilyen más orvos megvizsgáljon, mert nem tudtam belenyugodni ebbe a döntésbe. Addig eljutottam két hónap alatt, hogy UGYANAHHOZ az orvoshoz visszamehettem volna panaszkodni. Röhögtem, köszöntem és bontottam a vonalat. Öt hosszú hónapba telt, mire az egyik levelem célba talált, amit az NRSZH fő-fő igazgatóságának írtam. Ők megadtak egy telefonszámot és még továbbították is a levelemet a megfelelő helyre. Kiderült, hogy ez ugyanaz a hely, amelyiknek nem tudták a telefonszámát ott, ahova először telefonáltam. Persze elhiszek én sok mindent. Ezt speciel nem hittem el már akkor se, mikor mondták. Megkaptam az időpontomat. Mentem. Pestre, mert utazni jó és könnyű. Én ugyan nem vagyok kerekesszékes, de bele tudok gondolni, hogy mennyire jó lehet. Persze az anyagi vonzatai ennek is megvoltak, ugye amikor elvették a jogsimat, akkor is fizettem (7000 Ft. körül), meg a pesti vizsgálathoz is kellett csekket fizetnem (11000 Ft. körül). (Ekkor az öreg Punto már apámnál volt, mert neki kellett elvinni minden orvoshoz. Meg egyébként se volt már pénzben mérhető értéke egy ilyen lepukkant öreg jószágnak, szóval így volt a legjobb.) Pesten nagyon rendes emberekkel találkoztam. Egy orvos megvizsgált, majd leküldtek a szimulátorhoz. Két fehér köpenyes hölgy és egy férfi volt ott, aki ha jól emlékszem, közlekedési mérnök volt. A szimulátor egy félbevágott Citroen Berlingo volt, a szemben levő falon pedig egy képernyő. Ez nem utcaszimulátor. Első feladatként volt egy össze-vissza görbe vonal, amit követnem kellett a gázpedállal. Volt fékerő-mérés, féksebesség-mérés dudahangra, hirtelen pirosra váltó lámpára (azt hiszem itt sikerült egyszerre féket és gázt nyomni, annyira gyors akartam lenni), kormánytekergetés, váltás, kezelőszervek használata. meg ami kell egy autó vezetéséhez. Az utolsó feladat elég durva volt: jobb kézzel jobbra, jobb kézzel balra, bal kézzel jobbra, bal kézzel balra és mindkét kézzel jobbra és balra kellett a kormányt teljes erővel "húzni". Ez egy erőmérőhöz lehet kötve, mert ahogy megkapod a jelet, megakad a kormány és húzhatod mint az ökör. Minden irányba egy-egy percig. Átlagosnak mondható a karom ereje, de ettől folyt rólam a víz. Pár másodperces kihagyásokkal hat percig teljes erőbedobással tekerni egy "elakadt" kormányt, nem egy babygame. Végeztünk, kiültem, vártam, törölgettem a homlokom. Behívtak. Van egy jó és egy rossz hír. Gondoltam a jó hír az, hogy megkaptam a jogsit, a rossz meg az, hogy vehetek kézivezérlésű automatát. Tudod mi volt a rossz hír?! Sebességkorlátozás (50-90 km/h), szervokormány és két évente orvosi vizsgálat. Ezen elgondolkodtam. Az egyik orvos ránézésre megállapítja, hogy semmiféle járművet nem vagyok képes vezetni, a másik orvos szerint CSAK ennyi korlátozás kell! Ezt nem lehet azzal megmagyarázni, hogy a szegedi orvosnak nem volt szimulátora. Mondjuk első lépésben kezet foghatott volna velem, hogy megnézze mennyi erő van bennem. Nem tette. Az asztalnál ült, elolvasta a papírjaimat és kész, ennyi. Szóval megkaptam a jogsit. Fél év után újra embernek éreztem magam. Persze örömmel fizettem ki az újabb négyezer forintot a jogsira. Két évre. Szóval ha egészséges vagy, az jó, mert tízezerért tíz évre kapsz jogsit, ha beteg vagy, akkor még jobb, mert tízezerért két évre kapod. De legalább valamennyire embernek érzed magad. Akkor jött a következő meglépni való lépcső. Kell egy kocsi. Mennyiért, nincs pénzem, olcsón, hitelre. OTP, hitelügyintézés, nemvicces. Ugyanis nekem csak addig adnak hitelt, ameddig a felülvizsgálat érvényes. Ez nálam jó esetben három év, de inkább kettő. 