Mit mondhatnék? Semmi sem változott, ahogy nem is szokott változni semmi egy évfordulótól. Születésnap, Karácsony, Szilveszter, lószar napja, mosoly napja. Nem vagyok rosszul, nem vagyok jól. Valaki kiköltözött a mindennapjaimból. Más valaki az életemből költözött ki. Az egyik más életet választott, a másik azt hitte, hogy én választottam más életet. Én meg ugyanaz maradtam, bár ezt már nem tudom és nem is akarnám elmondani. Elmondhattam volna, hogy az életem privátban zajlik, a nyilvánosságnak csak egy arcom van, de minek?! Aki jó mélyen (vagy nem is olyan mélyen) magába tekint, az rájöhet magától is, hogy a facebook csak egy álarc. Nem mutat, csak külsőségeket, villanásokat. A beszélgetés, az más. Amikor mindent elmondasz valakinek, azt nem mondod el mindenkinek. Amikor nyilvánosság elé lépsz, az egy másik oldal. Azt az oldalt meg hiába mutatod barátoknak, nem fognak bedőlni neki. Ha igen, akkor nem ismertek meg igazán. Skizofrének vagyunk mindannyian. Mindenesetre nem fogok még egyszer magamról beszélni senkinek. Ezt legalább megtanultam. Bizalom? Ha-ha.Akartam venni karácsonyra egy billentyűzetet, vagy egy fejhallgatót, de inkább megpróbálom a tippmixet újra. Hónapok óta tesztelgetem a stratégiáimat, eddig nem rossz amit hozhatott volna. Hogy élesben fog-e működni, azt nem igazán tudom. Kiderül. Mindig kiderül.
Nem sok van már Stephen Kingből, az utolsó egy-két könyv és vége. Nem tudom, hogy mit fogok utána olvasni, nem tudom, hogy találok-e olyat, amibe ennyire bele tudom magam mélyeszteni. Két napja végeztem a Callai farkasokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése