Napló

Ez a pali nagyon tud. Stephen King - Setét Torony 2. A hármak elhívatása.

Lassan elmondhatom, hogy én is nagyon tudok. Excel táblázatot késztítek fogadáshoz, de az alap tudásom elég kevés volt hozzá, így napok óta csak tanulok és próbálkozok. Ki kellene találni, hogy cellaszínnel hogy lehet képletet készíteni. Hátha megtalálom a sportfogadók Bölcsek Kövét, amit már matematikusok is kerestek, meg nálam jóval okosabb emberek. Sebaj, lekötöm magam, addig se szar a kedvem. 

Napló

Még egy könyv: Stephen King - A setét torony 1. A harcos. Mintha más nem is történne. Ja, de megkeresett a sorstársi tanácsadó, hogy ha meggyógyultam, akkor talán vegyem fel a kapcsolatot vele. De mikor depresszív a hangulatom, akkor azt se tudom, hogy mit akarok. Ha most megkérdeznék, hogy mi lenne az, ami örömet okozna, akkor csak mantráznám, hogy: pénz, pénz, pénz... Süt a nap, szar az élet.

Napló

Régen nem írtam, talán be is kellene fejeznem. Nincs miről írni, nem történik semmi, csak a fájdalom mindennapos. Tegnap (vagy tegnapelőtt?) kiolvastam Réz András - Válogatott szorongásaim című könyvét. Mást vártam, de amit kaptam, az se volt rossz.

Negyvennégyre lapot?!

Tudod, fiatalon azt mondtam, hogy a negyvenesek öregek. Azt tudom, hogy az idősek még fiatalnak tartanak. Így most külső szemlélőtől függ, hogy öreg, vagy fiatal vagyok. Részben legalábbis. Mert ugye láthatunk olyan fennkölt írásokat, hogy nem a kor dönti el, hogy fiatalok, vagy öregek vagyunk. Mindegy, igazából nem is fontos. Einsteinnek igaza volt, az idő relatív. Ahogy telik, úgy gyorsul. Nekem legalábbis. Azt mondják az okosok, hogy élményeket kell gyűjteni, hogy az ember a halálos ágyán tudjon emlékezni. Hát, az én élményeimen nem kell sokat gondolkozni. Ez sem érdekel. Hogy mi érdekel? Momentán begyulladt a fülem, majdnem a tarkómig fáj. Vannak bizony öreg emberek, akik soha nem voltak és lesznek annyiszor orvosnál, ahányszor nekem mennem kell. Ha csak kontrollra kellene mennem, egészségesnek tartanám magam és fiatalnak. Így, hogy két kontroll között állandóan beteg vagyok náthával, vírussal, gyulladásokkal, nem tartom magam egészségesnek, de lelkileg is megvisel. De a legnagyobb ellenség a pénz hiánya. Elmondom itt, amit a facebook-on nem merek: ezen a világon a szar élet is kurva drága.
Kiolvastam Stephen King - Álom doktor című könyvét. A ragyogás folytatása, de ez nem szar. Az ember belemerül és teljesen elvonatkoztat attól, hogy mennyivel jobb vagy rosszabb volt a Ragyogás, mivel teljesen más történet, mások szereplők. Nekem tetszett.

Fohász

Egy beszélgétés idézete, csak tőlem:


"Valami hiányzik az életből. Nem mai gondolat ez már. Gondolkoztam, hogy talán az ősidőkben, de nem érzem, hogy ott jelen lett volna. Én könnyebben megérzem, mert nem vagyok lekötve, nincs semmi ami kitöltené a napjaimat, de tudom milyen az is. Akkor is hiányzott valami, amikor dolgoztam, szórakoztam. Akkor is, amikor tanyán laktam, fát vágtam, fűtöttem, földet túrtam. Mi lehet az?

Neked nincs ilyen érzésed? Hogy ez nem az igazi? Hogy valamivel pótolgatjuk meg foltozgatjuk a szakadt életet, de hiába? Hogy életnek nevezzük azt, amit annak mondanak, miközben nem is az?

Érzem én, hogy mozogni kell, de mintha egy rohadt nagy téglafal lenne köztem és az utca között. Meg az értelmetlenség érzése.

Azt is érzem, hogy késő már. Már túl sokat dohányoztam, túlságosan leengedtem, tönkretettem magam a gondolataimmal, megöregedtem, nem tanultam meg, amit meg kellett volna, nem indultam akkor, mikor zöld volt a lámpa, elengedtem olyanokat, amiket/akiket nem kellett volna elengedni, és foggal-körömmel ragaszkodok ahhoz a látszat-élethez, amit el kellene engednem."

