Rockant dühöngő 1.

Ha egészséges vagy, az jó. Tudsz dolgozni, futni, kirándulni és folytathatod magadnak, hogy mit tudsz még. Ha nem vagy az, akkor a boltba járás is kihívás lehet. Ezért kell a kocsi. Neked nem biztos, hogy szükséged van rá, tudsz buszozni, biciklizni. Ha van (volt) autód, akkor tudod, hogy mennyibe kerül fenntartani. Ha nem volt még, elmondom neked. Először is meg kell venni. Ez a pénztárcádhoz van szabva, de nyilván az enyém nem enged, csak az alsó - kétszázezres - kategóriából válogatni. Ha megvan, akkor először is biztosítást kötsz, átíratsz és kicserélteted az olajat meg a vezérműszíjat. Meg amit kell hirtelen. Ami nem létszükséglet, azt nem csinálod. Az ablak nem baj, ha fel van tekerve nyáron, majd ha telik, kicserélteted az ablakemelő szerkezetet. Fűtőradiátor? Ne hülyéskedj már, nyáron nem kell, télen és esőben meg külön jó, hogy levegőzhetsz. Ugyanis ha nincs fűtés, párásodik az ablak de rohadtul. Szóval megvolt ez nekem, 15 éve folyamatosan van kocsim, de előtte is hol volt, hol nem volt... A mostani előtt (erre még visszatérünk) volt egy Fiat Punto-m. Szerettem. Nagyon csúnya volt kívül-belül, de a láthatatlan részei nem voltak rosszak. Ment előre-hátra és még meg is állt, ha kellett. Viszont tíz litert fogyasztott, ami egy 1.1-es motortól elég meglepő. Ha nem az enyém. Ugyanis nekem kettő híján minden autóm sokat evett eddig. Hanem behívtak rokkantsági felülvizsgálatra. Megszoktam már, két-három évente mennem kell. Viszont most hirtelen az orvos aggályosnak tartotta, hogy nekem van jogosítványom és nincs beleírva semmi korlátozás. Mondtam, hogy ez már így van 1991 óta és eddig még meg se karcoltam semmit, de mindegy volt neki, átutalt a jogsi másodfokra. Még volt hat évem a jogsi orvosiból, csak úgy mellesleg. Egy hónap múlva ott találtam magam, a kezemben egy papírral, hogy "mindenféle jármű vezetésére alkalmatlan". A másik kezemben egy kézzel odavetett cím volt (csak megjegyezném főorvos úr, hogy Thököly út, nem pedig Tököli), meg egy telefonszám, hogy ha nem tetszik a rendszer, akkor felhívhatom. Hát összeomlottam egy csöppet, mi tagadás. Bementem az önkormányzathoz, ahol le kellett volna adnom a jogsit és úgy indítottam, hogy nem adom. Mert egyszerűen nem hittem el, hogy ez velem történik. Mondtam a férfinak, hogy legalább egy kis haladékot adjon, míg utánanézek, hogy hol lehet fellebbezni. Adott. Azt mondta, hogy ezeket úgyis harminc napon belül kell kiértesíteni, majd az utolsó napon fogja postázni. Állta a szavát. Első jó pont volt két hét alatt. Addig ugyanis eléggé depressziós voltam ahhoz, hogy elinduljak otthonról. Képtelennek éreztem magam arra, hogy kimozduljak. Mintha az életemből vettek volna el egy darabot. Akkor viszont felhívtam azt a számot, amit adott a főorvos úr. Pesti szám, viszont az ottani szimulátor csak pesti lakosoknak van. Érted, kétmillió embernek van egy, a másik nyolcmilliónak még egy. Hajrá Magyarország. A másiknak a telefonszámát nem tudták. Persze én ezt elhittem. Akkor elkezdődött a kálvária. Telefonok, buszozások. Még a MEOSZ-nál se tudták, hogy ilyenkor mit kell tenni!! Érted?! A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetségének a  Csongrád Megyei Elnöke!!! Nem tudta!!  