Karácsony van!

Kedves Jézus!
Én nem tudom, hogy hiszek-e benned. Ha nem, az jobb nekem. Ha igen, az rád nézve nem előnyös. Elmondom miért. Ha valamit rosszul mondok, bármikor félbeszakíthatsz...
Már az életeddel is vannak problémáim. Gondolj bele, kik voltak a híveid? Pénzváltók, hitetlenek. Olyanok, akik - mire hármat szólt a kakas -, hipp-hopp meg is tagadtak téged. Ha már akkor ezt válsztottad, gondolod, hogy a halálod után jobb lett a helyzet? Hitetlenek vagyunk. Tamások vagyunk. Teszel valamit azért, hogy ne így legyen?
Úgy tűnik, téged ez nem érdekel.
Emberek, akik hisznek benned, érted gyilkolnak. Emberek, akik nem hisznek benned, olyanokat gyilkolnak, akik igen.
De téged láthatóan ez se érdekel.
A te neved egy márkanév lett. Egyház épült rá. Egy olyan emberre építetted, aki megtagadott téged. De azt mondja az egyházad, aki téged megtagad, az pokolra jut. Ezek szerint Szent Péter egy nagy szart van a mennyek kapujában. Ott rotyog a mélyben.
Érdekel ez téged?
Nem tudom, hogy volt-e feleséged, vagy nem, mert nem egyértelmű. Egyesek szerint igen, mások szerint nem. Muszáj volt ezt ennyire hülyén megoldani? Elfajzott embertelen papok gyerekeket erőszakolnak. Lehet, hogy akkor is így lenne, ha egyértelmű lenne az, hogy nős voltál, vagy sem? Ha akkor is erőszakolnának, téged...
...ez sem igazán érdekel, igaz?
Gazdaggá teszed azokat, akik a te márkanevedet használják. A pápa ruhájából egy lakótelepet fel lehetne építeni. Az összreabolt kincsekből meg lehetne szüntetni az éhezést a világon. Ezért a kincsért nem kellett sokat tennie az egyházadnak. Toborozni néhány százezer katonát, megáldani és elengedni őket, hogy gyilkoljanak. Ugyanúgy nem szakítasz félbe, ahogy nem szakítod félbe a neveddel való visszaélést sem. Kénytelen vagyok azt hinni, hogy csak egy név vagy. Kardon, puskán, rakétán.
Ha létezel, akkor viszont nem nagyon érdekel, igaz?
Azt mondod, hogy a hitem szerint legyen nekem? A te hited szerint. Amikor csodákat tettél, előtte megköszönted az atyádnak. Azt MUTATTAD, hogy ezt így kell. De azt MONDTAD, hogy könyörögjünk. Te tanítottad: "mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" - nem azt, hogy köszönöm uram, hogy megadod ma a mindennapi kenyerünket... Azt mondtad, hogy a virágnak se kell félnie attól, hogy lesz-e ruhája. De emberek ezrei fagynak meg, mert nincs ruhájuk.
Érdekel? Ugye nem?
Mondok még egyet: ha tényleg mindenkinek jót akartál volna, három dolgot tanítottál volna meg az embereknek: hogyan lehet ötezer embert egy darab kenyérrel jóllakatni, ugyanezt hallal, és - nem, nem azt, hogy hogyan lehet a vizet borrá változtatni. Azt, hogy hogyan lehet mindenkinek vize!
Mondjuk ez téged nem annyira érdekel.
Boldog karácsonyt, minden fenyőnek, aki nem halt meg idén a nevedben! Minden gyereknek, aki nem halt meg idén miattad, vagy azok miatt, akik nem hisznek benned. Pá.

Napló

No, megint eltelt egy kis idő. Most meg jöttem és írok. Megoldás sok mindenre, ami amúgy nem igényel megoldást. Sajnálom a világot. Az elmúlt egy-két hétben Aleppóról néztem híradásokat, twitter és facebook bejegyzéseket, ami nem tett jót a lelkivilágomnak. Most meg Berlinről meg a többi városról nézek, ahol terrortámadások vannak. Hát bassza meg a kutya, ki a hülye ezen a világon? Kit sajnáljak? Miért pont Németország, ahol befogadják a menekülteket? Vagy ezek mások? Pláne, hogy úgy tűnik, a terrorista is menedékjogot kapott. Nem tudom már, hogy mit gondoljak, de azért gondolok valamit. Önző leszek a továbbiakban és leszarom az egész rohadt közel-keletet, mert a tököm tele van vele, hogy míg én azon szörnyülködök, hogy őket gyilkolják, közben ők is gyilkolásznak. Én rohadtul nem tudom szétválasztani, hogy melyik a jó és a rossz közülük, tehát kénytelen vagyok azt mondani, hogy maradjon mind otthon a francba. Kaptam két könyvet ajándékba, ritka csemege a papírkönyv. Kiolvastam a következő részét a Setét toronynak. Megmondom őszintén, nagyon durván megakadt a cselekmény, nem igazán kedvelem a történet közepén a visszatekintést, főleg, hogy fél könyv arra van felhasználva. Legyen első az első, második a második. Ahogy a Star Wars is össze-vissza csapong, az már csak egy egyszerű képregénnyé degradálódott a szememben, aminek évente adják ki az új részét. Lehet, hogy jó, csak hagyjuk már ezt a marhaságot, hogy az utolsó résszel kezdünk, aztán úgy haladunk visszafele. Jó volt egyébként, az említett (számomra) hibán túl egy nagyon jó kis könyv volt. Izgalmas, fájdalmas. Leesett a hó, az első, de ez nekem nem igazán öröm. Ha mennem kell, akkor nem. Kellene már valami írótanfolyam, sokkal egyszerűbb lenne, ha nem csaponganának a gondolataim írás közben, mert akkor csapzott lesz az írás is. Mondjuk totál mindegy, egy olyan naplónál, amit saját magamnak írok.