18%-os egészségi állapotom van, a régi rendszerben ezt úgy hívták, hogy 82%-os rokkant. Gyógyíthatatlan betegség (izomsorvadás). Szóval ebben az országban azt véglegesítik, aki már amúgy is elérte a nyugdíjas kort, vagy azt, akinek már nem kell tartós tejet venni. Mennyit merjek vállalni? Osztottam, szoroztam, vállaltam 15000 forintot havonta. Kiszámoltuk, hogy ezért mennyi hitel jár két és fél évre. Négyszáz. Ezer. Forint. De valami azért félresiklott, mert most éppen 16600 Forint a havi részlet. Szóval megvan a négyszázezer, valamit venni kell. Ahogy mindenki, én is a legjobbat, a legújabbat akartam, ami ezért kapható. Hát megkaptam. Egy Daewoo Lanos személyében. Szervokormány pipa, megy előre-hátra pipa. Műszakival, átíratással szokásos dolgok cseréjével 350.000 Ft. Aztán fogyasztásmérés. 15 l. Valamiért nem lepődtem meg. Nyár van, most 13 liter. Amiért meg írom ezt a hosszú bejegyzést (eddig négy leállással, mert elzsibbad a karom) az az, hogy most meg eljutottam oda, hogy gondolkoznom kell az eladáson. Nem azért, mert el akarom, hanem azért, mert műszakiztatni kell és jön az éves biztosítás. Nos, ez alaphangon 43000 pénz. Ha nem kell cserélni valamit a kocsin. Fék, kipufogó, alváz, bármi. Mert akkor még nagyobb gáz van. Nemrég felhívtak az OTP-től, hogy annyira kedvesen és aranyosan törlesztek, hogy felajánlanak egy újabb hitelt, amivel visszaadhatnám az előzőt egyben és még maradna is költőpénz. Komolyan elgondolkoztam rajta, de aztán eszembe jutott megkérdezni, hogy az nem baj, hogy már csak pár hónap van a felülvizsgálatig? Megkérdezte a főnökét. De, baj. Nem adnak. Szóval ha beteg vagy, akkor hitelt se adnak. Ezek csak ilyen apró megjegyzések arra utalva, amikor folyton azt hallottam emberektől, hogy "de jó neked, nem kell csinálnod semmit, csak jön a pénz". Marha jó, de átfogalmaznám. Nem TUDOK csinálni semmit és CSAK arra a pénzre számíthatok, amit az állam ad. (Ezen egyszer úgyis változtatni fogok, de egyelőre ez van) Így azért már más a gyerek fekvése. Míg egy minimálbérből élő ember lakás-, vagy autóhitelt is kaphat egy teljesen bizonytalan gazdasági helyzetben... Mindegy. Most szokás szerint ismét szarban vagyok.
Ui.: Mikor visszakaptam a jogsimat és elmentem a neurológus doktornénimhez, elkérte a címet, ahol voltam vizsgálaton. A szimulátoroson. Akkor mondta, hogy mostanában nagyon sokan járnak így, tehát mostantól eleve oda fogja küldeni az embereket. Tudod miért? Mert az Únió előírta, hogy 2020-ig teljesítsünk egy megállapodást, ami a közlekedési baleseteket európai szintre csökkenti. Nem csak mi, ez az Únió összes országára vonatkozik. Ez a csürhe meg így fogott neki. Egyszerűen nehezítették az orvosit, így egy csomó embertől elvehetik a jogsit. A rokik úgyse mennek ki tüntetni, nem igaz?! A következő lépés az lesz, hogy százezer horkoló embertől fogják elvenni a jogsit. Szóval nem költenek arra, hogy a közlekedési morált változtassák meg, hanem inkább kevesebb vezető embert akarnak az utakon. Azt kérded, hogy szeretek-e itt élni?! He-he-he. Hi-hi-hi. Csak én nem mehetek el, mint te, mert a roki nem kell külföldön. Se.

Könyv, séta, tanulás 16+

Egyszer régen elolvastam egy könyvet. Bár lehet, hogy kétszer. Nagyon tetszett, megfogott az atmoszféra, az ÚT leírása. Ja, a lényeg, persze: Paulo Coelho - Egy mágus naplója. Ma már a Zarándoklat címmel lehet rálelni, de az enyém 1992-es kiadás. Tudom, Coelho, milyen már, rózsaszínű rágógumi, kis spiritualitásba csomagolt lányregény... De nem. Szóval ez nem. A történet tulajdonképpen lényegtelen, a lényeg az ÚT, a Szent Jakab útja. Ez egy zarándokút, kiindulástól függően 700-800 kilométer körüli gyaloglás. Az olvasás időpontja és a Most között annyira lerongyolódott a fizikai állapotom, hogy elkezdtem gondolkozni: talán ki kellene tapasztalnom a korlátaimat. Persze rögtön első körben eszembe jutott, hogy el kellene gyalogolnom Spanyolországba. Ahogy az lenni szokott egy normális emberrel. Mert gondolom mindenki erre gondolt volna először. Szóval itt ülök, hosszú évek óta a legtöbb gyaloglásom a kocsitól a Tesco bejáratáig történt, tehát alapvető, hogy... Szóval érted. Kicsit utánaolvastam és rájöttem, hogy esetleg a legközelebbi Spar-hoz vezető utat kellene előbb megtennem néhányszor, csak az erőnlét miatt. Aztán lehetne továbbfejlődni, mondjuk a legközelebbi Tesco-ig. (1 km.) Node. Pénz. Ugye, mindennek a kerékkötője. Legalábbis nálam. Sebaj, majd keresek én közelebb egy zarándokutat. Nem ám az ötös úton, mert ott mindenféle parázna népek voltak mikor utoljára arra jártam. (1998?) Na jó, vicceltem. Nemrég jártam ott, nincsenek már integető paráznák. Most csak azért nem mondom, hogy kurvák, mert ugye mégiscsak egy zarándokútról beszélünk, legyen valami méltóság bennünk. (Bassza meg, hát nem kimondtam...! - Ford Farlaine kalandjai) Ott tartottam, hogy megkeresem magamnak az UTAT. Beütöttem a google-ba, hátha Isten segedelmével mutat nekem valamit, amit követhetek. Rögtön elsőre kiadta a Magyar Zarándokút (ez egy link, ha esetleg elsiklottál volna felette) honlapját. Gondoltam is, hogy ha esetleg Táltos Magyar András honlapja jön elém, akkor ez jel, hogy ne hülyéskedjek már - de nem. Ez egy több mint négyszáz kilométeres út. Viszont nem kell végigmenni egyszerre. Mondjuk évente végigmegy az ember két falu között, de természetesen annak nincs hatása. Állítólag pár nap egyedül gyalogolva nagyon nagy változást hozhat az ember gondolkodásában. Mondjuk a mostani állapotomban lehet, hogy pont pár nap lenne két falu között egy húsz kilométernyi táv megtétele. És akkor elmondom, hogyan kell erre felkészülni Omega módra. Megnyitsz úgy kétszáz és ezer közötti honlapot, olvasgatsz, böngészel. Tanulsz. Például, hogy mit tegyél, ha vízhólyag nő rajtad. Én azért arra is gondoltam, hogy -  mivel két falu között kicsit hosszabban időznék és talán többet feküdnék, mint sétálnék - hol végzem el a dolgomat, ha esetleg még egy fa sincs a közelben. Ugye, ilyen apróságok megesnek néha. Listát nem írsz, mert te fejből megtanulod az egészet. Azért olvasod. Százszor. Elmész egy áruházba. Megveszed a bakancsot, hátizsákot, zoknit meg mindent ami kell egy ilyen útra. Hazamész, örülsz. Nézegeted. Képzeld, én még egy pólót se tudok azonnal felvenni. Előbb odabiggyesztem néhány napra az orrom elé, hogy magamhoz láncoljam. Megvan mindened. Eltelik egy hét, felveszel egy ruhadarabot, hogy kipróbáld. Felveszed a bakancsot. Elindulsz a boltba, és próbálsz úgy tenni, mintha ott se lennél, nehogy kiröhögjenek a teljes szafariöltözet miatt, amit az a barom eladó rád tukmált. Persze nem sikerül. Tudtad, hogy a magyarok nem mutogatnak ujjal? Á, mi az állunkal mutatjuk a párunknak, hogy "né' má' milyen hülye"! Így, hirtelen felrántott arcok és szemöldökök közt átvágsz, bemész a boltba, aztán piszok gyorsan hazamész egy élesztővel, vagy valami más életbevágóan fontos dologgal. Mert nem nézted, hogy mit veszel, csak azt, hogy vegyél valamit aztán fuss. Az már kicsit húzósabb, ha a betétek vagy az óvszerek sorában vagy, mert ugye a szafariöltözet meg a koton nem annyira... Mondjuk, ha látod a pénztárost pukkadozni a röhögéstől, hogy betétet vettél, akkor még mindig megmagyarázhatod, hogy a bakancsba teszed, hogy ne izzadjon a lábad. De ugye a baj nem jár egyedül, mert hát előfordulhat, hogy egy kis szárnyas tisztaságit vettél, a pénztáros meg halál komolyan visszaküld, hogy akkor vegyél egy xxl-est. Ha ezen túljutsz, akkor irány haza, de ne bízd el magad túlzottan. Mert nehogy azt hidd, hogy a hazaúton azért akar minden nő veled szelfizni, mert te vagy az álomlovag. Egy dagadt túrabakancsos őrült vagy, kotonnal a kezedben. Esetleg betéttel. Ha a túrabotot is pont most teszteled, akkor már egy fokkal jobb helyzetben vagy, mert lehet, hogy sajnálnak egy kicsit. Vagy a fene tudja, lehet, hogy azt sajnálják, hogy az MSZP bezáratta a bolondok házát. Otthon raksz egy kis máglyát a kádban és elégeted az egész kócerájt, aztán lemész a kínaiba, hogy vegyél egy egyszerű szabadidőruhát. Kiválasztod, megtapintod, felpróbálod... Aztán kezdődik elölről. Elindulsz bejáratni a ruhát, aminek a hátán EGY HATALMAS "PUNA" MÁRKAJELZÉS LÁTHATÓ!!!! Ettől fogva talán sejtheted: Omega otthon marad és megmagyarázza, hogy még a boltba is megterhelő volt lemenni. Hát persze, te hülye! Amikor az ember feszült, akkor az fizikailag is kimerítő! Azt hiszem most már bevallhatom, hogy van súlyzó az ágyam alatt. Van szoba-, és utcai kerékpárom is. Ez utóbbit akkor láttam utoljára gurulni, mikor két éve betoltam a tárolóba. Van két darab izomerősítő vagy mi a fene készülékem is, a neurológián írták fel, én meg kiváltottam és betettem a fiókba. Volt gitárom is, de aztán rájöttem, hogy bár jó dolog az internet, de nem mindenre. Nem helyettesíti a hüvelykujjat és a gitároktatót sem. Tehát most a gondolkodási fázisban vagyok. Lehet, hogy egyszer úgy döntök, hogy megnézem a hozzánk legközelebbi útszakaszt. Első körben csak úgy, szemmel. (Ami nem fáj, csak ha nézek) Aztán lesz valahogy. Talán sétálok egyet, talán nem. De az ilyen gondolkodásban az a jó, hogy miközben olvasok róla, tanulok. Nagyon sok mindent megtanultam már így, egy gondolatcsírából kinőve és visszasorvadva, de a tudás megmaradt még akkor is, ha a cselekvés ki is maradt a végén.

Motiváció

Olvastam egy jó kis motivációs írást valahol. Ilyenkor mindig megértem, hogy hogyan működik az elme és a pozitív gondolkodás. Persze szokás szerint negatív irányból közelítve. Valami ilyesmi volt az írás lényege, hogy felejtsük el, ne mondjuk a "majd" és a "holnap" szavakat. Az agyam természetesen azonnal létrehozott egy másik kerülő formulát, nevezetesen a "hamarosan megteszem" kifejezést.  Az agy okos, csak legtöbbször nem áll mellénk. Ekkor elkezdtem gondolkodni, hogy talán nem az én fejemben van a baj, tehát megvizsgáltam az írást. Ekkor jutott eszembe a pozitív gondolkodás lényege, hogy ne arra gondolj, amit nem akarsz, hanem arra, amit ehelyett tenni szeretnél. Tehát átfogalmaztam: a "majd" és "holnap" szavak helyett mondd azt, hogy "most" és "azonnal". Ám, ahogy mondtam az agy okos. Tehát ezeket a szavakat csak akkor fogja alkalmazni, ha valamit akarok tenni. "Most eszek", "azonnal pihenek egyet" és kerülöm az olyan tevékenységek emlegetését, ami a nemszeretem kategóriába tartozik. Úgyhogy a farkába harapott a kígyó.