Akkor írattam fel életem első botját. Leginkább azért, hogy ha még egy olyan szarházi takony tizenéves kölökkel találkozok aki beszól, és fel akar lökni a kicseszett hátizsákjával mert nem ott szállok le, ahol szerinte kellene, akkor legalább lássa, hogy nem azért megyek a távolabbi ajtóhoz, hogy őt zavarjam, hanem azért, mert a csukló és a busz eleje között nem lehet végig kapaszkodni. A neurológus doktornő felírta, de mondta, hogy aki olyan, az nem folglalkozik vele, hogy van-e nálad bot vagy nincs. Az ott ülő férfi orvos a gondolataimban olvasott, mert rögtön mondta, hogy akkor viszont fejbe lehet vágni vele. Szóval próbáltam intézni, hogy valami harmadfok, vagy bármilyen más orvos megvizsgáljon, mert nem tudtam belenyugodni ebbe a döntésbe. Addig eljutottam két hónap alatt, hogy UGYANAHHOZ az orvoshoz visszamehettem volna panaszkodni. Röhögtem, köszöntem és bontottam a vonalat. Öt hosszú hónapba telt, mire az egyik levelem célba talált, amit az NRSZH fő-fő igazgatóságának írtam. Ők megadtak egy telefonszámot és még továbbították is a levelemet a megfelelő helyre. Kiderült, hogy ez ugyanaz a hely, amelyiknek nem tudták a telefonszámát ott, ahova először telefonáltam. Persze elhiszek én sok mindent. Ezt speciel nem hittem el már akkor se, mikor mondták. Megkaptam az időpontomat. Mentem. Pestre, mert utazni jó és könnyű. Én ugyan nem vagyok kerekesszékes, de bele tudok gondolni, hogy mennyire jó lehet. Persze az anyagi vonzatai ennek is megvoltak, ugye amikor elvették a jogsimat, akkor is fizettem (7000 Ft. körül), meg a pesti vizsgálathoz is kellett csekket fizetnem (11000 Ft. körül). (Ekkor az öreg Punto már apámnál volt, mert neki kellett elvinni minden orvoshoz. Meg egyébként se volt már pénzben mérhető értéke egy ilyen lepukkant öreg jószágnak, szóval így volt a legjobb.) Pesten nagyon rendes emberekkel találkoztam. Egy orvos megvizsgált, majd leküldtek a szimulátorhoz. Két fehér köpenyes hölgy és egy férfi volt ott, aki ha jól emlékszem, közlekedési mérnök volt. A szimulátor egy félbevágott Citroen Berlingo volt, a szemben levő falon pedig egy képernyő. Ez nem utcaszimulátor. Első feladatként volt egy össze-vissza görbe vonal, amit követnem kellett a gázpedállal. Volt fékerő-mérés, féksebesség-mérés dudahangra, hirtelen pirosra váltó lámpára (azt hiszem itt sikerült egyszerre féket és gázt nyomni, annyira gyors akartam lenni), kormánytekergetés, váltás, kezelőszervek használata. meg ami kell egy autó vezetéséhez. Az utolsó feladat elég durva volt: jobb kézzel jobbra, jobb kézzel balra, bal kézzel jobbra, bal kézzel balra és mindkét kézzel jobbra és balra kellett a kormányt teljes erővel "húzni". Ez egy erőmérőhöz lehet kötve, mert ahogy megkapod a jelet, megakad a kormány és húzhatod mint az ökör. Minden irányba egy-egy percig. Átlagosnak mondható a karom ereje, de ettől folyt rólam a víz. Pár másodperces kihagyásokkal hat percig teljes erőbedobással tekerni egy "elakadt" kormányt, nem egy babygame. Végeztünk, kiültem, vártam, törölgettem a homlokom. Behívtak. Van egy jó és egy rossz hír. Gondoltam a jó hír az, hogy megkaptam a jogsit, a rossz meg az, hogy vehetek kézivezérlésű automatát. Tudod mi volt a rossz hír?! Sebességkorlátozás (50-90 km/h), szervokormány és két évente orvosi vizsgálat. Ezen elgondolkodtam. Az egyik orvos ránézésre megállapítja, hogy semmiféle járművet nem vagyok képes vezetni, a másik orvos szerint CSAK ennyi korlátozás kell! Ezt nem lehet azzal megmagyarázni, hogy a szegedi orvosnak nem volt szimulátora. Mondjuk első lépésben kezet foghatott volna velem, hogy megnézze mennyi erő van bennem. Nem tette. Az asztalnál ült, elolvasta a papírjaimat és kész, ennyi. Szóval megkaptam a jogsit. Fél év után újra embernek éreztem magam. Persze örömmel fizettem ki az újabb négyezer forintot a jogsira. Két évre. Szóval ha egészséges vagy, az jó, mert tízezerért tíz évre kapsz jogsit, ha beteg vagy, akkor még jobb, mert tízezerért két évre kapod. De legalább valamennyire embernek érzed magad. Akkor jött a következő meglépni való lépcső. Kell egy kocsi. Mennyiért, nincs pénzem, olcsón, hitelre. OTP, hitelügyintézés, nemvicces. Ugyanis nekem csak addig adnak hitelt, ameddig a felülvizsgálat érvényes. Ez nálam jó esetben három év, de inkább kettő. 