A fohász: Istenem, add meg nekem azt is, hogy legyen elég az élethez, amit adsz.

dühöngő

Mindegy, hogy mibe kezdek bele, az isten beleszarik. Próbálkozok, keresek, de hiába. Az itthoni pénzkeresetről úgy tűnik lemondhatok, ha a csp-t vagy az ellátást nem akarom elveszíteni, akkor biztosan. De hogy ezen kívül még azzal is ver, hogy folyamatosan kiadásokra késztet, az már tényleg a legutolsó, legaljasabb húzás. Gina mindkét fülében seb van. Holnap vihetem az orvoshoz. De ha nem Gina, akkor más jönne, szóval ez már tényleg... hihetetlen. Pedig azt mondják az okosok, hogy bízz és tedd a dolgod. Én, ha elkezdek valamit, csakis azért teszem, mert bízok. Teszem a dolgom addig, amíg van értelme, vagy össze nem omlik az egész. És hát évek óta összeomlik. De leszarom, csak ne lennének plusszok. 2014-óta viszont más sincs, csak plusz. Vegyél kocsit, drágább a jogsi, drágább a biztosítás, a macskákkal állandóan orvoshoz kell menni, tönkremegy ez, meg az is... Szóval lassan ott tartok, hogy az utolsó pár ezer forint A-hitelemen veszek egy pisztolyt és a számba dugom. Egy közellenséggel kevesebb lesz. Hogy miért pisztoly? Azzal meg tudnám tenni. Az ablakból nem merek kiugrani...

Napló

Az élet csak úgy van. Mint ma is. Olvastam, lehetőségeket kerestem pénzkeresetre. Ez a tippmixpro annyira gyenge kínálatot tud felmutatni, hogy nem is érdemes vele vergődni. Tegnap meg egy vicces dolog történt: az Etoro elvett az egyenlegemből egy kis pénzt. Nem sokat, csak az összeset. (27,63 dollár). Hogy mire fel, azt nem igazán értettem az angol leírásból, gondolom a bónusz, vagy valami ilyesmi van a háttérben. Mindenesetre ez is hasonlít az állam hozzáállására az online fogadás ügyében. A nyereség után adózz, a veszteség a tied. Mindenki bekaphatja. Nem kezdek el orbánozni meg vajnázni.
Kiolvastam Stephen King - Borzalmak városa című könyvét. Azért nem írok a könyvekről, mert ezer helyen lehet elolvasni a tartalmát, a kritikáit, de ez mind hiábavaló. Ha te nem olvasod el, akkor neked semmiről se szól. Nekem bejön King. Nem minden könyve, de a legtöbb igen. Amelyik meg nem, abban is ott van az a stílus, ami miatt tetszik.