Küldetés

Azt a küldetést kaptam, hogy csináljak valamit, ami kreatív. Hát nem megy. Valahogy kihalt belőlem az évek alatt, mert nem volt rá szükség. Persze volt idő... Igen, voltak idők. Anyámmal talicskát kreatívkodtunk össze, hogy a csirkékig eltoljuk a tápot. Mert neveltünk vagy nyolcezret. Nem tudod, hogy mit jelent ez, ha nem éltél benne. Először is, a csirke dilis. Hideg, meleg, félelem: mindegy. Összeállnak mint a galuska. Mi következik ebből? A középső kör, az elit... hát az elpusztul. Ezért az első pár napod azzal telik éjjel-nappal (szó szerint), hogy mellettük vagy egy kempingágyon, és ha nagyon torlódnak, akkor széthajtod őket. Reggel a váltás körbemegy és összeszedi az elpusztult csirkéket. Amikor mi csirkéztünk, a 90-es években, a cégeknek, TSZ-eknek jóval fontosabb volt a profit, mint a termelők, ezért adták a csirkét válogatás nélkül, a rossz tápot meg minden szart. Ha meg nem neveltél elég súlyt, akkor még te tartoztál nekik. Persze amilyen a mi szerencsénk, természetesen sokba került ez nekünk. Szóval pusztultak szerencsétlenek. Ha hideg volt azért, ha meleg azért. Reggelente összeszedtük, zsákba tettük és elástuk. Százával. Volt ott minden, ami természetellenes. Olyan csőr, mint az olló szétnyílt szárai (oldalra), máig gondolkodom, hogy hogyan evett és ivott, elvégre a csőre két vége leglább egy centire volt egymástól. Volt négylábú csirke. Volt agresszív. Azt ki kellett emelni, mert nekiment a többinek és véres masszává csípte. Megettük. Etetés, ötven kilós zsákokból, iszonyatos mennyiségű víz, mert az automata csirkeitató nem a 90-es évek egyszerű embereinek a pénztárcájához való. Természetesen közben nem lehetett takarítani a helyüket, mert akkor felkavarodik az ammónia és az egész állomány azt szívja. Időnként száraz szalma vagy forgács kerül alájuk és akkor egy darabig szárazak maradnak. Aztán újra, majd megint. Amikor eljön a kocsi, hogy elszállítsa őket - természetesen hajnali háromkor - akkor elindul négy-öt ember és szedegeti a csirkét. Utálatos dolog ez az egész, főleg, ha valamilyen érzelem fűz az állatokhoz. Egy lábát kell megfogni, mert ötösével kell a kocsihoz vinni. Öt az egyik kezedben, öt a másikban. Ha két lábat fogsz, nem fér bele a kezedbe. Amikor a kocsi elmegy, kell egy ember rá, aki figyeli a mérést. Mert ugye, mérésnél is el lehet csalni egy csomó pénzt a termelőtől. Ugye nyilván sejted, hogy a hajnali ébresztő és a kemény munka után még egy jó százast elfurikázni egy zörgő ifán, nem a legjobb elfoglaltság?