Napló. Na ja. Könyv ismét.

Stephen King - A setét torony 3. Puszta földek. No, ez sokáig tartott, nagyon leköt a sportfogadás statisztika gyártása.

Napló

Lassan tényleg csak akkor írok, ha kiolvasok egy könyvet. Ennyi az élet? Ennyi. Most viszont nem azért írok. A Setét Torony 3. részével nagyon lassan haladok, vagy nagyon hosszú, vagy keveset olvasok. Teljesen ráfeküdtem a sportfogadási stratégiák keresésébe, mostanában ez az egy pénzkereseti "lehetőség" van előttem. Nem azért, mert nem akarok dolgozni, hanem azért, mert nem tudok olyan munkát találni, ami miatt megéri elveszíteni a családi pótlékot. Tudom, már megkaptam, hogy ez nem erről szól, meg jó lenne, ha megkeresném azt a pénzt, sok vitám volt már ebből magammal is, másokkal is. Mondok én valamit: ebben az ügyben hagy legyek már önző. Meg tulajdonképpen majdnem mindenben, ami az én életemet érinti. Ugyanis ha most elkezdek mindent aszerint csinálni, ahogy mások szerint kellene, akkor bele lehetne szarni az életbe. Mondjuk amúgy is, de akkor még ráadásul az az öröm sincs meg, hogy a sajátomat élem. Azért kínlódni, fájdalmakkal élni nap, mint nap, mert mások szerint ez úgy lenne helyes... hát nem.
Úgy tűnik én is megkapom a tízezres Erzsébet utalványt, de igazság szerint nem kértem, nem is igazán esik jól így, mert megint azonnal megindult a nyuggerellenesség. Nyilván szándékos a kormány részéről, naná! Amikor a Medgyessy kormány adta a 19000 Forintot, azt valahogy úgy éreztem, hogy tényleg jót tesznek velem. Most olyan érzésem van, hogy ezzel is valamit el akarnak érni, amit nem láthatok, nem érthetek. De nem egy normális, egyszerű gesztusnak tartom. Ennél a kormánynál valahogy soha nem csak egy dolgot látok. Mindig, mindennek van háttere, mögöttes értelme. Hagyjuk.
Most három stratégián ügyködök a tippmixen.
1. Napi sok meccset kiválasztva döntetlenre vadászok. Ez elég sokba kerül, kíváncsi leszek, hogy mikor dönt úgy a virtuális egyenlegem, hogy vége.
2. Hatos fölötti szorzókra fogadok. Minden nap, amennyi van, annyira. Ez is sok meccs, ráadásul jóval ritkább, mint a döntetlen. Mondjuk itt legalább nem kell olyan sokkal emelni a tétet a következő sorozatra.
3. Egy meccsen öt kimenetelre fogadok. Ebből egy egészen biztos, hogy bejön. Nem, nem vagyok hülye, hogy ötszáz forintot kockáztatok háromszázért, bár első olvasatra úgy tűnik. Arról van szó, hogy ezt az öt kimenetelt öt különböző fogadásnak tekintem. Egy bejön, a többin meg emelem a tétet. A kérdés az, hogy ha egy-két szálon elmegy a bankroll, a többi hozza-e. Egyelőre úgyis csak táblázatban dolgozok, szerintem bármilyen bohóságot érdemes tesztelni, hogy kiderüljön mi az ami nem működik.
Tegnap este elég vacakul voltam, nem is aludtam el hajnalig. Emer végig velem volt, ezek a macskák mindig rajtunk fekszenek, ha szarul vagyunk. Gyógymacskák.
Mennem kell a reumatológiára, a neurológus küldött el. Nem is baj, mert 50-100 méter után igencsak nézem a közelemben, hogy hova lehetne leülni, annyira fáj a derekam. Hétvégén kaptam egy egeret a páromtól, egy CM Storm. Eddig nagyon meg vagyok elégedve, csak tudnám, hogy mi a francért csinálnak mindenből karácsonyfát?! Világít ez is minden irányba és tekintve, hogy nálam éjjel is megy a gép, le kell takargatnom. Persze a billentyűjét szívesen megvettem volna, de úgy együtt már 17000 lett volna. Persze neten rendelve csak tíz, de hát ez van. Majd, ha lesz rá fedezet. Sok mindenre kellene. De mindenre azt kell mondanom, hogy majd máskor. Nagyszerű az élet. Persze, tudom, nem csak rólam van szó, de ez most továbbra sem érdekel.