Mai magyar

-Ön a rendőrséget hívta, mi a panasza?
-Jó napot! Özvegy Magyarné vagyok, Gurulóstarhonyapusztáról beszélek! Kérem jöjjenek azonnal, migráncsok vannak a faluban!
-Lassabban kérem, mondja el, hogy mit lát!
-Kérem, én a szomszédos Magyarakarattyáról itt járok át a piacra. Ma is így volt, sajnos teljesen kifogyott a veremből a krumpli. Elvették a földem egy részét, Mészáros úré lett, de így legalább magyar kézben maradt. Örömmel adtam oda, mert a fiam így tud dolgozni nála. Nem sokat fizetnek neki, de hát elég nekünk a kevés is, csak az országunk boldoguljon. Visszafele jövet megláttam egy padon négy kendős némbert! Kérem, azonnal vigyék innen őket, teljesen félelmetes az utcakép tőlük! Olyan sötét, gyűlöletes pofázmányuk van!
-Írja le őket!
-Hát, hogy is mondjam. Sötét ruha, teljesen eltakarja az egész testüket, a fejükön kendő és ülnek a padon!
-Fegyvert lát náluk?
-Nem, nem hiszem! Úristen! Az egyik egy kardot fogott és fenyegeti a gyerekeket az utcán!!! Rikácsol! Üvölt!
-Mondja el, hogy pontosan hol van!
-A Kossuth utcán vagyok! El se téveszthetik, nincs több utca a faluban!

- Küldöm az autót, ne mozduljon, maradjon velem, mondja, hogy mit lát!
...
-Látom, rendőr úr, látom, itt az autó! Jó nagy! Páncélos! Ágyúval! Helyes, így kell ezt csinálni! Most puffantsanak oda egyet!
-Hölgyem, ezt nem tehetjük, előbb meg kell vizsgálni a helyzetet.
-Mit kell ezen vizsgálni?! Lőjenek oda az ágyúval a rohadt muzulmánnak, hát nem emlékeznek már a törökökre?!
-Kérem asszonyom, várjon!
-Na végre, kinyílt az páncélos ajtaja... Ej, de szép szál legények, kár, hogy nem látom őket rendesen attól a nagy pajzstól, ami előttük van! Mint a teknősök! Biztos ez a nevük is, bár innen csak annyi látszik a ruhájukon, hogy TEK! De milyen szép géppisztolyaik vannak! Csak úgy merednek a pajzsok között! Igazán férfiasak, gyönyörű fiúk, majd ők elintézik a büdös arabját! Kicsit közelebb jövök!
-Ne menjen oda! Műveleti terület, veszélyes lehet!!!
-Ezek a fiúk csak beszélgetnek! Hát mi folyik itt? Vér nem, az biztos! Bezzeg, ha nálam lenne a kapám! Jé, hisz ez a Julcsi! Meg a Maris! Hát őket ismerem! Úristen, jesszusom és minden szentek! Én meg azt hittem... Istenem... Ne haragudjanak, én azt hittem arabok. A kendő, a kard... az nem is kard, az a botja! Teremtőm, annyira sajnálom!
-Semmi baj kedves! Jól tette, hogy hívott! Bármikor hívhat, ha gyanúsat lát! Soha nem lehetünk elég óvatosak! Elmondhatja az unokáinak, hogy ma hőstettet hajtott végre!
-Az unokámnak?! Bahh, majd pont neki. Büdös libsi lett a kölök, nyolc éve nem is szóltam hozzá... ha meg pénzt küld, akkor azt úgy fogom fel, hogy kárpótlást fizet a szülőhazájának! Mert itt hagyta! Utálok hozzányúlni is az euróhoz, de valamiből élni kell, míg apánk küldi a következő Erzsébet-utalványt...