Könyv, séta, tanulás 16+

Egyszer régen elolvastam egy könyvet. Bár lehet, hogy kétszer. Nagyon tetszett, megfogott az atmoszféra, az ÚT leírása. Ja, a lényeg, persze: Paulo Coelho - Egy mágus naplója. Ma már a Zarándoklat címmel lehet rálelni, de az enyém 1992-es kiadás. Tudom, Coelho, milyen már, rózsaszínű rágógumi, kis spiritualitásba csomagolt lányregény... De nem. Szóval ez nem. A történet tulajdonképpen lényegtelen, a lényeg az ÚT, a Szent Jakab útja. Ez egy zarándokút, kiindulástól függően 700-800 kilométer körüli gyaloglás. Az olvasás időpontja és a Most között annyira lerongyolódott a fizikai állapotom, hogy elkezdtem gondolkozni: talán ki kellene tapasztalnom a korlátaimat. Persze rögtön első körben eszembe jutott, hogy el kellene gyalogolnom Spanyolországba. Ahogy az lenni szokott egy normális emberrel. Mert gondolom mindenki erre gondolt volna először. Szóval itt ülök, hosszú évek óta a legtöbb gyaloglásom a kocsitól a Tesco bejáratáig történt, tehát alapvető, hogy... Szóval érted. Kicsit utánaolvastam és rájöttem, hogy esetleg a legközelebbi Spar-hoz vezető utat kellene előbb megtennem néhányszor, csak az erőnlét miatt. Aztán lehetne továbbfejlődni, mondjuk a legközelebbi Tesco-ig. (1 km.) Node. Pénz. Ugye, mindennek a kerékkötője. Legalábbis nálam. Sebaj, majd keresek én közelebb egy zarándokutat. Nem ám az ötös úton, mert ott mindenféle parázna népek voltak mikor utoljára arra jártam. (1998?) Na jó, vicceltem. Nemrég jártam ott, nincsenek már integető paráznák. Most csak azért nem mondom, hogy kurvák, mert ugye mégiscsak egy zarándokútról beszélünk, legyen valami méltóság bennünk. (Bassza meg, hát nem kimondtam...! - Ford Farlaine kalandjai) Ott tartottam, hogy megkeresem magamnak az UTAT. Beütöttem a google-ba, hátha Isten segedelmével mutat nekem valamit, amit követhetek. Rögtön elsőre kiadta a Magyar Zarándokút (ez egy link, ha esetleg elsiklottál volna felette) honlapját. Gondoltam is, hogy ha esetleg Táltos Magyar András honlapja jön elém, akkor ez jel, hogy ne hülyéskedjek már - de nem. Ez egy több mint négyszáz kilométeres út. Viszont nem kell végigmenni egyszerre. Mondjuk évente végigmegy az ember két falu között, de természetesen annak nincs hatása. Állítólag pár nap egyedül gyalogolva nagyon nagy változást hozhat az ember gondolkodásában. Mondjuk a mostani állapotomban lehet, hogy pont pár nap lenne két falu között egy húsz kilométernyi táv megtétele. És akkor elmondom, hogyan kell erre felkészülni Omega módra. Megnyitsz úgy kétszáz és ezer közötti honlapot, olvasgatsz, böngészel. Tanulsz. Például, hogy mit tegyél, ha vízhólyag nő rajtad. Én azért arra is gondoltam, hogy -  mivel két falu között kicsit hosszabban időznék és talán többet feküdnék, mint sétálnék - hol végzem el a dolgomat, ha esetleg még egy fa sincs a közelben. Ugye, ilyen apróságok megesnek néha. Listát nem írsz, mert te fejből megtanulod az egészet. Azért olvasod. Százszor. Elmész egy áruházba. Megveszed a bakancsot, hátizsákot, zoknit meg mindent ami kell egy ilyen útra. Hazamész, örülsz. Nézegeted. Képzeld, én