18%-os egészségi állapotom van, a régi rendszerben ezt úgy hívták, hogy 82%-os rokkant. Gyógyíthatatlan betegség (izomsorvadás). Szóval ebben az országban azt véglegesítik, aki már amúgy is elérte a nyugdíjas kort, vagy azt, akinek már nem kell tartós tejet venni. Mennyit merjek vállalni? Osztottam, szoroztam, vállaltam 15000 forintot havonta. Kiszámoltuk, hogy ezért mennyi hitel jár két és fél évre. Négyszáz. Ezer. Forint. De valami azért félresiklott, mert most éppen 16600 Forint a havi részlet. Szóval megvan a négyszázezer, valamit venni kell. Ahogy mindenki, én is a legjobbat, a legújabbat akartam, ami ezért kapható. Hát megkaptam. Egy Daewoo Lanos személyében. Szervokormány pipa, megy előre-hátra pipa. Műszakival, átíratással szokásos dolgok cseréjével 350.000 Ft. Aztán fogyasztásmérés. 15 l. Valamiért nem lepődtem meg. Nyár van, most 13 liter. Amiért meg írom ezt a hosszú bejegyzést (eddig négy leállással, mert elzsibbad a karom) az az, hogy most meg eljutottam oda, hogy gondolkoznom kell az eladáson. Nem azért, mert el akarom, hanem azért, mert műszakiztatni kell és jön az éves biztosítás. Nos, ez alaphangon 43000 pénz. Ha nem kell cserélni valamit a kocsin. Fék, kipufogó, alváz, bármi. Mert akkor még nagyobb gáz van. Nemrég felhívtak az OTP-től, hogy annyira kedvesen és aranyosan törlesztek, hogy felajánlanak egy újabb hitelt, amivel visszaadhatnám az előzőt egyben és még maradna is költőpénz. Komolyan elgondolkoztam rajta, de aztán eszembe jutott megkérdezni, hogy az nem baj, hogy már csak pár hónap van a felülvizsgálatig? Megkérdezte a főnökét. De, baj. Nem adnak. Szóval ha beteg vagy, akkor hitelt se adnak. Ezek csak ilyen apró megjegyzések arra utalva, amikor folyton azt hallottam emberektől, hogy "de jó neked, nem kell csinálnod semmit, csak jön a pénz". Marha jó, de átfogalmaznám. Nem TUDOK csinálni semmit és CSAK arra a pénzre számíthatok, amit az állam ad. (Ezen egyszer úgyis változtatni fogok, de egyelőre ez van) Így azért már más a gyerek fekvése. Míg egy minimálbérből élő ember lakás-, vagy autóhitelt is kaphat egy teljesen bizonytalan gazdasági helyzetben... Mindegy. Most szokás szerint ismét szarban vagyok.
Ui.: Mikor visszakaptam a jogsimat és elmentem a neurológus doktornénimhez, elkérte a címet, ahol voltam vizsgálaton. A szimulátoroson. Akkor mondta, hogy mostanában nagyon sokan járnak így, tehát mostantól eleve oda fogja küldeni az embereket. Tudod miért? Mert az Únió előírta, hogy 2020-ig teljesítsünk egy megállapodást, ami a közlekedési baleseteket európai szintre csökkenti. Nem csak mi, ez az Únió összes országára vonatkozik. Ez a csürhe meg így fogott neki. Egyszerűen nehezítették az orvosit, így egy csomó embertől elvehetik a jogsit. A rokik úgyse mennek ki tüntetni, nem igaz?! A következő lépés az lesz, hogy százezer horkoló embertől fogják elvenni a jogsit. Szóval nem költenek arra, hogy a közlekedési morált változtassák meg, hanem inkább kevesebb vezető embert akarnak az utakon. Azt kérded, hogy szeretek-e itt élni?! He-he-he. Hi-hi-hi. Csak én nem mehetek el, mint te, mert a roki nem kell külföldön. Se.