Egy nap

Gondoltam megpróbálom megírni egy napomat. Igaz, már fél tizenkettő, de mindegy, olyan sok minden nem történt, hogy ne tudjam észben tartani. Felkeltem hatkor. Gyógyszer be, vécé, gép bekapcs, pár oldal megnéz, megint vécé. Ez minden reggel így megy. Utána jöhet az első kávé. Lassan megszokom, hogy csak a gyógyszer bevétele után fél órával lehet kávézni, de néha csalok. Ma nem. Megnéztem a tegnap felírt meccseket, hogy mit hoztak volna, vagy mit vittek volna ki a kasszából. Igazság szerint rövid ideje tesztelem a mostani stratégiákat, de ígéretesnek látszik, ha nem akarok hirtelen ezreket keresni velük. Ötven forint nyertes meccsenként tökéletes a tesztfázisban. Közben bevettem a következő adag gyógyszert, kivételesen ismét két nyugtatóval, mert nem vagyok jó formában. A nyugtató nem csak nyugtató, hanem görcsoldó is. Sokszor nem azért kell a kettő, mert ideges vagyok, hanem azért, mert annyira feszült vagyok lelkileg és fizikailag is, mint egy megfeszített íj. Ilyenkor fizikai fájdalmat is szoktam érezni, fejfájást és hasonlókat. Leginkább a tarkóm és a nyakam izmai vannak beállva. Ránéztem a múlt héten kigyűjtött meccsekre és elég durva pofáncsapás volt, hogy jelentősen több mérkőzés van ma, mint amit a múlt héten mutatott a tippmix. Levontam a következtetést: egyszerre két-három napnál többet nincs értelme előre kiválogatni. Közben megtettem a vipbetadvice tippjét is, bár már a foghúzással egyenlő fájdalmat éreztem a kockázat láttán. Nem tudom, hogy mikor álljak le vele, egyszer már elszórtam egy csomó pénzt, mert vissza akartam szerezni azonnal mindet. Önfegyelem kell, de nem csak az: valami stratégia, hogy mikor hagyjam abba.
Ginán, a kisebbik macskán megint van gallér, mert ismét sebes lett a szemöldöke. Ma megpróbáltam levenni róla, de kettő perc alatt kimarta a már begyógyult sebet, így visszatettem rá. Holnap ismét próbálkozunk. Néhány sort is elolvastam a könyvemből, az most töltőn van, mert merül. Még mindig bírja egy-két hétig töltés nélkül, pedig nálam nagyon sokat van használva. Egyszer szeretnék egy olyat, ami megbírkózik a legelterjedtebb formátumokkal, mert ez a prc, mobi páros nem elég. Igazság szerint jobb lenne egy olyan, ami a fényképezett, fénymásolt szövegeket is meg tudja mutatni olvashatóan, de ez szerintem csak nagy méretben lehetséges, azért meg nem fogok húsz collos olvasót venni. Jobb ez így, egy kézben elfér. Most elindulok tusolni, aztán ebédelni. Állítólag rá kellene szoknom a reggelire is, de azt elütöm kávéval. Két-három kávé, cukorral, tejporral elég lesz, nem fogom tetézni még reggelivel is. Muszáj fogynom, de ami a legdühítőbb, hogy heteken keresztül egyetlen menüt ettem kétfele osztva és mégse fogytam egy dekát se. Mindegy, valahogy majd megmagyarázom az orvosoknak, hogy nem megy, de úgyse fogják elhinni. Az elmúlt héten az asszony szabadságon volt, egy kicsit elengedtem magam, de most visszaállok a rendes (kevés) kajára. Kaja után aludni fogok remélem. Ha az agyam hagy, akkor jókat szoktam szunyálni, ha nem hagy, akkor csak fekszek és gondolkozok. Ma olvastam Mosolyka egy írását, amiben arról írt, hogy hullámvölgybe került, elveszítette a mosolyát. Ez az a pont, amikor elkezdem követni. Soha sem hittem azoknak az embereknek, akik azt mondják, hogy mindig, és minden helyzetben boldogok és elégedettek. Baromság. Karok és lábak nélkül élni nem leányálom, ahogy az a szerb (horvát, bármi) ember is eljátssza, hogy ő mennyire humoros és boldog... No mindegy, ne menjünk bele. Még egy egészséges, gazdag és boldog embernél is előfordulnak hullámvölgyek, nem, hogy egy olyan embernél, akinek valami baja van. Bármi, nem feltétlenül gondolok fizikai problémára. Lehet pénzügyi, ami nem enged lazítani egy percig se. Ahogy családok milliói élnek úgy, hogy a napi vásárlás is valami küzdelem a szeretném, és az "erre telik, ezt kell szeretni" között. Kurva szar, én már csak tudom. Folyt köv. ha köv. Remélhetőleg semmi említésre méltó nem fog történni, vagy ha már igen, akkor legyen az végre pozitíív.

Basszuska, ez az alvás egy kicsit tovább tartott, mint amire számítottam. Mondjuk a két nyugibogyó és az elmúlt három-négy nap folyamatos csavargásai egy kicsit kivettek belőlem. Most neki kellene feküdni egyszerre mindennek, de hát alig élek. Fel kéne töltenem egy-két könyvet az olvasómra. Mondjuk kezdem ezzel....
Folytattam egy mosogatógép pakolással. Nem azért, mert szeretem, de muszáj néha valamit csinálni.
Csak tudnám, hogy miért?
Mondhatni eltelt ez a nap is. Nem várok semmit, ami hű, de feldobná. Keresem az egyetlen üdvözítő megoldást tippmixre, de abból eddig még nem lett semmi. Hát, ez van. Majd jön az asszony, eszünk, lefekszünk, én tévézek hajnalig, aztán alszok és kezdődik elölről a nap. Bár ha holnap jobb idő lesz, akkor nekivágok cipőt csináltatni, meg bejelentkezni a fürdőbe gyógyúszásra.