még egy pólót se tudok azonnal felvenni. Előbb odabiggyesztem néhány napra az orrom elé, hogy magamhoz láncoljam. Megvan mindened. Eltelik egy hét, felveszel egy ruhadarabot, hogy kipróbáld. Felveszed a bakancsot. Elindulsz a boltba, és próbálsz úgy tenni, mintha ott se lennél, nehogy kiröhögjenek a teljes szafariöltözet miatt, amit az a barom eladó rád tukmált. Persze nem sikerül. Tudtad, hogy a magyarok nem mutogatnak ujjal? Á, mi az állunkal mutatjuk a párunknak, hogy "né' má' milyen hülye"! Így, hirtelen felrántott arcok és szemöldökök közt átvágsz, bemész a boltba, aztán piszok gyorsan hazamész egy élesztővel, vagy valami más életbevágóan fontos dologgal. Mert nem nézted, hogy mit veszel, csak azt, hogy vegyél valamit aztán fuss. Az már kicsit húzósabb, ha a betétek vagy az óvszerek sorában vagy, mert ugye a szafariöltözet meg a koton nem annyira... Mondjuk, ha látod a pénztárost pukkadozni a röhögéstől, hogy betétet vettél, akkor még mindig megmagyarázhatod, hogy a bakancsba teszed, hogy ne izzadjon a lábad. De ugye a baj nem jár egyedül, mert hát előfordulhat, hogy egy kis szárnyas tisztaságit vettél, a pénztáros meg halál komolyan visszaküld, hogy akkor vegyél egy xxl-est. Ha ezen túljutsz, akkor irány haza, de ne bízd el magad túlzottan. Mert nehogy azt hidd, hogy a hazaúton azért akar minden nő veled szelfizni, mert te vagy az álomlovag. Egy dagadt túrabakancsos őrült vagy, kotonnal a kezedben. Esetleg betéttel. Ha a túrabotot is pont most teszteled, akkor már egy fokkal jobb helyzetben vagy, mert lehet, hogy sajnálnak egy kicsit. Vagy a fene tudja, lehet, hogy azt sajnálják, hogy az MSZP bezáratta a bolondok házát. Otthon raksz egy kis máglyát a kádban és elégeted az egész kócerájt, aztán lemész a kínaiba, hogy vegyél egy egyszerű szabadidőruhát. Kiválasztod, megtapintod, felpróbálod... Aztán kezdődik elölről. Elindulsz bejáratni a ruhát, aminek a hátán EGY HATALMAS "PUNA" MÁRKAJELZÉS LÁTHATÓ!!!! Ettől fogva talán sejtheted: Omega otthon marad és megmagyarázza, hogy még a boltba is megterhelő volt lemenni. Hát persze, te hülye! Amikor az ember feszült, akkor az fizikailag is kimerítő! Azt hiszem most már bevallhatom, hogy van súlyzó az ágyam alatt. Van szoba-, és utcai kerékpárom is. Ez utóbbit akkor láttam utoljára gurulni, mikor két éve betoltam a tárolóba. Van két darab izomerősítő vagy mi a fene készülékem is, a neurológián írták fel, én meg kiváltottam és betettem a fiókba. Volt gitárom is, de aztán rájöttem, hogy bár jó dolog az internet, de nem mindenre. Nem helyettesíti a hüvelykujjat és a gitároktatót sem. Tehát most a gondolkodási fázisban vagyok. Lehet, hogy egyszer úgy döntök, hogy megnézem a hozzánk legközelebbi útszakaszt. Első körben csak úgy, szemmel. (Ami nem fáj, csak ha nézek) Aztán lesz valahogy. Talán sétálok egyet, talán nem. De az ilyen gondolkodásban az a jó, hogy miközben olvasok róla, tanulok. Nagyon sok mindent megtanultam már így, egy gondolatcsírából kinőve és visszasorvadva, de a tudás megmaradt még akkor is, ha a cselekvés ki is maradt a végén.