                                                                  Ez itt egy IFA.
                                                             
 Magadtól biztos nem terveznél ilyen napot. Mindegy, a csirke már odavan, ott a hatalmas hely, húsz centi vastagon csirketrágyával. Hát azt fel kell kaparni lapáttal. Fel bizony, fel bizony. Aztán kitalicskázni a halomra. Amit vagy elvisz valaki, vagy forgatod, hogy ne égjen. Akkor én már nem voltam elég erős ahhoz, hogy feltoljam a halom tetejére, de lapátolgattam. Kész van, tiszta a terep, jöhet a meszelés, fertőtlenítés. Az etetőket, itatókat el kell súrolni - gyökérkefe, ultra, meg nyakig szar. Aztán várhatjuk a következő adagot. Ehhez azért még hozzátartozik egy apróság, mi először nem a saját tanyánkon neveltük őket, hanem másén. A meleg lakás bent volt a városban lezárva, mi meg kint voltunk egy olyan tanyán, ami zárva volt. Na jó, nem teljesen. Panel! falakból volt egy szoba-fürdő kombó, meg még egy külön bejáratú szoba. Hát itt akart apám bajuszt növeszteni. Gondolom reszketett a keze a hidegtől, borotválkozás közben. Persze később le kellett neki vágni, mert reggelenként deres volt, az meg nem tesz jót az egészségnek. Ez idő alatt én legtöbbször nem voltam otthon, mert kollégiumban laktam. De egy idényt lehúztam ott. (Volt is egy pár tüdőgyulladásom, utoljára már szólt az ottani körzeti orvos, hogy nem kéne többet összeszedni mikor még a régi is hallatszik. Meg egyébként is elmehetnék a saját körzeti orvosomhoz. Mert ugye az meg a városban volt.) Egyébként ha jól belegondolok, kollégiumban 87-88 ban voltam. A bátyámé volt a külön szoba. Nem irigylésre méltó, mielőtt arra gondolnál, hogy a szerencsés flótás kifogta Amerikát. Onnan ágyból lehetett nézni a csillagokat. Ami gyönyörű. Nyáron. És neki egyedül kellett belehelni a szobát. Volt fűtés, persze, de meleg az nem. Később elköltöztünk saját tanyára, saját magunknak "csirkézni". Ott legalább volt meleg. Szóval itt volt az az ominózus talicska, amit anyámmal összekalapáltunk. Faanyag mindig van tanyán és legalább egy motorkerék is. Napokig kalapáltunk, a kutyák meg néztek. Igen, kell kutya, mert ha csirkéd van, akkor a vadon élő állatok terülj-terülj asztalkámnak nézik a helyet és viszik a pipit. A környék összes macskája, rókák, meg ami van. Szerintem ilyenkor még az amúgy növényevő állatok is ott vadásznak az ember csirkéjére. Vérgőzös vadászatokat tartanak az őzek, a vadnyulak... Szóval megint eltértem a tárgytól. Kész lett a talicska. Első körben nem mertük nagyon megterhelni, egy fél zsák tápot tettünk rá. A taliga tíz méter után esett atomjaira. Akkor lehervadt a mosoly az arcunkról, vödörbe mertük a tápot és mentünk etetni...

Pfff.

Ma nagyon sün kedvem van. Ne szóljon szád, nem fáj fejed. Mert leharapom. Reggel (hajnalban) arra keltem, hogy a nagy macska veri a kismacskát, az asszony meg kiabál vele. Hát felkeltem, úgyse szoktam tudni visszaaludni. Pedig ma jó lenne estig és tovább... Inkább, mint hogy megbántsak valakit. Gondolom dolgozik a tesztoszteron is, amit tegnap kaptam a seggembe, mert ugye azt is minek termelne a szervezetem?! Hm?! Láttam, hogy szerencsétlen Zeuszt se hajlandóak megműteni az orvosok. ( Zeusz kutya ) Szegény folyton el lehet zsibbadva, ha magamból indulok ki. Szóval ez a nap se kezdődik jól. Reménykedjek? Ilyenkor nem megy.

Pénzkereset?

Most akkor jöhet a tizenhatos karika. Befektettem. Nem nagy pénz, 20 euró. Elméletileg egy műanyag újrahasznosító üzem lenne, de ma kaptam a hírt, hogy egy jól felépített csalás. Persze ez nem újdonság, ami számomra elérhető befektetés és nem csak 0,1% kamatot fizet, arról mindig kiderül, hogy csalás, de ez még nagyjából hihető is volt. Gyárlátogatásokat szerveztek, meg mindenféle hihetőnek tűnő dolgot. Elméletileg tényleg van üzem is, de akkor is csak egy hamuhintés az egész. Az, hogy egy ilyen kis cég akármennyi befektetőt tud fogadni, már eleve gyanús. Mindenesetre kikértem azt a pénzt, amit beletettem, hátha visszakapom. De honnan a jó kur*a édes... mindegy, szóval képet kérnek rólam úgy, hogy a kezemben van a személyi igazolványom és OLVASHATÓ! Hát még egy rendőrtől is jogom van igazolványt kérni mielőtt ezt kiadnám a kezemből, nehogy már egy ilyen ki tudja honnan szalajtott csalóknak joga legyen ilyet kérni!!! Csesszék meg. Dönthetsz, vagy adsz képet és adatokat, vagy nem kapsz pénzt. AMIT TE TETTÉL BELE! Nekik miért is nem kellett igazolványt mutatni nekem?!

