A változás piramisa - NLP

Beszereztem a címben említett online tananyagot. Nem akarom újrafogalmazni, hogy mi ez, mert ha egyszer már le van írva, akkor minek koptassam a billentyűzetet, nem igaz?

"A Változás Piramisa egy történet, amelynek te vagy a főszereplője.Egy többszintes piramison kell átkelned, és meghatározott kérdésekre felelned, illetve különféle szempontok alapján átgondolnod azt a problémát/célt/élethelyzetet, amellyel beléptél a titokzatos épületbe.
A metaforikus gyakorlat egy olyan NLP modell alapján lett felépítve, amely garantáltan kimozdít a szokásos gondolkodási sablonokból. A megoldás nem a gyakorlatban van - hanem benned. A feladatok azonban segítenek előhozni az elmédből azokat a válaszokat, amelyek megmutatják neked a kivezető utat - nem csak a piramisból, hanem a saját problémádból is."

Itt elérhető, aki bővebben akarja tanulmányozni, egyébént megéri a pénzét.
A változás piramisa

A lényeg az, hogy végigjárod a különböző szinteket egy problémáddal. Nos, nem írnám le a teljes gyakorlatot, csak annyit, amennyi engem érint. Van egy szint a piramisban, ami a "spirituális" vagyis a környezettel és az emberekkel való egység, egyenlőség szintje. Hát az én problémámmal itt találtam meg az okot. Ami nyilván nem jó, mert sokkal könnyebb lenne egy széket arrébb tolni a környezeti szinten, hogy megoldódjon egy gond. Nem ezt dobta az élet. Szóval ültem és megpróbáltam egységet érezni, de én egyedüllétet éreztem. Voltak csillagok, fű, fa, állat, de nem éreztem magam közéjük tartozónak. Ez ébresztett rá arra, hogy azért nem megyek utcára, vagy emberek közé (nem egészen ugyanaz), mert kirekesztettnek érzem magam. Nem mostani gond ez, már gyerekkoromban is problémát okozott. Akkor, amikor kiröhögtek, beszóltak és még fel is rúgtak a járásom miatt. Amikor évekig vörös volt az arcom attól, hogy égtem mint a rongy. Lehet, hogy a végén már nem is foglalkoztak velem az emberek, de ha menet közben valaki a hátam mögé került, akkor megálltam, hogy elém kerüljön. Ha egy nevetést hallottam, már elvörösödtem mert úgy éreztem, hogy én vagyok a célpont. Részben így is volt, nehéz eltéveszteni, mikor szabályosan, egyenes vonalban feléd böknek és mondják a társuknak, hogy "nézd már hogy jár". Amikor bemész a klinikára, az ambuláns nővér meg jó hangosan megkérdezi: "hogy lépeget maga?!" (Elvégre azért megy az ember a neurológiára, mert egészséges...) Amikor az iskolában a hátad mögött egy csapat lány vihog és akkor egy jóakaró odajön és figyelmeztet, hogy a járásodon röhögnek... Amikor miattad futtatják újra le az egész osztállyal a két kilométert, mert azt hiszi a tanár, hogy lefeküdtél félúton aludni... Amikor azért nem mehetsz a szüleiddel, mert vagy messze van a parkoló a helytől ahova készülnek, vagy sietnek és nem szeretnék, ha lassítanád őket. Ma már nem veszek észre ilyet, ez nyilván megcsontosodott a tudattalanomban. De ennek az egységnek is több rétege van, érezhetnék egységet a természettel például. Kezdetnek megtenné. Igen ám, de a természet is kirekesztett. Az időjárás annyira megváltozott, hogy a nyarat a klíma alatt fekve töltöm. Rosszul vagyok, ha ki kell mennem, vagy akár ha fel kell vennem egy ruhát. Félnem kell a naptól, mert a vérhígító, a szívem, vagy az agyi infarktus problémát okozhat. Télen ha hó van, nem tudok benne járni, vagyis csak nagy odafigyeléssel és fáradtsággal. A természethez való eljutáshoz ráadásul az embereken keresztül kell mennem. Ilyenkor mi van?! A kirekesztettség érzése. Ezt a szót eddig soha nem alkalmaztam magamra, sok cikket olvasok a mozgáskorlátozottakról, velük kapcsolatban többször is megjelenik, de hogy én?! Hát tudok járni, mozogni, be tudok menni olyan helyekre, ahova kerekesszékkel lehetetlen. Most kellett rájönnöm, hogy ez nem csak fizikai dolog. Lehet lelki, lehet elmebeli is. Most akkor hogyan tovább? Hogyan magyarázzam meg magamnak, hogy tulajdonképpen nem vagyok kirekesztve? Tudod elég felmenni a facebook-ra és megnézni egy-egy poszt alatt a hozzászólásokat. Ha nem azt mondod, ami a másik véleménye, akkor máris letipornak, lehülyéznek. Pocskondiázás van akkor is, ha egészséges vagy, de talán megvéded magad, lesüllyedsz hozzájuk és te is káromkodsz nekik egy sort. Ha belém kötnek, akkor én lelépek. Fizikailag rossz érzést, erős stresszt okoz, ha megtámadnak. Próbálom sokszor, hogy megírjam a véleményemet de utána letörlöm. De most már legalább tudom, hogy miért érzem ezt. Csak az a gond, hogy hiába tudom, nem jut eszembe semmi, amit tehetnék ellene. Pszichológus 7-8 ezer forint alkalmakként. Köszi.