Rockant dühöngő

Feltettem negyvenezer forintot egy vipbetadvice nevű oldalra. Vagyis hatezret oda, hogy küldjenek nekem nyerő tippeket, 34 ezret meg a tippmixpro-ra. Hát nyerő tippet is küldtek időnként, elvétve. Mondhatni véletlenszerűen. Ami nem jó, tekintve, hogy véletlenszerű tippeket még egy ló is tud adni ingyen. Szóval "bassza meg a kutya"! A mai nappal elment a negyvenezer forint. Mondjuk megint hazudok, megmaradt 1877, de azt meg nem csapatra tettem, ahogy ajánlották, hanem döntetlenre. Leszarandó, így is, úgy is elmegy már ez a kevés pénz, ebből soha nem teremteném meg még a vipbetadvice előfizetést se. Szóval megint ott vagyok, ahol a part szakad, csak néhány ezerrel kijjebb. Nagyon bíztam ebben, nagyon nagyot estem. Ismét. De attól még fáj, hogy rohadnának meg akik azt hiszik, hogy akit átvernek ilyenekkel, az gazdag és boldog és csak szórakozásból küldi nekik a pénzt. Szóval innen üzenném az illetékes szakértőknek, akik "elemzik" a tippeket. Anyádnak elemezgess. Több mint fél havi nyugdíjam ment rá, hogy szarabbnál szarabb tippeket tegyek a tippmixre, de utolsó esélyként még ezt is megpróbáltam. Persze lenne több mód is a pénzkeresetre. Éppen csak pénz kellene hozzá. 22-es csapdája? Nem, basszus. Ez nem az, ez szándékos ellehetetlenítés az állam részéről. Vagy megelégszel a szarral, vagy próbálkozol, de akkor dolgoznod kell, mert elvesszük a nyugdíjadat. Mert figyelj csak: a bet365-ön lenne stratégiám. De illegális. Ami nem probléma, ha a nyereményed után adózól. 43%-ot összesen. Plusz áfa. A legújabb rendelet még egyszerűbb lesz. Letiltják a magyar bankszámlákról való utalást, a külföldi fogadóirodák felé. Addig ez nem is gond, míg az oda való utalást tiltják, de gondolom akkor a büdös életben nem kapsz onnan se pénzt vissza, mert nem lehet. Gondolhatod azért, hogy a Vajna féle kiskapu megmarad, hát persze. NO, de "van mááásik"! Töltsd fel a Skrill számládat. Ok, megtörtént. Aztán jövőre várd a levelet a NAV-tól, mondván, hogy a skrill számládon van pénz, ami után nem adóztál. Egyszerűen úgy néz ki a helyzet, hogy minden kiskaput bezárnak. Tudniillik nem az adózással van bajom. Azzal van bajom, hogy ez a bizonyos adó 43%.. Én adom a tőkét, én nyelem a veszteséget és Mészáros Lőrinc vesz magának szállodát. Hogy baszná meg egy bivaly, mert erre már tényleg nem tudok mit mondani. De mondom még egyszer: nem az adózás zavar. Az zavar, hogy ha jövedelmem van, akkor a családi pótlékot azonnal elveszik. Az bizony évi 240000 forint. Ezért cserébe egy bizonytalan mértékű, szerencsejátékból származó jövedelmem lenne. Amivel ha túllépe három egymást követő hónapban a 150000 forintot, akkor a nyugdíjat is elveszik. Nekünk, kisembereknek nem engedik, hogy egy kicsit is jobban menjen a szekér, mert rögtön benyújtják a számlát. Szóval ritkán mondok ilyet, de most kimondom: el tudnám viselni, ha valaki bemenne a parlamentbe egy golyószóróval. De tényleg. Ez az aljasság már nálam nem fér bele. Abban az esetben igen, ha az adó és egyéb járulékok nem csak a kicsiket érintik. Hanem őket is. De hahahaha. Ők megkerülik, máshogy, máshol, más nevében szedik össze magukat. Érinthetetlenek, büntethetetlenek. Ezért dögöljenek meg. Mert kihasználnak, megölnek és a zsírodon saját vasutat építenek. Kurva állatok.

Napló

Hát megvolt az orvos. Két orvos, az egyik nem volt betervezve. Az állandó köhögés miatt mentem el a fül-orr-gégére, "rövid" várakozás után röntgenen is voltam, utána kaptam orrspray-t meg allergiagyógyszert, hátha... Az andrológián is túl vagyok, felírták az injekciómat, meg a vérvételi beutalót. Ez jó, mert ezzel valamikor januárban, az endokrinológus beutalójával meg december közepén kell mennem és ugyanazt az adatot kérik. Mondhatnám, hogy mindegy, de én fizetős vérvételre járok, képtelen lévén végigállni az sztk-ban sort. 

Írnom kellene a sortársi tanácsadónak, hogy most már mehet a buli, de sajnos ha egyszer megszakítok, vagy szüneteltetek valamit, akkor nagy valószínűséggel soha többet nem indítom el újra. Hogy miért? Ha tudnám, akkor ez nem jelentene gondot. Nem az a probléma, hogy nem megyek, vagy nem folytatom az adott tevékenységet (mint pl. a szobabicikli, amit évekkel ezelőtt abbahagytam, azóta itt áll a szobában), hanem az, hogy nem folytatom, de nem is zárom le végleg. Eladhatnám a szobabiciklit, lezárhatnám magamban az ügyet és kimondhatnám, hogy nem megyek a tanácsadóhoz, de ez nem megy. Szóval ott lebeg folyton a tudatomban, hogy egyszer (soha) felülök a szobabiciklire, vagy összeszedem magam és kérek egy időpontot a tanácsadóhoz, vagy előveszem a szintetizátort, vagy valamelyik NLP tananyagot, amit kifizettem, egyszer végigcsináltam, utána félretettem, hogy majd újra megcsinálom. Szóval igazság szerint a lezárást kellene megtanulnom, bevallani magamnak (és másnak), hogy nem fogom többet elővenni az adott dolgot. Túllépni rajta. Igen, ez lenne a helyes kifejezés és a helyes eljárás. De nekem itt lebegnek ezek az elhagyott, lezáratlan dolgok és minden nap gondolok rájuk, hogy "kellene". Kellene ezt, meg azt. Folytatni, elkezdeni, újrakezdeni. 