Tanulás

Kellene valamit tanulnom. Befizettem egy NLP levélsorozatra, amiben végrehajtandó küldetéseket adnak. Link Aránylag jól sikerült teljesítenem mindent, bár ha őszinte akarok lenni, akkor nem a legjobb tudásom szerint. A "rakj rendet valahol" küldetésben nem az asztalomat kezdtem átláthatóvá tenni, hanem a péntárcámat. De ez is valami, majd újrakezdem az egészet és egyszer eljutok oda is, hogy le tudjak tenni valamit az asztalra. El vagyok maradva egy küldetéssel, ami tulajdonképpen öt, mert öt dolgot kellene megtennem, de én még egyet se csináltam meg. Azokhoz a dolgokhoz, amit kitaláltam, némi segítségre lesz szükségem, ezért az a küldetés talonban van. Most viszont valamit tanulnom kell. Bármit, de ha már tanulás, akkor olyasmit kellene, aminek haszna van. Ezért úgy gondoltam, hogy felírom a késztetéseimet, aztán pro és kontra elemzem őket. Bár inkább csak kontra, mert ha már a listába beveszek valamit, az csak pro lehet.

1. NLP tanfolyam: ára van, nekem nem kevés. Utazás, fizikailag nehéz. Ha van szállás, az is pénz, ha nincs, akkor 2*2 utazás.
2. Angol tanfolyam: van egy nagyon alap olcsón, meg kell néznem, hogy indul-e mostanában. Bár annyira nem vonz, nagyon ritkán van igazán szükségem rá. Mondjuk elég sok új dolgot nyitna meg előttem, az angol nyelvű honlapokkal.
3. Zene: van egy NLP-s zenei tanfolyam, ami érdekelne, de az árán kívül az is gond, hogy nem indul mostanában.
4. Tőzsde, Forex: ez nem azért vonz, mert hű, de mennyire meg akarnám tanulni, hanem azért, mert pénzt lehet vele keresni. De egy valamirevaló tanfolyam is iszonyat összegekbe kerül és még egy-két brókerhez is be kellene regisztrálni néhány száz dollárral. Ez most nem annyira jönne át.
5. Motorozás: 125ccm-re szeretnék jogsit, de ugye tanfolyam ára, motor ára, hely ára, ahol tarthatom, kiegészítők (sisak meg ilyesmi)

Most akkor lehetőséget kell keresnem.
1. Megnézhetem a mindennapinlp.hu (Link) oldalon, hogy milyen olcsóbb online tanfolyamok vannak
- No, akkor nekifutok még egyszer, mert elfelejtettem menteni. Szóval az NLP oldalon most semmi olyan nincs, ami nagyon közel állna hozzám, meg az online tananyagot hajlamos vagyok elfelejteni. Jobb az, amikor az ember betottyan a székbe és ha már ott van, végighallgatja az előadást.
2. A mozgáskorlátozottak egyesületének honlapján is vannak tanfolyamok, de Pestre kell járni vizsgázni, azt meg egyelőre nem tudom megoldani. (Hamis) Nagyon nehéz megoldani, az utazás nem a barátom. A gerinccsigolya szűkület meg a kiszáradt porckorong, ami nyomja a "sárga szalagokat" (idézet az idegsebésztől) nem annyira szereti a hosszabb ülést, állást, fekvést.
3.
4.
5.
Ha lesz még ötlet, akkor folyt. köv.

Valamit mégis megtanultam, kicsit odébb le is írtam. A befektetésről. Nincs az a jónak tűnő befektetés, ami tényleg jó. Rövid távon lehet, de hosszabb távon mindig minden a banké.