Napló

Nahát, ezt is megértem. Elolvastam a Setét torony 6. - Susannah dala című könyvet Stephen Kingtől. Gyakorlatilag majdnem túl vagyok az egész életművén - és ez a szerencse. Mert ha ezt a sorozatot kezdem először, akkor ez lett volna az utolsó könyvem tőle. Gyakorlatilag istenné tette magát. Tudom én, hogy a regényhősök - regényhősök, de hogy ezt még az orrom alá is dörgöljék, azt nem szeretem. Beleéled magad és egyszer csak ott állsz az író előtt, aki még meg se írta a történetedet, és megkéred, hogy írja meg! Hát majdnem letettem az egészet. Nem azért olvas az ember, hogy az orra alá dörgöljék, hogy olvas. Tudom, cseszd meg. Jó, vannak homályos utalások arra, hogy ő is csak engedelmeskedik egy felsőbb akaratnak, de ez innentől kezdve már gyenge, átlátszó. Valami olyasmi, mint amikor azt kerestük, hogy mikor jelenik meg Hitchcock saját filmjében, mint egyszerű kutyasétáltató polgár. Nem szerettem, megakasztotta az egész történetet visszamenőleg is. Ebből a sorozatból ez már a második csalódás, ami nem akármi ahhoz képest, hogy száz könyvét elolvastam és többé-kevésbé mind tetszett.