Időközben befejeztem még pár könyvet Lorre-tól, el is fogyott, ami az olvasón volt. Most újra Stephen King-et olvasok. Hiányzott.

 

Napló

Hát mára nem jutott semmi különös. Hitnövelő agykontroll gyakorlatot végzek néha. Azt szeretném, ha valmilyen madár a konyha ablakába szállna. Jó lesz a szoba is. Csak ne galamb legyen, az megszokott. Bármi más jöhet. Kiolvastam még egy Charles Lorre könyvet. Az már szinte említésre sem méltó, hogy továbbra is fáj mindenem, feszült vagyok.

Kicsit elkéstem, Isten veled Józsa Imre!

Nagyon nem késtem, csak néhány napot. Nem szokott még eszembe jutni, hogy nekem naplóm is van, ha valami számomra fontos, vagy megüt, akkor leírhatom. Hát Józsa Imre halála megütött. Főleg a szinkronjait szerettem, nehéz lesz megszokni azokat az arcokat, más hanggal. Hatvankét éves volt, fiatal, erős ember. Nem adta fel, feladatták vele. Sajnálom.

Napló

Ötkor keltem. Gyomorproblémák. Végigmásztam az oldalaimon, már nem fűt a lelkesedés, hogy találjak egy ajándék programot. Vannak olyan oldalak, amik naponta adnak egy egyébként fizetős programot ajándékba. Három normális, sűrűn használt programot találtam eddig az évek alatt. Az egyik nemrég járt le, az AVG vírusirtó teljes verziója egy fél évre, a másik a kedvencem, az ABBYY Pdf Transformer, amivel pdf dokumentumokat lehet szerkeszthető Microsoft dokumentummá, vagy más formátumba konvertálni. Erre nagy szükségem van néha, mikor pdf fájlokat kellene a Kindle olvasóra tenni, mert az a pdf-et nem szépen kezeli. A harmadik a ProcessLassoPro. Nem fogom bemutatni, az internet azért van, hogy nekem ne kelljen megcsinálnom az ezredik leírást valamiről. Process Lasso leírás link  Az a problémám ezekkel, hogy a legtöbb esetben csak akkor lehet telepíteni, amikor megy az akció, tehát nem egy olyan műfaj, amit kiírsz DVD-re és szépen elteszed arra az időre, amíg nincs rá szükséged. Most is van a gépen egy halom ilyen program, de nem nagy kedvem van minden vackot feltelepíteni, hogy kipróbáljam működik-e, aztán letöröljem.
Az elmúlt két napban egy kicsivel többet foglalkoztam az Etoro-val, ez egy közösségi kereskedési platform. Rájöttem, hogy a japán jen az USD-hez képest elég mozgékony és kicsi összeg az, amit a cég levon miatta. Így nekikezdtem 10 centeket megtenni célnak, és az éppen aktuális mozgás alapján döntöm el, hogy vegyek, vagy eladjak. Nem nagy összeg, de miután sikeresen elbuktam az oldalon 130 dollárt, a maradékkal elszórakozok egy darabig, hogy tanuljak. Persze nem tanulok, mert hasraütésszerűen dolgozok nagyon minimális napi hozamért. Tegnap úgy 30 cent volt. Még mindig jobb, mint hat ptc oldalt kattolgatni ugyanennyiért. Néha beleolvasok abba, amit eddig írtam és arra jöttem rá, hogy nem irigylem az életemet. De azét se, aki nap, mint nap elindul dolgozni azért a szar fizetésért, amit kap és folyton baszogatják közben.
Estére kelve, vagyis délutánra kiolvastam az "A sivatag démona" című Charles Lorre könyvet. Ezt most először.

