Fohász

Egy beszélgétés idézete, csak tőlem:


"Valami hiányzik az életből. Nem mai gondolat ez már. Gondolkoztam, hogy talán az ősidőkben, de nem érzem, hogy ott jelen lett volna. Én könnyebben megérzem, mert nem vagyok lekötve, nincs semmi ami kitöltené a napjaimat, de tudom milyen az is. Akkor is hiányzott valami, amikor dolgoztam, szórakoztam. Akkor is, amikor tanyán laktam, fát vágtam, fűtöttem, földet túrtam. Mi lehet az?

Neked nincs ilyen érzésed? Hogy ez nem az igazi? Hogy valamivel pótolgatjuk meg foltozgatjuk a szakadt életet, de hiába? Hogy életnek nevezzük azt, amit annak mondanak, miközben nem is az?

Érzem én, hogy mozogni kell, de mintha egy rohadt nagy téglafal lenne köztem és az utca között. Meg az értelmetlenség érzése.

Azt is érzem, hogy késő már. Már túl sokat dohányoztam, túlságosan leengedtem, tönkretettem magam a gondolataimmal, megöregedtem, nem tanultam meg, amit meg kellett volna, nem indultam akkor, mikor zöld volt a lámpa, elengedtem olyanokat, amiket/akiket nem kellett volna elengedni, és foggal-körömmel ragaszkodok ahhoz a látszat-élethez, amit el kellene engednem."

A fohász: Istenem, add meg nekem azt is, hogy legyen elég az élethez, amit adsz.