Napló

Tegnap nem volt folyt. köv., de nem is emlékszek komolyabb történésre. Közben kiolvastam egy hosszabb lélegzetű Charles Lorre könyvet, A sárga pokol címmel. Ma már a következőt olvasom. Vannak átfedések a könyvek között, hasonlítanak a történetek, a szereplők, de most először futottam bele, hogy szóról-szóra ugyanaz a szöveg legyen az egyik és a másik könyvben is. Sebaj.
Hittel kapcsolatos anyagokat kerestem a neten, a saját hitemet kellene növelnem valahogy. Sajnos csak vallásos meg spirituális dolgokat találok, az meg nem tartozik az érdeklődési körömbe. Igazából emberek történeteire lennék kíváncsi, hogy milyen módon lépnek előre annak ellenére, hogy minden ellenük esküszik. Mert ahhoz hit kell, hogy valaki mindennek ellenére lépjen egyet, majd még egyet. Talán rossz irányban keresgélek, lehet, hogy a cél vonzza őket. Egy olyan cél, amiért érdemes dolgozni, amiért érdemes mindent megpróbálni. De sajnos a túl nagy célokat (autó, ház, pénz) nem hiszem, hogy elérhetném, így ezért kellene talán először a hit, utána a cél. Vagy kisebb célok? Nem tudok olyat, ami elég vonzó lenne, hogy dolgozzak érte. A kis célok már nem vonzanak. Kis dolgokra már nem nagyon van szükségem, azokat vagy megadta az élet, vagy okafogyottá váltak. Gondolkodom. Évek óta.
Egészség ugyanaz, nem változik. Pedig kicsinykét már unalmas a sok köhögés és a vele járó izomfájdalom. Tudom, undor, de úgyis magamnak írom (ha mégis olvassa valaki, akkor ezt a mondatot hagyja ki kérem): időnként köhögéskor a seggemből fröcsög a vér. Szóval aranyér a köbön. Vagy más, de tudod az a furcsa (nevetséges), hogy ez most a legkisebb bajom. Igen, kicsit irigy vagyok olyanokra, akiknek ez a legnagyobb bajuk. És el tudom képzelni, mikor nekik azt mondják, hogy vannak mások, sokkal nagyobb betegségekkel, akkor köpnek egyet. Tudod miért? Mert nekem is szokták mondani, hogy vannak nálam rosszabbul élő, betegebb emberek. És? Ettől nekem miért is jó? Ettől egyből jobban kell magam éreznem? Sajnálom, nem megy. Ha bajom van, leszarom más baját. Ez van. Önző paraszt vagyok, de az vesse rám az első követ, aki nem ilyen. Ja, mellesleg ez valami hasonló, mint a repülőn a vész esetén alkalmazandó megoldás. Először a saját maszkodat kell felvenned, mert ha elájulsz, akkor te és a gyereked is meghaltok. Ez nem önzés.

Napló

9:03 - Most már annyira fáj egy izom a hasamban, meg vele szemben a hátamban, hogy majd beszarok. Mintha átszúrtak volna rajtam egy kardot. Bár azt azért nem próbáltam még, de levegőt nem nagyon kapok a fájdalomtól, ha belenyilall. A fejem is szórakozik a jobb oldalon, már napok óta, remélem, hogy csak ettől a görcsös köhögéstől van. Ma kapok időpontot a fül-orr-gégére, ima száll azért, hogy csak allergia legyen, ne komolyabb dolog.

Tegnap bejött a bronz meccs a vipbeten, még nem vagyok pénzemnél, mert az ezüst még nem jött, de van remény. Este már nagyon neki voltam keseredve. Folyt köv.

Naplo(pó)

Semmi nem történik. Kitörés előtti állapotban vagyok, a jövő héten már mennem kell az orvoshoz, szóval már csak az tölti ki minden gondolatomat. Meg a többi, amihez elő kellene szednem a papírjaimat (tegnap leszakadt a szekrénypolcom, amin az orvosi papírjaimat és a gyógyszereimet tartom).
A meccsek úsznak el egymás után, ha ma vagy holnap nem jön be, akkor nyárig vége. Vagy végleg.
Még két könyv, sokadszor kiolvasva az elmúlt 20 évben, de még mindig jók. Charles Lorre: Csontváz kis hibával és Ki nevet a végén? Szerintem az egyik legjobb a Ki nevet a végén, de ízlések és pofonok... Ebben vannak pofonok. Nem hosszú könyvek, ha a Bűn és bűnhődést kellene olvasnom, nem lenne ilyen sok kiolvasott könyvem. Utólag beszúrva, mert időközben ezeken is átúsztam. Charles Lorre (Nagy Károly) - Csempészháború és a Kockás szabadságon című könyvek. Füzetkék. Nem emlékszek, hogy írtam-e már az íróról, de Rejtő mellett nagy kedvencem a témában. Vidám, figyelemelterelőnek nagyon jó kis regények. Az író élete már nem annyira vidám, Rejtő Jenőhöz kísértetiesen hasonlít az élete, de a munkatáborban történő halála is.